Sorok, mozgólépcsőzés, kenyérjegy - ilyen volt az élet a rendszerváltás előtt

A Gyere le a blokk elé - 1989 előtt és után című konferencián gyermekkori emlékeit idézte fel Csoma Botond, parlamenti képviselő.

Sok fiatalt vonzott az YZ Intézet által szervezett Gyere le a blokk elé – 1989 előtt és után című konferencia, amelyen többek között a rendszerváltáshoz kötődő személyes emlékekeiket idézték fel az előadók.

Az eseményt Grezsa Csaba, első beosztott konzul és Csoma Botond, parlamenti képviselő nyitotta meg. Utóbbi megosztotta a Central áruház épületével (a konferencia helyszínével) kapcsolatos élményeit a közönséggel. 

Gyermekkorában ugyanis leginkább mozgólépcsőzés céljából látogatott el oda barátaival és néha találkozott olyan hozzá korban közel álló kissrácokkal is, akik más megyéből jöttek Kolozsvárra, ugyanazzal a céllal. Arra is visszaemlékezett, hogy abban az időben rengeteg időt töltött a blokk előtt, ahol lehetősége volt román gyerekekkel beszélgetni, ennek köszönhetően megtanulta a nyelvet még azelőtt, hogy beiratkozott az iskolába. 

Szerinte a mai gyerekek nagyon ritkán mozdulnak ki otthonukból, egész nap a számítógép előtt ülnek. A jelenlegi körülményeknek köszönhetően úgy is fel lehet nőni Kolozsváron, hogy az embernek minimális kapcsolata van román nyelvűekkel.

„A Kertmononstor negyedben laktam, ahol nagyon jól hallatszott a géppuskák robogása a forradalom idején, teljesen más volt, mint azt addig képzeltük. Emlékszem még a sorokra, a kenyér-, a hús-, meg a tojásjegyre. A '80-as évek második felében már semmit nem lehetett beszerezni az üzletekben. Az ellátást valahogy mindenki megoldotta, egyesek a vidéken élő ismerőseikhez fordultak, akinek meg nem volt ilyen, az a feketepiacról vásárolt, ahol egy kiló hús ára kb. 100 lej volt, ami abban az időben komoly összeg volt”- tette hozzá az elmondottakhoz Csoma Botond.

Az egész napos konferencián komplex képet kaphattak az érdeklődők a rendszerváltás előtti világról. A szép számban összegyűlt közönség tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták az előadók sztorijait, akik közül néhányan lehetőséget adtak a nézőknek véleményük kifejezésére.

Számomra is maradandó élményt nyújtott, eddig hiányos volt a tudásom a témában. Talán nem ártana, ha jobban figyelnénk a körülöttünk lévő világra és gyakrabban járnánk le a blokk elé.

Gebe Zoltán