Amikor az alkohol mindent átrajzol

Szabolcs néhány évvel ezelőtt arra ébredt, hogy ellopták tőle az összes pénzt, amit Németországban keresett. Ez viszont csak az egyik negatív történés a sok közül, amelyet közvetlenül vagy közvetve, alkoholfüggősége miatt szenvedett el. Itthon visszatérő problémái miatt a lakbér kifizetése és a mindennapi megélhetés is állandó fejtörést okoz neki, de még nem tudta elhatározni magát, hogy visszamenjen abba a terápiás otthonba, ahol korábban már fél évet eltöltött.

A jelenleg Kolozsváron élő Szabolcsnak már gyerekkorában embert próbáló nehézségekkel kellett szembenéznie. Négyévesen édesanyját, hétévesen édesapját vesztette el, onnantól kezdve kilencedikes koráig nagyszülei nevelték. A líceumot Gyulafehérváron végezte el, majd Kolozsváron, német-finn szakon tanult tovább. Ebben az időszakban azonban már jelen volt az életében az a társ, amelyiktől már régóta szívesen megszabadult volna. Az alkohol.

Mesélj kicsit az egyetem elkezdéséről. A nyelvek közül miért éppen a németre és a finnre esett a választásod?

A finn elég spontán döntés volt, mert az angol nem ment. Hallottam vannak olyan nyelvek, amelyek kezdő szintről indulnak az egyetemen. A finn mellett a norvégon is gondolkoztam, de végül azt választottam. Ami az egyetemi éveim elejét illeti, már akkor sokat ittam, de nem gondoltam volna, hogy gond lehet belőle. Akkor még azt mondogattam, majd ekkor vagy ekkor leállok…

Akkoriban a baráti társaságod is olyan emberekből állt, akiknek hasonló volt az életmódjuk?

A haverjaim között is voltak, akik nem vetették meg a piát, de sokszor én lógtam ki a sorból, rossz értelemben.

Említetted, hogy nem tartottad kezdetben vészesnek a helyzetet. Mikor tudatosítottad, hogy ez számodra már problémát jelent?

2022-ben a hozzám közel álló személyek is segítettek rájönni, hogy baj van. Egy évvel később nehezen, de rászántam magam, hogy elmenjek a magyarózdi terápiás otthonba, ahol hat hónapot töltöttem el. Miután kijöttem, néhány hét múlva vissza is estem. Emiatt elvesztettem a munkahelyemet Kolozsváron, két-három napot az utcán aludtam, ami mai napig érezhető traumatikus élményt jelentett. Utána elkezdődött a menekvés, Németországba mentem dolgozni, ahol megint visszaestem. Amikor visszatértem Kolozsvárra, annyit ittam, hogy elaludtam, és arra ébredtem, kiraboltak. A pénztárcám és minden más értékem is eltűnt.

A munkahelyed elvesztése miatt még inkább rányomta a bélyegét a függőség a mindennapjaidra?

Már korábban is rányomta, de mégiscsak volt egy olyan munkahely, ahol sok dolgot elnéztek nekem. Miután elvesztettem, mentálisan még tovább zuhantam. Amikor igazán rossz állapotban voltam, a végére már asztalt törtem, ami az akkori lakótársaimat is elüldözte mellőlem. Ekkortól kezdődött az a periódus, amelyikben már nem tudtam úgy inni, hogy pszichésen ne legyen durva hatása rám. Volt, hogy az utcán járkáltam éjjeleket és nem is emlékeztem, hogyan jutottam haza. Amikor kijöttem Magyarózdról, legbelül nem tudtam elfogadni, hogy többet nem ihatok. Miután kiraboltak, kimentem Svájcba, de ott is alkohollal kellett dolgozni, folyamatosan ott volt a közelemben.

Ezek a külföldi utak számodra egy folyamatos menekülést jelentettek az otthoni problémák elől?

