A Punnany Massif is fellépett idén a VIBE Fesztivál Magenta színpadán. A hosszú út és az időhiány ellenére pedig sikerült beszélgetnünk Farkas "Wolfie" Rolanddal, a zenekar egyik alapító tagjával.
Tizenhat éve jött létre a zenekar. Mi motivált titeket, miért alakult meg a Punnany Massif?
Farkas Roland: Tizenhat éve még nagyon fiatalok voltunk, és tulajdonképpen ekkor még nem is zenekarként funkcionáltunk. Egyszerűen szerettünk volna valami olyasmit csinálni, amit eddig még nem hallottunk ebben az országban. Előtte én már más zenekarokban is benne voltam, Máté pedig előszeretettel nyomkodta a billentyűjét. Már ismertük egymást régóta, és egy Fankadeli Feri nevű fiatalembernek köszönhetjük tulajdonképpen, hogy 2003-ban megalakult a Punnany Massif.
Ennyi idő alatt biztosan voltak érdekesebb koncertélményeitek. Elmesélnétek nekünk egy ilyet?
F. R.: Ez egy kicsit furcsa kérdés. Olyan, mintha olvasnál IMDB-n egy filmkritikát egy olyan filmről, ami csak 5.5 pontot kapott, de ha te megnéznéd, lehet, hogy neked az 10-et érne. Ez nehéz. Olyan dolgokat tudnék felhozni, ami nyomdafestéket nem tűrne. A tizenhat évben benne volt minden. A srácokkal annyi minden történik velünk egy nyár alatt, mint (ha szabad így fogalmaznom) átlagemberekkel 3 emberöltő alatt – szóval nagyon, nagyon, nagyon sok minden; nem tudnék egy dolgot kiragadni. Sokszor játszottunk külföldön, például Londonban. A londoni magyarok előtt nagyon jó volt. Ott álltunk a hatalmas tömeg előtt, ahol kígyózó sorok álltak, és az ember átéli azt, amit kiskorában megálmodott (ez pedig tizenhat éven át tart). Szerintem ez már önmagában fantasztikus.
Nemrégen jött ki a Láv című dalotok, ami egy picit más, mint az eddigiek, és sokak szerint új irányt vett a Punnany Massif. Tényleg erről van szó, új irányba indultok el?
F. R.: Úgy fogalmaznék inkább, hogy kísérelgetünk. Ugyanis a tavalyi évhez képest kevesebben vagyunk egy DJ-vel és egy trombitással, viszont nyertünk egy gitáros-énekes fiút Pető Szabi személyében. Szóval igen, egy picikét meg fog változni az a jól bevált formula, amit eddig tőlünk megszoktatok, de azért megtartjuk a régi pilléreket is.
A rajongók már jó ideje várják az új lemezt. Tudtok erről valami biztatót mondani nekik?
F. R.: Persze, lesz. (kacag)
Mikor?
F. R.: Nagyon jó kérdés. Nagyon sok dolog játszik közre. Most például benne vagyunk a nyár kellős közepében, az elmúlt két hét alatt tíz különböző városban léptünk fel, jövő héten is megyünk négy-öt helyre – valószínűleg nem a nyáron fog kijönni az új lemez, de így görbüljek meg, ha nem jön ki idén!
Rengeteg fesztiválon léptek fel nyaranként, és arra lennénk kíváncsiak, hogy ti magánemberekként jártok-e fesztiválokra?
F.R.: Nekünk tulajdonképpen a munkánk egyben a bulizás is. Amikor a magánéletünkről van szó, nem feltétlenül az hoz minket lázba, hogy a tizedik fesztiválon, amin mi pont nem lépünk fel, megjelenhessünk, de mivel nagyon sokan vagyunk, picit ez mindenkinek más.
A VIBE Fesztiválon vagyunk. Van-e olyan együttes, előadó, akinek a koncertjére szívesen elmennétek?
F.R.: Előttünk volt például a Follow The Flow. Nagyon érdekes, hogy múlt héten a VOLT Fesztiválon én magamtól mentem el megnézni az ő koncertjüket. Egyébként ők a spanjaink is, az elmúlt évek alatt a nagy színpadok visszatérő fellépőinek nagy részével baráti viszonyt ápolunk. Úgyhogy mi kicsit máshogy, más füllel állunk hozzá ehhez.
Üzennétek-e valamit a hallgatóitoknak, akiknek nagy része a fiatalabb generációhoz tartozik?
F.R.: Igazából csak azt üzenném, hogy nagyon fontos az élethez egyfajta tudatosság, de ugyanakkor legyen meg az „álmodozási faktor” is! Mert azt vettem észre a fiatalokban, hogy nem nagyon tudják, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel. Túlságosan a státuszszimbólumok és a materialista értékek vezérlik őket, és ezek adnak értelmet az életnek látszólag, ennél azonban sokkal fontosabb dolgok is vannak. Nem kell mindent túlbonyolítani. Próbáljunk meg úgy élni, vagy úgy keresni pénzt, hogy azzal nem bántunk másokat, és jól érezzük magunkat közben! Ez lenne nagyjából a közös nevező minden ember között.
Köszönjük szépen és jó bulizást nektek!
Szarvadi Zsuzsa
Fotó: Serar Szabolcs
0 Megjegyzések