Rómeó a nézőtéren – cseh előadás a színházfesztiválon

Shakespeare klasszikus tragédiáját adta elő a Prágai Városi Színház múlt szerdán a kolozsvári UTE-Fest színházfesztiválon. A Michal Doĉekal által rendezett előadás modern köntösben meséli el a középkori történetet a Montague és Capulet családok harcáról és a két fiatal tragikus szerelméről. 

Váratlan lehetőséget kaptam: ingyen elmehettem az UTE-Fest Rómeó és Júlia című előadására, mert egy ismerősöm ismerősének az ismerőse épp nem ért rá, így elajándékozta a jegyét. A több emberen keresztül közvetített ajánlat egy pillanat alatt módosította az aznapi programomat, ami többnyire semmittevésből állt volna. 

Kivasaltam az ingemet, ráírtam a páros belépő másik felének a tulajdonosára, Andira, és megbeszéltük, hogy kezdés előtt tíz perccel találkozunk a színház előtt. A hátralévő másfél órában „csoportmunka-megbeszélés” álnéven forralt borozni mentem pár csoporttársammal... képzelhetitek, milyen sok szó esett a háziról és milyen kevés részeg sztori hangzott el ezalatt.

Megérkezve teltházat sejtető tömeg fogadott, akik az épület előtt várták a műsor kezdését. Az előadásról előzetesen csak annyit néztem meg, melyik színház játsza és (mivel ilyen nagy nemzetközi fesztiválon még nem voltam) azt, hogy érteni fogom-e egyáltalán a cseh szöveget. Mint kiderült, minden érdeklődő érthette (a képernyő segítségével, amin angol, magyar és román feliratozták) a színészek szavait. Minden mást meghagytam meglepetésnek, mert az menő!

A helyeink elfoglalása után nemsokára el is kezdődött az előadás. Megismertük a Montague és a Capuletek régi viszályát, elkísértük az ifjú Rómeót a Capuletek báljába, ahol megismerte Júliát (és ahol családjaik ellenségeskedése ellenére egymásba szerettek). 

A színészek időnként a nézőteret is bevonták az előadásba. Először csak Benvolio szaladt a színpadra az előtérből, de a híres Erkély jelenetben a címszereplők is minden lehetséges helyet kihasználtak, amit a színházi terem kínált. Egy adott pillanatban például Rómeó a székek karfáján állva udvarolt az erkélyen álló Júliának. 

Ez a jelenet egy kis nevetésre is lehetőséget adott a tragikus történet közben: a férfi főszereplőt alakító Zdeněk Piškula (fogalmam sincs, hogy kell kiejteni ezt a káoszt) mondandója végén a nézők között távozott a székekről, egy laza „Sorry” kiséretében. 

Az előadás végén hosszú tapsviharral köszöntük meg a társulatnak, hogy megmutatták nekünk a jól ismert történetet saját nézőpontjukból. Személy szerint semmilyen formában nem láttam még végig az előadást, így már csak ezért is érdekes találkozás volt a klasszikus sztorival. 

 „Jó volt, örülök, hogy el tudtunk jönni” – összegezte Andi az estét.  

Ebben egyetértettem vele. Mióta Kolozsváron vagyok, nem jutottam még el színházba, de most pótolhattam ezt a hiányt és ez nagyon feldobta az estémet. 

Ilyen volt az első kolozsvári színházi élményem. Remélem még sok hasonló lesz, mert a színház egy király hely. Menjetek ti is, ha lehetőségetek van!

Mihálykó Tihamér

Fotók forrása: utefestcluj-huntheater.ro