Elevenítsük fel a 2025-ös KMDSZ Nyári Egyetemet – ezúttal csoportvezetői nézőpontból

Pezsgés, kultúra, diákélet ‒ Kolozsvár mindezeknek több, mint központja ‒ még inkább otthona. A kolozsvári egyetemista életérzés sokak számára már középiskolásként egy kecsegtető gondolatként fogan meg. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) közös szervezése által megrendezett KMDSZ Nyári Egyetem keretén belül mindezekbe lehetőség adódott belekóstolni, amivel kíváncsi és bátor középiskolások szép száma élt is.

Augusztus 21‒24. között a kincses város a Magyar Napok programsorozata mellett a nyári egyetemezőktől is zsongott. A rendezvény tartalmasságáról a két lelkes főszervező, Ambrus Réka és Csongrád Dorottya felelt, akik a felsőoktatást érintő témákban jártas előadókat is meghívtak az eseményre. Bemutatta magát a KMDSZ, a szakosztályok és a Perspektíva Diáklap, így a gólyák széleskörű betekintést kaphattak arról, hogy a diákélet mindennapjait kik törekszenek ‒ hasonló célokkal, mégis különbözőképpen ‒ színesíteni, emlékezetessé tenni. A közösségi szervezés címmel Butka Gergő tartott előadást, amivel párhuzamosan négy fiatal, Hajdó Boglárka, Szabó Boglárka, Fóris-Gergus Gergő és Müller Tibor kerekasztalbeszélgetésével a cserediák-program tudnivalóiról, élményeiről cseréltek tapasztalatot. Választott címük sokat elárul: AZ ERASMUS MENŐ.  A rendezvény során egy workshopra is sor került, amit Krippán Kinga tartott Hogyan érd el, amit akarsz ‒ A kommunikáció ereje címmel.

A megismerés és az ismerkedés a Nyári Egyetem alapvető kulcsfogalmai. A résztvevők jelentkezésükkor az általuk leginkább érdekelt egyetemi kar és szak bejelölése alapján lettek csoportokra osztva. A csoportvezető párok különböző szakosztályt képviselve járultak hozzá a kitűzött célok ‒ kulcsfogalmak ‒ eléréséhez: az egymás közötti ismerkedéshez, Kolozsvár és az egyetemek megismeréséhez. A többnapos esemény Egyetemi bemutató, Közös Kocsmázás, City Tour című programpontjai éppen a fentieknek kívántak eleget tenni.

Annak érdekében, hogy még átfogóbb betekintést kaphassunk a Nyári Egyetemről, ezúttal a csoportvezetői nézőpontot érintettük mélyebben. A Kommunikáció, Közigazgatás, Újságírás, Film-Fotó Szakosztály (KÚF) részéről Orgován Anita és Uivaroși Denisa, valamint a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KoMaTE) részéről Manases István és Czeglédi Roland voltak készek őszintén válaszolni kérdéseinkre.

Milyen élmény csoportvezetőként a Nyári Egyetem?

Anita: Nagyon különleges. Felelősség is van rajtunk csoportvezetőként a gólyáink iránt, hogy átadjuk nekik azt az érzést, hangulatot, ami megalapozhatja a jó egyetemkezdési hozzáállást, lelkesedést az elkövetkezendő időszak iránt. Szerintem egy elsőévesnek a gólyaprogramok adják meg a biztatást és az alapot a diákéleti részvételhez, az egyetemhez. A Nyári Egyetemmel járó csopvezkedés éppen ezért különleges, mert hozzájárulhatunk mindezekhez.

Deni: A fentiek kiegészítéseképp a most tizenegyediket végzőket is mindenképp megemlíteném. Idén nagyon sokan vannak ebből az évfolyamból, és húzós tud lenni az irántuk érzett felelősség megfelelő kezelése is, hiszen éppen őket szeretnénk arról meggyőzni és azt megerősíteni, hogy érdemes a mi egyetemünkre jelentkezni. Akadnak olyanok, akik nem biztosak még abban, milyen karra mennének, vagy éppen még Kolozsvár is kérdőjeles mint a jövő egyetemi városuk. A legtöbb potenciált a most tizenkettedik osztályt kezdőkben látom, elképesztően aranyosak, nagyon szeretem őket.

István: Szerintem nagyon hangulatos a csopvezkedés, a vele járó nemalvás, a „feláldozunk mindent is a gólyákért”. Úgy látom, ők kifejezetten jobban bírják a tartalmas napokat, amikor éjjel hazaérek, nekik még javában tart a nap, tényleg élvezik. Vagány nagyon.

Roli: A gólyáknak szuper lehetőség, hiszen úgy kezdhetik meg az egyetemet, hogy már ismernek felsőbb éveseket. Szuper, hogy tudjuk segíteni őket, mind a beilleszkedés, mind a nekik még új és ismeretlen tanrendszert illetően. Szerződések, kreditek terén – amit én borzasztó nehezen értettem meg anno − sokat számít, ha kapnak magyarázatokat.

