#Perspikipróbálja – Házi kenyér és cserekereskedelem

A cserekereskedelemre épülő Facebook csoportokban jó dolgokat találhat az ember, amit mangóval, mosóporral, lekvárral fizethet ki. A barátnőmmel legutóbb egy kenyérsütőre csaptunk le, és kifejezetten jól sült el… Érted. 😉

Meleg augusztusi nap volt, amikor a barátnőm furán izgatott lett a telefonját nézve. Mint kiderült, egy Facebook hirdetést látott meg egy cserebere csoportban, amiben használt kenyérsütőt kínált a másik felhasználó. A mellékelt képen jól látható volt, hogy a gépben készülő kenyér nem nagy, de nekünk épp elég, úgyhogy írtunk is a tulajnak, aki egy öblítőért cserébe nekünk ígérte azt.

Aztán eltelt két hét. Betegség miatti otthonülés, majd utazás, munka, és persze a lustaság is tolta az átvétel időpontját, mert a megbeszélt hely nem a szomszédunkban volt. Megkönnyebbültünk, amikor a hölgy írt, hogy a környékünkön van dolga másnap délután. Bár elsőre nem találtuk meg egymást, végül sikerült átvenni a gépet. Innentől már tényleg csak egy hetet kellett várni a kipróbálásra.

Hétvégén ismét elutaztunk, aztán az otthonról hozott ételek voltak elsőbbségben a kenyérsütéssel szemben, de egy este végre elmentünk vásárolni, és eljött az idő. A recept alapján (lásd az utolsó kép alatt) vizet, sót, olajat, lisztet, élesztőt dobáltunk a kis tartályba, majd rájöttünk, hogy nem kaptunk túl pontos leírást az előző tulajtól. A két gomb (MODE és START/STOP) sem segített sokat, úgyhogy bedugtuk a konnektorba és reméltük a legjobbakat.

Lassú, apró mozdulatokkal kezdett forogni a tartály közepén lévő lapát. Azt hittem, túl sok a liszt és már most tönkreteszem a gépet, de nem így lett. A hozzávalók lassan egybeolvadtak, és egy Így jártam anyátokkal résszel később már egy bedagasztott tészta várt a konyhában. aztán vártunk tovább. Néha kavarás hangjait hallottunk a konyhából, majd a kelt tészta jellegzetes illata jött be a szobába, végül két óra elteltével a kis ablakon keresztül megláttunk valami változást. Az addig is egyre kevésbé nedvesnek látszó tészta teteje pirulni kezdett.

Nemsokára kialudtak a ledek a két gomb körül, a gép oldala is hűlni kezdett, és a zúgást sem hallottuk már. Készen volt az első házi kenyerünk. Kihűlt, kivettük a tartályból, amiből időközben eltűnt a lapát (ezt később, szeleteléskor találtam meg, és tettem vissza), és levágtuk az első szeletet. A szomszédok ekkor boldog mmmm és aahhhh hangokat hallhattak, de ilyen az, ha az ember jót eszik, semmi másra nem kell gondolni.

Recept a neten talált termékleírásból: 

• 185 ml víz
• 3/4 evőkanál vaj/olaj
• só
• 1 dl cukros vízben vagy tejben felfuttatott élesztő
• 290 g liszt

Kenyeret sütni jó dolog, akár géppel, akár anélkül. Mindenkinek ajánlom, hogy kipróbálja, ha erre nem került sor a karantén unatkozós napjain, mert olcsóbb, finomabb, és szórakoztatóbb, ha magadnak sütöd meg, mintha boltban vennéd. A végére elsütnék még valami rossz viccet, de nem akarom, hogy péklapátra tegyenek, úgyhogy inkább hallgatok egy kis Liszt Ferencet és sütök még egyet.

Mihálykó Tihamér