Ady él, emlékét hordhatod te is magadon...

„Szia, Ady Endre vagyok, 32 éves. Mondd, te hány éves vagy?”

Ilyen fogadtatás ért minket a Kerengőben. A harmadéves színis hallgatók, Hegyi Kincső, Péter Izolda és Hajós Szilárd ugyanis egy interaktív előadással készültek az év legszínesebb, legfiatalosabb fesztiváljára. Az előadás talán attól volt különleges, mivel nem tömegeknek szól, mint egy színházi előadás, hanem egyéni, személyre szabott, ezen kívül a fesztivál hangulatába is tökéletesen beleillik. Ugyanis miért ne férne be egy kis művészet is ebbe a nagy forgatagba?

Miután jót beszélgettünk Adyval, az egyik versét hallgathattuk meg:

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

A következő állomás alkalmával az egyéjszakás kalandok volt a téma. Tudtátok, hogy Adynak elég sok ilyen tapasztalata volt?

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.

Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,
Vallja mindig: vér és arany.

Az utolsó állomáson Csinszkával beszélgettünk.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Kedves fesztiválozók, amennyiben kíváncsiak vagytok egy kis művészetre, nézzetek be vasárnap 14‒18 óra között a Kerengőbe! Mindenképp megéri! :D És emlékül idézeteket tartalmazó tetoválásokat hozhattok el magatokon.

Benedek Bernadette Katalin