István: Igazából nekünk is jó érzés, olyan gólyákat megismerni, akik – ideális esetben – a mi karunkra jönnek. Ettől függetlenül még az is nagy élmény, hogy a más karra jelentkező, de kis létszámú résztvevőket hozzánk osztanak be a csoportunkba, esetünkben például sportosokat, angol nemzetköziseket. Nekik is próbáltuk a lehető legtöbb segítséget megadni, felkerestünk felsőéves sportos egyetemistát, átirányítottuk őket a megfelelő emberekhez, ez is része a feladatunknak.

Deni: Nálunk is volt egy szociológiai karra jelentkező lány, és öröm volt hallani tőle, hogy az egyetembemutatót, amit csak neki tartott szintén egy felsőéves, nagyon élvezte, még kávézni is elmentek. Szóval csoportvezetőként sikerélményt ad, ha segíthetünk a résztvevőinknek.

Milyen az együttműködés a többi csoportvezetővel? Milyen a szervezőkkel, résztvevőkkel?

Roli: A KMDSZ-szel nagyon gördülékeny.

István: Szerintem a szervezés a részükről tényleg szépen sikerült, szorgalmasak, minden minket érintő információt megírtak nekünk, előre elküldtek, nagyon tiszta az egész.

Roli: A közös csoportunk is folyamatos aktív, könnyen elérjük egymást.

Anita: Az idei főszervezők szerintem kifejezetten figyelmesek voltak a tavaly elkövetett hibák, visszajelzésként kapott negatívumok kijavítására, elkerülésére mind a szervezők, mind a résztvevők szempontjából.  A csoportvezetők között igazából jó a hangulat, de annyira sokat nem vagyunk együtt.

István: Nagyon tényleg nem érintkezünk, hiszen mindegyikünk a saját résztvevőire figyel, de például közöttünk – a KÚF és a KoMaTE között – a szorosabb kollaboráció most is érvényesül.

Deni: Az egyetemi bemutatók alatt is értelemszerűen mindenki a saját karára, épületéhez vitte el a gólyákat, így nincs sok olyan összefüggő programunk, ami megkívánná azt, hogy kommunikáljunk a többi csoportvezetővel. A City Tour igényelte többet az együttműködést közöttünk, a különböző stációknál egy-egy csoportvezetőpár várt, így az egymást értesítése egy-egy csapat továbbindulásakor jelentette a közös ütemezést, előrehaladást.

István: A résztvevőinkkel az együttműködés kapcsán törekszünk mi többet adni, többet keresni őket.

Roli: Felelősek vagyunk értük, próbáljuk egybe tartani őket, hogy ne széledjenek szét, de azért persze teret is adni nekik.

István: Többen érkeztek barátokkal, akik nem feltétlenül ugyanabban a csoportokban vannak, vagy éppen nem is nyári egyetemezők, és érthető, hogy szeretnének velük is együtt lenni, velük felfedezni Kolozsvárt.

Roli: Ez teljesen rendben is van, csak a kötelező programok rovására nem menjen, ezt is szeretnénk megértetni velük, és nem is volt baj. Nagy figyelemmel vagyunk aziránt is, hogy senki ne legyen egyedül még a szabadprogramok alatt sem. Ilyenkor felajánljuk, nem szeretnének-e csatlakozni hozzánk, vagy nagyobb körben megkérdezzük, ki milyen időtöltésre gondolt, több csapatból is éppen a barátságok által csapódtak hozzánk, és ez nagyon szuper.

Milyenek visszajelzést kaptatok a gólyáitoktól, résztvevőitektől?

Roli: Kolozsvár tetszik nekik nagyon.

István: A legtöbben nem először vannak a városban.

Roli: Amikor meséltünk nekik a KoMaTE által szervezett eseményekről, mind a gólyák, mind a tizenegyedikesek nagyon lelkesek lettek, utóbbi évfolyamból hangot adtak annak is, hogy sajnálják, amiért a következő tanévben még nem csatlakozhatnak. Az egyetem miatt is izgatottak, várják, hogy élesben ott legyenek.

Anita: Szerintem ez az egész ad nekik egy drukkot és egy biztonságérzetet, hogy van itt helyük, és amikor feljönnek elsőévesként Kolozsvárra, már fognak ismerni embereket az egyetemükről, sőt még azon kívül is.

István: Rengeteget számít, ha érzik, itt nincsenek és nem lesznek egyedül.

Deni: Amikor az egyetemről meséltünk, az őszinte kíváncsiságot lehetett leolvasni az arcukról. Tényleg érdekelte őket a beszámolónk, nagyon sok kérdést tettek fel a tanárokról, a rendszerről, a kreditekről, hogy mi az a szeminárium, miben különbözik az előadástól ésatöbbi. Annyi kérdés, annyi kíváncsiság, úgy éreztem, hogy falták a szavainkat az egyetembemutató alatt.

Anita: Elképesztően fontos, hogy őket is érdekelje az, amiről beszélünk, hiszen másképp nem ér sokat a mi részünk. Szerintem az, hogy látták és meg is tapasztalták az egyetemi közeg alatti komfortot, hangulatot, társaságot, biztatóan hatott rájuk, és ezt nekünk is jó volt látni. Sokat számított, hogy nem kellett kihúzni belőlük a kérdéseket, hanem maguktól mondták.

