Chaplin borbélya a fehér kór ellen

A Kolozsvári Állami Magyar Színházban épp zajlik a 20. UTE Fest. November 4.-19. között a látogatók az Európai Színházi Unió 11 tagszínházának válogatott produkcióit láthatják, amiket a szakma méltán elismert alkotói hoznak el a kincses városba. Az alábbiakban a fesztivál nyitóhétvégéjén vendégül látott A fehér kór című előadásról számolunk be, amelyet a Prágai Városi Színház mutatott be.

Miroslav Donutil a tábornagyként - forrás: union-theatres-europe.eu

A prágai társulat, és Michal Dočekal rendező munkássága nem ismeretlen a Kolozsvári közönség számára, de személyesen én is találkoztam már velük a fesztivál előző, 2019-es kiadásán, amikor a Rómeó és Júlia feldolgozásukról a Perspiben is beszámoltam még gólyaként. A fehér kór című előadásuk nem csak az előzetes tapasztalatok, de az ígéretes ajánló alapján is érdekelni kezdett, amikor bejelentették a fesztivál idei programját.

Egy kínai betegség okoz világszerte terjedő járványt. Nincs rá orvosság. A járvány eljut a kisebb szomszédjával háborúra készülő, nacionalista vezetővel rendelkező államba is. Ismerős? Pedig ez nem az elmúlt évek rövid összefoglalója, hanem Karel Čapek híres, 1937-ben írt drámájának kiindulópontja.

Egy nacionalista országban egy orvos felfedezi egy világszerte szenvedést okozó betegség ellenszerét, de mindaddig megtagadja a titkos képlet átadását, míg a világ összes országa örök békét nem fogad. Szembeszáll nemzetének militarista, fanatikus vezérével, aki a kisebb szomszédjával kirobbantott háború révén próbálja újra naggyá tenni országát. Orvos és fővezér egyaránt fanatikusan hisz a maga igazában, és az előadásban egyazon színész játssza őket. Egy átlagos család történetén keresztül láthatjuk a hétköznapi embereket érintő manipuláció kibontakozását is. A legnagyobb ellenség a vakon manipulált csőcselék, amelyben az egyének felhagytak a gondolkodással - olvashatjuk az előadás ajánlójában.

Ahogy fentebb olvasható, a több, mint 80 éve írt darab története kísértetiesen hasonlít napjaink valóságához. A felvetett problémák, a karakterek viselkedése, reakcióik a különböző helyzetekre mind olyanok, amiket az elmúlt néhány évben tapasztaltunk a médiában, de akár ismerőseink körében is. Itt vannak az informálni igyekvő, de inkább pánikot keltő újságírók; a helyzet megoldására képtelen, de kitartóan próbálkozó orvosok; és még összeesküvés-elméleteket gyártó civil is színre lép, aki a kanapén ülve magyarázza azt, amit igaznak gondol.

A legérdekesebb számomra mégsem az ismerős alaphelyzet volt, hanem a konfliktus, amit a két főszereplő elvei generálnak: az orvos csak a béke ígéretéért adná ki az egyetlen működő gyógymódot, míg a tábornagy hallani sem akar a(z egyébként felesleges) háború félbehagyásáról. Az előadást látva mindenki elgondolkodhat: vajon a valóságban tudnák a világ vezetői a békét választani, ha tényleg csak ennyin múlik egy halálos járvány megfékezése? A történet végére érve aztán meg is kapjuk a választ, de annak örülni nem igazán tudunk.

Galen doktor a médiának nyilatkozik - forrás: union-theatres-europe.eu

Azt maguk az alkotók is elismerték, hogy írás szempontjából van kivetnivaló az alapműben. Nézőként is érezhető, hogy helyenként szokatlanul halad a történet, és néhány fordulat nincs kellőképpen megmagyarázva,  vagy felvezetve. Karel Čapeknek valószínűleg vannak ennél jobb művei, bár én magam nem ismerem a munkásságát.

Ennek ellenére a darab alaphelyzete a múlt századból is képes annyira fájdalmasan pontosan ábrázolni korunk gondjait, hogy érdemes legyen ma színre vinni, és érdemes megnézni is. Érdemes látni, gondolkodni, beszélni róla, mert amit látunk, azt nemrég vagy épp napjainkban mi is átéltük/átéljük.

Sigelius doktor és a tábornagy - forrás: KÁMSZ Facebook

Különlegessége az idén bemutatott Dočekal féle feldolgozásnak, hogy a színészek egyszerre több szerepben láthatók. Ez a döntés eleve sok érdekes ellentétet szül: a kanapéról okoskodó családapa és az újságíró, a tábornagyot szolgáló Sigelius doktor és az anyuka, valamint a fegyvergyárat működtető Krüg báró és az egészségügyi miniszter mind olyan párosok, amik tagjait ugyanazok a színészek játszák. A legfontosabb azonban Miroslav Donutil, aki egyszerre alakítja a gyógymódot meglelő orvost, és a háborúért élő tábornagyot.

Utóbbi párosról nekem Charlie Chaplin Diktátora jutott eszembe, ahol szintén ugyanaz a személy játssza el Hinkelt és a békére vágyó borbélyt. Bár a hasonlatnak lehet, hogy nem feltétlenül örültek az alkotók, amikor a közönségtalálkozón megemlítettem, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Mindkét esetben egy békére vágyó polgár és a katonai vezető ellentéte találkozik egyazon színészben, és az elvakultságuk, naivitásuk is hasonló. Nyilván bőven van különbség is a két alkotás között, hiszen míg a Fehér kór végkifejlete igencsak lehangoló választ ad a felvetett kérdésre, addig a Chaplin film – jó vígjátékhoz illően – happy enddel, a borbély békét követelő monológjával ér véget. A hasonlóság azonban izgalmas adalék volt nekem, a darabot nézve.

A rendező és az darab szereplői az előadást követő közönségtalálkozón - forrás: KÁMSZ Facebook

Mindezeket összevetve azt mondhatom, hogy a prágai csapat, Dočekal vezetésével ismét olyan produkciót hozott Kolozsvárra, amire érdemes volt ellátogatni. Az előadás hitelesen ábrázol egy fájdalmasan ismerős helyzetet, és annak sajnos valósághű, hihető végkifejletét is. A néző magára ismer, elgondolkodik, de mindenképp értékes élménnyel távozik a teremből.

A fesztivál programja a hét végéig megannyi hasonlóan ígéretes helyi és vendégelőadást tartogat. Attól sem kell tartani, hogy külföldi társulatok játszanak a saját anyanyelvükön, hiszen a feliratok tökéletesen érthetővé teszik a darabokat mindenki számára. Nem tudok mást tenni tehát, mint bátorítani TÉGED is arra, hogy elmenj, és megnézd valamelyiket. A programot itt böngészheted.

 

 Képek forrása: Kolozsvári Állami Magyar Színház (Bíró István), Prágai Városi Színház honlapja

Mihálykó Tihamér