Kolozsváron mindig pörög az élet, ami jó, hiszen így a
mindennapi rutint meg tudjuk törni valami változatossággal. Válogathatunk
különféle rendezvények, sportesemények, kulturális programok és még sorolhatnám,
mennyi minden közül. De mi van akkor, ha kicsit túl sok lesz az ember, a zaj és
már nem tölt fel sem a kultúra, sem a bulik? Csendre vágyunk.
Ha belegondolunk, szinte biztosan megfogalmazódott már mindenkiben az a gondolat, hogy nem ártana egy nyolcadik nap a hétbe, hogy mindent kényelmesen el tudjunk végezni, és magunkra is maradjon kis időnk, esetleg kipróbáljunk valami új dolgot is. Folyton csak rohanunk és sajnos ez nem csak a felnőttekre igaz. Mindenki derekasan dolgozik, tanul, végzi a dolgát, és közben, mint cseppek a pohárban gyűlnek a gondok és gondolatok a fejünkben. Próbáljuk minden percünket kihasználni valamire, van, hogy egyszerre több dolgot is csinálunk. De eljön a pillanat, amikor az utolsó csepp már nem fér bele, és úgy érezzük elegünk van már mindenből, valami más kell.
Mire lehet szükségünk ilyenkor? Csendre, békére és
nyugalomra. Egy helyre, amit mintha a képzeletünk szült volna. Egy kis erdei
ösvényre, ahol a fák között beszűrődő fény kellemes, nyugodt hangulatot teremt.
A világos és sötét kontrasztja kiemel olyan dolgokat,
amik más megvilágításban nem is biztos, hogy megragadnák a figyelmünket.
Egy olyan hely, ami szemet gyönyörködtető, akkor is, ha
az apró részleteket nézzük.
De az igazán meseszép látvány az ösvény végén vár minket.
Egy pillanatig sem okoz csalódást, az, amit elképzelnénk.
Újra beigazolódik a mondás, hogy a természetben minden
megvan, amire csak szükségünk lehet.
A szikla, aminek a szélére ülve csak nézünk a messzeségbe,
és nincs más hang, csak a saját gondolataink. Úgy érezzük, ez az, ami kellett,
a tökéletes időjárás, ami ezzel a hellyel társítva kiránt a mindennapokból.
Magával ragad a látvány és egy kis időre elfeledteti a
problémákat, mintha fellökné azt a poharat, ami már csordultig telt. Csak az az
érzés marad, hogy ezen a helyen az idők végezetéig lehetne üldögélni a lábunkat
lógatva, mert nincs más csak a csend, a béke és a nyugalom.
A képek itt ksézültek, de ha Kolozsvárhoz közelebb szeretnétek túrázni, ebben és ebben a cikkben egy másik helyszínt is ajánlottunk nektek. (szerk.)
Simon Soma
0 Megjegyzések