Lassan vége az idei évnek is. A decemberi hónap kezdetétől – amikor a rádióban csak karácsonyi zenét lehet hallani, az üzleteket pedig Mikulás csokik és újévi csillogó, giccses díszletek lepik el – eszünkbe jut, milyen hamar eltelt ez az év. Még csak nemrég utaztunk haza, hogy a családdal ünnepelhessük a húsvétot, most pedig már Facebook-meghívókat kapunk különféle szilveszteri bulikba. Vége egy újabb évnek. Ugye, az idén is sok minden történt? Természetesen most nem a rengeteg politikai botrányra, a szívet tépő katasztrófákra, a nevetséges celebsztorikra gondolok. Rád gondolok, veled is sok minden megtörtént. És mivel karácsony van és hamarosan eljön az újévi fogadalmak ideje, tökéletes pillanat ez arra, hogy visszagondolj az elmúlt évedre.
Ilyenkor eszedbe jutnak a rossz élmények, a sok szenvedés, amit átéltél. Eszedbe jut, hogy az idén is elvesztettél valakit, aki még mindig nagyon hiányzik. Eszedbe jut az, amikor összetörték a szívedet, és rádöbbensz milyen ostoba voltál, hogy hittél a szerelemben. Visszaemlékszel arra, amikor a legjobb barátaid hagytak cserben, és arra is, amikor már a szüleid sem értettek meg. Újra átéled azt a pillanatot, amikor be kellett vallanod magadnak, hogy csalódást okoztál. Azt az éjszakát a kocsmában, amikor csak fájdalomból ittál és azt a másnapot, amikor szégyellted tetteidet, szégyellted magadat. Rengeteg minden történt ebben az évben. Sok fájdalmat kellett átélned. Sok könnycseppet hullattál azokért, akik most már nincsenek melletted. Ebben a pillanatban, amikor ezeket mind végiggondolod, ráébredsz arra, hogy ez egy kifejezetten pocsék év volt. Az egyetem nehezen ment, a szessziókat végigkínlódtad. És láttad, hogy csoporttársaid is ugyanúgy megszenvedték az egyetemet, mint te. Munkahelyedről kirúgtak, legjobb barátaid pedig kimentek külföldre egy jobb élet reményében. Egyedül maradtál és abban reménykedsz, hogy hátha jövőre jobb lesz. Eszedbe jutnak azok a napok, amikor senkit nem akartál látni, mert összetörtnek, megbántottnak érezted magad…
Azonban ahogy ezekre a napokra gondolsz, eszedbe jut az is, hogy igazából nem is voltál annyira egyedül. A barátaid többször is kirángattak bulizni, inni, hogy elfelejtsd azt, aki összetörte a szíved. A legjobb barátaid mindig ott voltak, vagy legalábbis megpróbáltak melletted lenni, amikor neked nehéz volt. Eszedbe jut minden ölelés, csók, állati buli a haverokkal. Eszedbe jut az a pillanat, amikor józanodva nézted a napfelkeltét a Fellegvárról. Visszaemlékszel, milyen érzés volt, amikor a tanárod megdicsérte a dolgozatodat. Milyen érzés volt, amikor kisírtad magad és megkönnyebbülve néztél szembe az újabb kihívásokkal. Eszedbe jut az, hogy volt valaki, aki szeretett és akit te is szerettél. És még akkor is, hogy ha ez megváltozott, a vele átélt közös élmények mindig helyet kapnak a szívedben. Nem voltál egyedül, sosem leszel egyedül. Mindig vannak olyanok, akik ugyanazt élik át, mint te.
Szomorú tekintetedet felváltja egy fülig érő mosoly. Belekortyolsz a már kihűlt forralt borba, és miközben hallgatod, amint a szüleid azon veszekednek, hogy ismét görbe a karácsonyfa, ráébredsz, mennyire vagány volt ez az év!
Varga Cecília
0 Megjegyzések