Diákszínpadosok a VIBE-on


Cyber Cyrano (Tasnádi István)


Rendezte: Molnos András Csaba
Előadja: Bartók Diákszínpad – Temesvár (Almássy Eszter, Győrfi Andrea, Fodor Zsuzsi, Fazakas Bencze, Paduraru Silvia, Nüszl Richárd-István)

A Padifon háromszor vettek részt, kétszer I. díjasok egyszer II. díjasok voltak. Közösen beszélgettünk velük a darabról, terveikről, és arról, hogyan érezték magukat a fesztiválon.


Hányadikosok vagytok?

Négyen most végeztünk, és van közöttünk két tizenegyedikes is.

Mesélnétek arról, hogyan született a Cyber Cyrano? Mikor kezdtetek el rá gyakorolni?

Tavaly szeptemberben kezdtünk el gyakorolni, mert a Padifra készültünk vele, ahol I. helyezést értünk el. Erre az eseményre raktuk össze a darabot, és mindössze egy hónapunk volt rá ‒ az októberünk nagyon húzós volt emiatt. Nehézség volt az is számunkra, hogy a bemutatón főpróba nélkül, élesben adtuk elő, de ahhoz képest nagyon jól megoldottuk.

Milyen érzés volt így, érettségi után fellépni nektek a VIBE Fesztiválon?

Nagyon jó érzés volt. Nálunk, otthon van egy hagyomány a suliban, hogy június elsején van az utolsó előadása a diákszínpadunknak, és akkor szoktuk elbúcsúztatni otthon a tizenkettedikes színjátszósokat. Most júniusban minket is elbúcsúztattak, de nagyon jól esett itt is fellépni. Valamilyen szinten kikapcsolódás volt, hogy itt, a VIBE-on újra előadhattuk a darabunkat.

Voltatok tavaly, tavalyelőtt VIBE-on?

Igen. Eddig nem volt megrendezve színjátszás a fesztivál programjain belül, úgyhogy nem nagyon tudtuk, mire számítsunk. Viszont azon kívül magát a fesztivál légkörét, a #vibe-ját már nagyon vártuk.


Jól esett, hogy idén ti is hozzájárulhattatok a fesztivál minőségi hangulatához?

Persze. Eleve az nagy szó volt nekünk, hogy meghívtak. Both Orsolya intézte el, hogy itt lehessünk. A tavalyi évhez képest a szervezők nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy a fesztiválnak legyen egy kultúrpontja is. Felmerült a színház ötlete, Eszter testvére pedig segített, hogy kapcsolatba kerülhessünk a szervezőkkel.

Izgultatok, hogy milyen reakciót fogtok kiváltani az előadásotokkal, akár az első bemutatón, akár itt is?

Szerintem inkább kíváncsiak voltunk, hogy milyen lesz a nézők reakciója. Természetesen érdekelt minket, hogy tetszeni fog-e a közönségnek, mert szerintem eléggé különleges és egyedi előadást hoztunk létre. Általában sokkal több idő alatt rakjuk össze a darabjainkat. Volt a Cupido, amit egy hét alatt raktunk össze, de azon kívül a nagyobb produkcióink mindig az iskolai év folyamán készültek, amikor jó pár hónap rendelkezésünkre állt. A Cyber Cyrano esetében elég kemény volt az egy hónap, elég feszültek voltunk, sokkal többet kellett próbálni (naponta 6-8 órát csak ezzel foglalkoztunk). Sulis programokról is lemaradtunk, de szerintünk mindenképp megérte. Elmondhatjuk, hogy belekóstolhattunk abba, milyen színészként dolgozni.


Valamelyikőtök gondolkodik azon, hogy színészi pályára lép?

Igen. Felmerült bennünk, hogy egyetem alatt is csatlakozzunk majd egy színi társulathoz, ha lesz rá lehetőség, de egyelőre elsősorban a felvételivel szeretnénk foglalkozni.


Gondolom, gondolkodtatok már azon, hogy hova szeretnétek egyetemre menni. Kolozsvár opcióként szerepel számotokra?

Igen. Négyen is szeretnénk Kolozsváron felvételizni. A GPS oda visz. Oda fog! (nevetnek)

Milyen érzés, hogy ott kell hagynotok az otthoni diákszínpadot?

Nyilván rossz érzés és sajnáljuk, de szerintünk jó kézben van. Igyekszünk buzdítani a fiatalabb évfolyamokat is, hogy csatlakozzanak a társulathoz.

Azon gondolkodtatok, hogy saját társulatot alapítsatok?

Ez elég nagy kihívás lenne nekünk. Elsősorban találnunk kellene egy hozzáértő embert, rendezőt is. De naná! Miért ne? Tök jó lenne!


Annak, aki nem tudott részt venni, íme az előadásról készült fotóriportunk:


Az előadás témája a virtuális világ csalóka arcára hívta fel a figyelmünket.


Feldolgozta a szülőkkel és a kortársakkal való kamaszkori nehézkes kommunikációt.


A fiatalkori csalódásokat nehéz feldolgozni: vannak, akik egy más világba menekülnek, hogy fájdalmukat enyhítsék.


Mert nehéz megfelelni mindenkinek, és nehéz kifejezni az érzéseinket ‒ szemben az elvárással, hogy mindig mosolyogjunk.


És bizony vannak útvesztői annak, ha a lelki gondjainkat inerneten akarjuk, segítség nélkül megoldani…

Kádár Ágota
Schmidt Anita

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések

Comments