Nem volt minden tökéletes, az első nap kifejezetten döcögősen indult, de a végére mégis összeállt az élmény. Van az a mondás, hogy a jó munkához idő kell, a rosszhoz pedig még több. Mivel ez a beszámoló sem éppen rekordidő alatt készült el, mindenki döntse el maga, melyik kategóriába tartozik. Egy biztos: volt VIBE, én ott voltam, és nem fogok úgy tenni, mintha minden tökéletes lett volna.
Sokat
gondolkodtam azon, hogyan írjak a fesztiválról. Csak a jó dolgokat emeljem ki,
és legyen belőle egy csillogó-villogó reklámcikk? Az nem lenne őszinte. Csak a
negatívumokat soroljam? Annak meg semmi értelme, hiszen ami engem zavart, az
lehet, hogy valaki másnak éppen bejött. Ez tehát nem objektív fesztiválteszt,
hanem az én VIBE-om: az én élményeim, véleményem és tapasztalataim.
Persze
vannak tények is. A fesztivált idén már nyolcadik alkalommal rendezték meg,
ráadásul több újdonsággal.
Eső,
kevés lelkesedés és egy közepes kezdés
A történet egy esős csütörtöki nappal indult. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt kimenni, de végül valamilyen belső késztetés hatására mégis elindultam. Utólag nem mondom, hogy megbántam, bár az első napot leginkább a barátaim mentették meg. Az aznapi fellépők zeneileg nem igazán álltak közel hozzám. Elsősorban Mollywoodra és Hazetomikára gondolok, akiket személy szerint nem nagyon tudok komolyan venni. Az egészből leginkább az maradt meg, amikor körülbelül ötször elhangzott, hogy „húzd ki!”, aztán mellettem tényleg széthúzták a kört, csak később valahogy elfelejtették visszazárni.
Összességében
az első nap olyan volt, amire azt mondjuk: szódával elment. Állítólag az első
benyomás meghatározza a folytatást, ezért szerencse, hogy a VIBE esetében ez
nem jött be. Ha csak a csütörtökből kellett volna kiindulnom, ez a beszámoló
jóval rövidebb és savanyúbb lenne.
A
második napon végre berobbant a fesztivál
Pénteken
délben sajtótájékoztatóval indult a nap. Megtudtuk, hogy a fesztivál
Marosvásárhelynek és Marosszentgyörgynek is fontos, ezért a helyi
önkormányzatok is komolyan veszik a megszervezését. Idén külön buszjáratok
szállították a fesztiválozókat a város különböző pontjairól egészen a
bejáratig, ami kifejezetten hasznos újításnak bizonyult.
Innentől már nem volt megállás. A második nappal végre rendesen berobbant a fesztivál, és ezt a tempót többé-kevésbé a végéig tartotta is. A MOL Main Stage-en ott volt Dzsúdló, Azahriah, INNA, Alan Walker és még sokan mások. Az eMAG Stage-en megfordult Curtis, Co Lee és Manuel, a változatosság kedvéért pedig természetesen a Döndi Duó sem maradhatott ki.
A felhozatalra tehát nehéz lett volna azt mondani, hogy unalmas. Ha valakinek az egyik koncert nem jött be, néhány perc alatt találhatott egy teljesen más stílust, másik színpadot vagy valamilyen alternatív programot.
Nagy
terület, kevésbé átgondolt hangzás
A fesztivál infrastruktúrájáról viszont muszáj beszélni. A helyszín viszonylag nagy, főleg, ha a két parkolót is beleszámoljuk, a színpadok és a bulisátrak elhelyezése azonban szerintem nem volt eléggé átgondolt. Gyakran előfordult, hogy az egyik helyszín zenéje durván behallatszott a másikra. Engem ez annyira nem zavart, de a fellépők közül láthatóan nem mindenki viselte ilyen lazán. Manuel koncertje alatt például az OMDSZ-sátor zenéje hallatszott be a színpadhoz, amit ő szóvá is tett, és kérte, hogy halkítsák le.
Ez
nem világvége, de egy ekkora fesztiválnál azért jó lenne úgy elhelyezni és
hangosítani a helyszíneket, hogy két program ne próbálja egyszerre túlüvölteni
egymást. A hangzavar lehet fesztiválhangulat, de egy ponton túl már egyszerűen
csak hangzavar.
Hasznos
újítások és egy kényes kérdés
A
tárolószekrények bevezetése szerintem nagyon jó ötlet volt. Nem kellett egész
nap a hátamon cipelnem a táskámat, és kisebb eséllyel hagytam el valamit egy
koncert vagy egy éjszakai kóborlás közben.
Az
is kényelmes volt, hogy idén már bankkártyával is lehetett fizetni. Ez
gyorsabbá és egyszerűbbé tette a vásárlást, ugyanakkor bennem felmerült, hogy a
fesztivál jelentős részét alkotó kiskorúaknak ez vajon nem könnyítette-e meg az
alkohol beszerzését. Bár legyünk őszinték: eddig sem feltétlenül a fizetési mód
jelentette számukra a legnagyobb akadályt.
Egy
hatalmas házibuli, csak több színpaddal
Összefoglalva a VIBE olyan, mint egy többnapos, túlnőtt házibuli. Mindig összefutsz valakivel, akit ismersz, közben pedig új embereket, jó csajokat és jó csávókat is megismerhetsz. Mindenhol szól valamilyen zene, és szinte mindenki talál magának olyan programot vagy társaságot, amelyben jól érzi magát. Ha pedig éppen nem tetszik az, ami az egyik helyszínen történik, egyszerűen tovább állsz, és keresel valami mást.
Nem volt hibátlan. Az első nap gyenge volt, a hangzás néha kaotikussá vált, és néhány szervezési döntésen még lenne mit javítani. De a VIBE végül mégis működött. Nem feltétlenül azért, mert minden koncert tökéletes volt, hanem azért, mert az egész fesztivál olyan közösségi élményt adott, amelyben előbb-utóbb mindenki megtalálhatta a saját buliját.
0 Megjegyzések