Aurevoir.: A hallgatóink eléggé szövegcentrikusak

A Double Rise idén is hozta a tőle megszokott energikusabbnál energikusabb fellépőket. Az immár 6. alkalommal megrendezett fesztiváltól Torockó ismét megtelt élettel augusztus 11.-13. között. A pénteki napon sikerült elcsípni kezdés előtt az egyik legnagyobb bulit csapó Aurevoir. zenekar tagjait: Gelencsér Gáborral (basszusgitár), Katona Bálinttal (hegedű) és Orosz Kristóffal (gitár, vokál) beszélgettem.

 

Akik ismernek titeket, jól tudják, hogy a zenétek egy jelentős alapját a népdalok, népzene képezi. Hogyan kerülnek kiválasztásra ezek a zenei alapok? Elsőszámú kiindulási pont egy-egy népdal vagy később kerül kiválasztásra egy?

 

Katona Bálint: Agócs Marci meg Fejér Misi szokta hozni a népi dolgokat, és utána csináljuk együtt. A hozzánk érkező anyagokat már félkész állapotban, nem autentikus formában szokta hozni Agócs. Például az új nagylemezen van egy eléggé népi jellegű szám, ami Agócs egyik kedvenc füzesi népdalának, meg az én kedvenc füzesimnek a találkozása. Ez amúgy elég ritkán van, mert többnyire készen érkezik a kiválasztott népdal.

 

A visszajelzések alapján sikerül megszólítani olyan személyeket is, akik valószínűleg nem találkoznak népzenével vagy egész egyszerűen távolinak érzik a műfajt?

 

Orosz Kristóf: Szerintem nekünk nem célunk vagy missziónk a népzene népszerűsítése. Sikerülni sikerül a kérdésedre válaszolva, de az már egy hozadék, hogy másoknak is tetszik, nem csak nekünk.

 

Gelencsér Gábor: Az ismerőseimnél látom ezt, hogy egyikőjük sem volt egy nagy népzene hallgató, de azt mondják, hogy ebben a köntösben nagyon érzik ezt a hangulatot.

 

A napokban jött ki az új nagylemezetek Deák rét címmel. A cím hallatán sokunknak beugorhat a budapesti Deák tér. Mit jelenthet ez a cím? Szembemenés a budapesti térrel vagy inkább a város és vidék egy szimbiózisa?

 

G.G.: Az utóbbi volt valóban az alapvető koncepció. A város és vidék hangulata az úgy egybeforr. Végül is a társaság nagy része vidéki.

 

K. B.: Volt egy ilyen nyilatkozata Agócsnak, amit az Indexnek adtunk, hogy „a cím Kemény István Lassú időjárási front című verséből származik. Ha nem létezne Budapest, akkor a nemlétező fővárosban ilyen zene szólna a főréten. A Deák rét szóösszetétel röviden és nagyon jól fejezi ki azt a kettősséget, ami a dalainkban is benne van: egyszerre nagyvárosi és nagyon nem városi."

 

Az új nagylemezeteken az irodalom is képviselteti magát. Pilinszkytől a Tilos csillagon című verset dolgozzátok fel, de nem ez az első ilyen eset, volt már Radnóti feldolgozásotok is. Milyen megfontolásból nyúltok a népzenén kívül az irodalomhoz is?

 

O.K.: Hát ez ismét Agócs és Misi. Megfognak egy verseskötetet, olvassák, és azt érzik, hogy annyira jó az adott vers, hogy ki kell találni rá valamit, hogy mások is hallják. Mondjuk ebben talán inkább több missziót érzek, mint a népzenében. A csajokról meg a pénzről való regélés egy darabig tök jó, de nem viszi előre a világot, ezzel szemben az irodalom sok mindenen átsegít.

 

G.G.: Azért azt még hozzá kell tenni szerintem, hogy ha nincs is kimondva, hogy értéket akarunk közvetíteni, szerintem mindenkiben benne van, hogy valami többet adjon, mint amire éppen az adott társadalmi kornak szüksége van. Erre jó eszköz a népzene és irodalomi művek. A saját szövegekben is érződik ezeknek a hatása.

K.B.: Ez amúgy érdekes visszajelzés, hogy amint megjelent a lemez, egyből mindenki elkezdett írogatni, hogy mikor lesznek fent szövegek is. A hallgatóink eléggé szövegcentrikusak.

 

Egy ekkora zenekar mozgatása mennyire nehéz a fesztiválszezonban?

 

O.K.: Ez a Tomi (turnémenedzser – szerk.) feladata. Ō küld el aludni, ő kelt fel és ő terel egybe minket.

 

G.G.: Nekem még az emlékeimben vannak azok az időszakok, amikor nem volt turnémenedzser nálunk és mindent mi intéztünk. Sokszor őskáosz volt.

 

Szerintetek mi az a plusz a zenekarotokban, ami megkülönböztet titeket másoktól? Nekem a humorérzéketek egyből beugrik, meg ahogyan kommunikáltok a közönséggel.

 

O.K.: Igen, ez az, ami leginkább megkülönböztet minket. Arra próbálunk ügyelni, hogy ne legyen izzadságszagú az egész, hogy itt voltunk, s ide megyünk.

 

G.G.: A humorérzék kapcsán én soha nem tapasztaltam arcoskodást a többiek részéről, inkább előjön az önirónia, a dolgaink kifigurázása és azoknak a tízszeresére való felnagyítása és ezeket kirakjuk (nevetés).

 

K.B.: Amúgy a Facebookot meg az Instagramot Misi és Agócs kezeli, ők ezek a Humor Heroldok.

 

A tavalyi Double Rise-os koncert után hogyan készültök a koncertre, milyen lelkülettel? Egy hosszú út után hogyan nyeritek vissza az energiát?

 

K.B.: Nekünk szerintem segített az, hogy a csapat fele egy nappal hamarabb megérkezett és rá tudtunk pihenni.

 

G.G.: Nálunk két hét volt kijelölve pihenésre és most pont a nyaralás utáni első koncertünk lesz és szerintem mindenki várja, hogy együtt örömködjünk, főleg egy ilyen szép helyen.

 

O.K.: Meg hát nincs mese, ezt csinálni kell. Ha valaki eljön a koncertre, akkor a színpadon meg kell halni. Van, amikor nehezebb, nekem volt már ilyen, de mivel nyolcan vagyunk, kerül valaki, aki felhúzza a másikat. Meg Misi képes teljes stand-up comedy-ket nyomni a színpadon, amitől persze mindenki sírva nevet.

 

Patakfalvi Anita