A nyár és a fesztiválszezon lassan utolsó szakaszához közelít. Ilyenkorra a magát kitomboló/kipihenő fiatalok akár úgy is dönthetnek, hogy visszatérnek az egyetemi városukba, és ott próbálnak új élményeket szerezni. Túrajánlóm elsősorban azoknak szól, akik a közeljövőben Kolozsváron lesznek és nem tudják eldönteni, hogyan töltsék aktívan megmaradt szabadidejüket.
Még mindig nyár van és a 30°C feletti hőség könnyen
elveheti az ember kedvét mindenféle testmozgástól vagy akár a házból való
kimozdulástól is. Érdemes lehet tehát kihasználni a valamivel hűvösebb napokat
arra, hogy berozsdásodott végtagjainkat megmozgassuk a szabadban. Sokan a
belvárosban vagy a parkokban találják meg erre a lehetőséget, figyelmen kívül
hagyva azokat az erdőket, amelyek adott esetben alkalmasabbak lehetnek a
kikapcsolódásra.
Kolozsváron és környékén rengeteg olyan túraútvonal van,
amelyet biciklivel vagy gyalog meg lehet tenni, kitörve ezzel a mókuskerékből.
A város határain kihelyezett táblák könnyen átláthatóvá teszik túrázási
lehetőségeinket és a tájékozódásban is segítenek (ha mégsem, akkor a Google
Maps megteszi ezt helyettük).
Az egyik legkeményebb és legszebb túraútvonal a sokak
által kedvelt Kerékcsárdától (Roata Făget) nem messze kezdődik, a Bükkön
át vezet és egészen az Árpád-csúcsig tart. Innen már nem nehéz megközelíteni
Szelicse települést sem, a visszautat Kolozsvárra pedig akár a helyi
buszjárattal is meg lehet tenni.
A nyolc és fél kilométer hosszú túraszakaszt nem
ajánlanám azoknak, akik nincsenek hozzászokva az ilyenfajta mozgáshoz, hiszen
nemcsak hosszú, hanem meredek is, így nagyobb kihívást jelent egy sima sétánál.
Aki csak egy laza sétára vágyik, nyugodtan megállhat az erdő előtt is, hiszen a
kilátás onnan sem utolsó, de ha valaki jobban megszeretne izzadni, érdemes
lehet nekivágni a jelzett útvonalnak.
Én magam legutóbb egy hónapja jártam az említett helyen,
azzal a céllal, hogy szemétriportot készítsek a rettenetes körülményekről,
amelyek jó ideje megbotránkoztatják a környezetbarát túrázókat. Tervem végül
meglepetésemre kudarcba fulladt, mert a környék annyira tiszta volt, hogy
szinte nem volt szemét, amit lefotózhattam volna.
Ez természetesen örömhírnek számít, bár elsőre nem tudtam
mire vélni, hiszen tavaly még megszámolni is nehéz volt az évek óta fák mellett
porosodó gumiabroncsokat, bútorokat és elektronikus eszközöket, amelyeket
valószínűleg a környéken lakók hordtak oda. Az egyetlen reális magyarázat
természetesen az volt, hogy valaki (talán egy környezetvédő szervezet) nem sokkal
korábban összegyűjtött és elszállított onnan miden oda nem illő tárgyat, ami
nem kis teljesítmény. A szemétriport elkészítése tehát okafogyottá vált,
helyette inkább megírtam ezt a túraajánlót. Ha felkeltette az érdeklődésed a
bükki útvonal vagy inkább másikat választanál, hátizsákot fel!
Gebe Zoltán
0 Megjegyzések