Jóllét az oktatásban – 5. Mentés másként pedagógia konferencia

Gyermekpszichodráma, nyelvi diszkrimináció, társasjáték-pedagógia, gyermekvédelem, szociális-muzikális fejlesztés – többek között ezekről a témákról hallgathattak előadásokat és vehettek részt műhelymunkákon mindazok, akik az elmúlt hétvégén a Mentés Másként pedagógia konferencián vettek részt a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban.

A háromnapos rendezvény programjai, melyek jórészt adománygyűjtés által valósultak meg, az oktatásban résztvevők jólléte köré szerveződött. A sokszínű és egymásba fonódó témák mindegyikét nehéz lenne összefoglalni, így az én perspektívámban legégetőbbnek számító témákról adnék egy kis ízelítőt.

A szombati előadássorozat közösségi gyermekvédelemről szóló előadását emelném ki, melyet Gyurkó Szilvia a magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője tartott. Nehéz és kényes téma, de ennek ellenére nem dughatjuk homokba a fejünket, mert nagyon is közel vannak hozzánk a családon belüli erőszak vagy épp a bullying kérdéskörei.

Az előadás egy fő felismerése volt, hogy ilyen helyzetben – főleg a bullying jelenségére gondolva − nemcsak áldozatról és elkövetőről beszélhetünk, hanem a megfigyelők csoportja is fontos részét képezik a történésnek és annak végkimenetelének. Fontos szempont, hogy ezek a semleges elemek milyen attitűdöt vesznek fel, és kinek az oldalát erősítik.

De mit tehet a pedagógus vagy épp a diák? Az észrevételen, megosztáson túl megoldás lehet, ha az áldozat önértékelését próbáljuk megerősíteni, vagy aktívan beavatkozunk, kilépve a megfigyelő szerepből. Azonban feltevődhet a kérdés, mi számít árulkodásnak és mi jelzésnek? Ha bullyingra hajazó helyzetet ismerünk fel? A két szó nem ugyanazt jelenti. A jelzésben ott van a felelősségvállalás a másikért. Az nem vádol, az a bántott gyerekről szól. Ebben van a pedagógusnak is jelentős szerepe, hiszen ő látja a gyermeket nap mint nap és képes beavatkozni a bántalmazásba, amely nemcsak egy-egy gyermeket, hanem egy egész közösséget érint.

A szombati előadásblokk folyamán a kiégés is terítékre került. Az utóbbi időben egyre többet hallhatunk magáról a fogalomról, amely a tanügyi rendszert is érinti. Gondoljunk csak bele, milyen bürokratikus rendszerben kell helytállniuk tanárainknak, és mennyire nem foglalkozik senki a mentális egészségükkel. Az állam magukra hagyja őket ezzel a problémával. Igen, ilyen rendszerünk van… És így kell kiállniuk a világ egyik legnehezebb, de legszebb közönsége elé. Erről szólt többek között Deme Ilona előadása.

A nap végi tantermi előadás, melyet a kolozsvári UTP (Untitled Theatre Project) csapata alkotott meg, szorosan kapcsolódott a kiégés és bullying témaköreihez, azonban már a diákok szemszögéből bemutatva mindezt. A tanügyi rendszer teljesítményalapúsága, a diszciplínák sokasága és a diákkal szemben támasztott elvárások minden tárgyból könnyen a kiégéshez vezetnek, tehát ez a jelenség nemcsak felnőtteket érint. Kérdés, hogy a túlterhelt pedagógus felismeri-e, hogy a diákok is túlterheléssel, kiégéssel küzdenek, és hogy nehezítés helyett inkább megértéssel fordul-e a nebulók felé. Vajon valóban teher alatt nő a pálma? Azt pontozzuk piros pontokkal, hogy még mennyit bír ki a diák? Vagy inkább megpróbálunk változtatni a magunk szintjén, területén, és teljes egészében nézni a gyermeket, aki nemcsak fej, test, hanem lélek is.

Fontos témák kerültek terítékre, mindegyik megérne egy külön beszámolót. Van mit tanulnunk ezekben a kérdéskörökben, hiszen sok mindenkit érintenek. Érinti a gyermekeket, pedagógusokat, (leendő) szülőket, egykori diákokat és mindenkit, akinek a környezetében vannak gyermekek. Az oktatás közügy, és nem lehet nem eleget beszélni róla.

Képek: Kovács Péter Zoltán

 

Patakfalvi Anita