Elsősorban anyagi szempontból kellett valamit kitaláljak. Amikor kiraboltak, háromezer eurót loptak el tőlem, onnan nehéz volt talpra állni. Mindig lett volna lehetőségem visszamenni Magyarózdra, de azóta nem tudtam rávenni magam újra.

Jelenleg még gondolkozol ezen?

Gondolkozom, egy ponton eldöntöttem, hogy visszamegyek, aztán megint meggondoltam magam. Külföldön is többször vissza voltam esve, de folyamatosan voltak leállásaim. Ami még a felsoroltak mellett zavar, az az, hogy nem tudtam a szakmámban, némettanárként vagy a nyelvterületen belül más poszton elhelyezkedni. Egyetemistaként ez volt a tervem. Az alkohol mindent felülírt.

Most éppen mi van a fejedben a jövővel kapcsolatban, ebben a helyzetben mennyire mersz előre tervezni?

A hosszútávra tervezést a függőség kiölte belőlem, ha visszaesek, mindig az van bennem, megint kezdhetem elölről. Jelenleg alkalmi munkákból élek, így mindig aggódni kell azon, kijön-e a lakbér vagy lesz mit enni. Ha éppen visszaesek, az a pénz, amit megkerestem, gyorsan el is megy.

Anyagi szempontból mindig a függőség okozta számodra a visszaesést?

Leginkább az, külföldön és Kolozsváron is munkahelyeket veszítettem. Mostanra a lejövés is kockázatot jelent nekem, többször kerültem pszichiátriára is. Nagyon megszoktam már itt, szóval ragaszkodom a helyhez érzelmileg, ezt külföldön is csak alkohollal tudtam elnyomni. Anyagi szempontból nyilvánvalóan külföld lenne számomra az előnyösebb, amikor ott dolgoztam mindig volt pénzem másra is az ital mellett.

Az albérletárak eleve magasak a városban, sokszor kellett egyik helyről a másikra költöznöd az elmúlt évek során?

Rengetegszer költöztem Kolozsváron belül, most kilenc hónapja itt élek, megszakítás nélkül. Mióta a terápiás otthonból kijöttem, ez a leghosszabb időszak, amikor folyamatosan a városban vagyok. A döntéseimet már befolyásolja a szorongás is, mert a függőség miatt az ember látóköre beszűkül. Jelen pillanatban például nem érzem késznek magam arra, hogy hat hónapot ismét végig vigyek Magyarózdon, kényszeresen pedig nem akarok bemenni. Sosem gondoltam volna, ennyire el tudom veszíteni azt a stabilitást, amit korábban éreztem.

Említetted, hogy a lakótársakkal való együttélés is problémát jelentett egy adott ponton. Most vannak lakótársaid?

Abban a kilenc hónapban, amit itt töltöttem, négyen laktunk együtt. A szociális kapcsolataimat úgy általában is nagyon befolyásolta a függőség. Nehéz ilyenkor bármit is visszaépíteni, mert függőként az ember sok dolgot megígér. Részegen, amikor nem vették fel a telefont, írogattam néha trágár dolgokat és sok minden mást is. Ma már alkohol nélkül nem is szeretek elmenni bulikba vagy kávézni a városba, hiszen az is zavar, ha körülöttem söröznek. Általában kitűzök magam elé egy célt, például száz napot, hogy addig tiszta maradok, de általában rám tör az a megmagyarázhatatlan sóvárgás, olyankor pedig 2-3 napot visszaesek.

Vannak olyan személyek az életedben, akikről el tudod mondani, hogy a nehéz helyzetekben is támogatnak?

Vannak, a terapeuták mellett a lánytestvéremre is számíthattam. Nem mondanám jelenleg nagyon szűknek a baráti körömet. Azt sem mondhatom, hogy amikor segítséget kértem a hozzám közel álló személyektől, akkor ne kaptam volna meg.

Illusztráció: Nagy Orsolya

Gebe Zoltán