Roli: Az adminisztratív részek mellett hozzánk érkezett kérdés a megengedett hiányzási számokról is, szóval a nyitottság megvolt. A szerződésekről, az AcademicInfo-ról visszatérően többször magyaráztunk.

István: Szerintem alapvetően egy hatalmas sokk az egyetemi rendszerbe belépni. Teljesen más, mint középiskolában – minden szempontból.

Roli: Nagyon meglepődtek, amikor a tanár-diák kapcsolatról beszéltünk. Nemcsak elcsodálkoztak, de még inkább érdekelte őket a részletek, miután meséltünk az órák közötti kötetlen beszélgetésekről a tanárokkal, a nyitottságukról, a kölcsönös tiszteletről.

Esetleg voltatok résztvevőkként? Ha igen, beszámolnátok arról, mit jelentett ezekkel a tapasztalatokkal indítani az egyetemi életet?

Anita: Nekem ez a harmadik alkalmam Nyári Egyetemen, kétszer, mint résztvevő, most először, mint szervező éltem meg. Nekem nagyon sokat hozzátett még tizenegyediket végzőként az egyetemválasztásomhoz, megerősített az elképzelésemben. Már akkor megismertem pár embert, de amikor bejutásom után vettem részt a rendezvényen, tényleg egy otthonérzetet adott az elsőévemhez. Az egész baráti társaság innen indult. Bármilyen kérdésünk merült fel év közben is, nyugodt szívvel írtunk a nyári egyetemes csoportunkba, tehát ez ennél a pár napnál sokkal tovább tart. Ezen a rendezvényen egy befogadó családot kaptam, szerintem ez a legjobb megfogalmazás.

Deni: Egyszer voltam résztvevő Nyári Egyetemen, az elsőév megkezdése előtt, nagyon élveztem. Én enélkül alapvetően kevés embert ismertem volna Kolozsváron, de mikor felköltöztem, úgy éreztem, mindenkit ismerek a karunkról. Teszek két lépést az egyetemen, és megint egy ismerős, haladok még kettő, újabb köszönés, elsőévestől elkezdve mesteriig mindig akad egy kedves arc. Olyan bizalmas közösségérzetet adott, ami mai napig kitart és erősödik, megindította azt is, hogy akarjak szakosztályozni, akarjak itt és most csoportvezető lenni, találkozhassak az új évfolyammal, és persze átadjam azt a családi és közösségi érzetet, amiben nekem részem volt. Hatalmas öröm látni, ahogy megnyílnak, ahogy érzik és tudatosítják magukban, hogy valahova tartoznak.

István: Hallottam az eseményről, de mivel eredetileg nem Kolozsvárra készültem, így nem is voltam rajta. Ha akkor tudom, hogy végül itt leszek, akkor nagyon szívesen részt vettem volna.

Roli: Én megmondom szintén, nem tudtam egyetemkezdés előtt a rendezvényről. Ha igen, biztosan eljöttem volna. Tavaly is szervezőként voltam jelen, akkor több töris elsőévet kezdő gólyánk volt. Velük is megmaradt a messenger-csoportunk, és valóban sokat kérdeztek az elmúlt év során, sőt amikor Kolozsváron jártak, találkoztunk is velük. Kétoldalúan jó ez az esemény, hiszen nemcsak a gólyák számára hasznos és élvezhető, hanem határozottan nekünk is.

Mi volt eddig a legjobb élményetek?

Anita: City Touron a stációnknál csatlakoztak hozzánk az idősebb vagy épp már elballagott szakosztályosaink. Elképesztően jól esett velük együtt lenni, de főleg az, hogy nagyon jó hangulatú csapathoz érkeztek a résztvevők. A támogatásuk nagy erőt adott.

Deni: Nekem nagyon specifikusan a péntek éjjel. Elmentünk a Blériotba négyen „forrócsokizni”, és összefutottunk két gólyánkkal. Háromig maradtunk végül. Az, ahogy láttuk, fokozatosan megnyílnak, megengedik maguknak, hogy őszintén jól érezzék magukat, nagyon jó érzés volt. Az elején még nagyon visszahúzódó, hallgatag gólyánk az est végére már javában mesélt, viccelődött, nevetett, feloldódott közöttünk.

Roli: Nekem az első napi ismerkedés és szintén a péntek este maradt meg legjobb élményként. Több csoportvezető, résztvevő összegyűlt a Blériotba, és csak beszélgettünk, ismerkedtünk.

István: Semmi újat nem mondok, szintén a péntek éjjel jelentette a legmaradandóbb élményt. Szerintem 20–30 nyári egyetemezővel lehettünk egy asztalnál, egy idő után csak velünk volt tele a hely. Öröm volt látni, ahogy graduálisan közvetlenebb, oldottabb hangulat lett köztünk.

Fénykép: KMDSZ

Jude Julia