A szeretet ünnepe mindenhol utat tör magának. Belopja magát a szívünkbe, az otthonainkba, kilopkodja a pénzt a zsebünkből, de legalább elmondhatjuk, hogy a legcsodálatosabb ajándékokat halmoztuk fel a fa alatt.
Boldog mosoly ülhet ki az arcunkra, miközben faljuk az üzletláncok csecsebecséit, mint borjú az anyja tápláló kebelét. Csak az ajándék, csak a vásárlás. Ebből áll az egész. Jó, legyen ez a lényege, ha a nép így kívánja meg, hát álljunk be bátran mi is a sorba. Az emberi butaság határtalan, csakúgy, mint a vásárlás utáni vágyunk, amit az élelmesebbek ki is használnak. Mi történik novemberben az üzletekben? Jön a Karácsony. Miért? Csak ezt hallom a fejemben. Miért nem elég decemberben? Miért kell ilyen sok? Kinek? Ki az, aki ezeket megveszi már most? És bumm… az egyik kosárban egy hógömb, a másikban egy kiakasztható mikulás. Bárcsak többször kérdeznénk meg magunktól, hogy tényleg szükségünk van-e mindarra, amit a kosarunkba pakolunk. Mit jelent ez nekünk? Semmi sem maradandó, mégis mindent megadunk azért a karszalagnyi élvezetért, amit ezek a tárgyak adnak. A gyerekeinkbe is azt itatjuk, hogy az ajándék fontos, és elengedhetetlen része a Karácsonynak, mégis fel vagyunk háborodva, ha elvárásaik vannak az ajándékkal kapcsolatban.
Éljük át a Karácsony hangulatát, teljünk be vele már novemberben, és örüljünk az ajándékoknak. Hisz ez a lényeg.
Böjte Beatrix
0 Megjegyzések