Tényfeltárás, mentőakció Bolíviában, filmforgatások, ukrán menekültek - csak néhány az idei Médianapok témáiból

A BBTE magyar újságírás tanszékének másodéves hallgatói két év kihagyás után ismét élőben szervezték meg a Médianapok nevű szakmai konferenciájukat. A rendezvény ötödik kiadásán az újságírói szakma különleges és kevésbé ismert részeit mutatták be a meghívott előadók.

A pénteki kvízest, és a kolozsvári diáklapok, a Perspektíva és a Campus kerekasztal-beszélgetése után szombaton négy különleges vendég adott elő a szakma legnehezebb és legkalandosabb szeleteiről. Vásárnap, az esemény lezárásaként pedig Csibi László, dokumentumfilm-rendező mutatta be nem kevésbé izgalmas szakmáját a közönségnek. Gebe Zolival látogattunk el az eseményre, a Kommunikáció-, Közigazgatás- és Politikatudományi Kar (FSPAC) épületébe, hogy megnézzük a kínálatot, amelyet idén az SOS! Újságíró vagyok! – amit a közönség nem lát címmel hirdettek.

Oknyomozás, veszélyes helyzetek, díjnyertes riport ukrán menekültekről, a filmkészítés rejtelmei, valamint a megbízhatóság és hitelesség fontossága is terítékre került, így nem unatkoztunk az egyetem előadótermében ülve. Az előadók egymást is érdeklődve hallgatták, így tanulságos szakmai beszélgetés is kerekedett az előadások utáni kérdésekből.

Rövid megnyitó beszéd után Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély újságírója beszélt a tényfeltáró újságírás módszereiről, és konkrét esetekről, amiken dolgozott. Külföldi kollégáival közösen például az idei magyarországi választások kapcsán írtak cikksorozatot arról a jelenségről, hogy jelentősen, mintegy harmadára csökkent a külhoni magyarok részére eljuttatott támogatások mértéke a választásokat megelőző időszakban, a korábbi évekhez képest.

Beszámolt emellett arról is, hogyan járt utána a Marosvásárhely mellett talált, kidobott és csalást sejtető levélszavazatok ügyének, amelyről szintén írt cikket az Átlátszóra, és amely hírnek a túl korai közlését utólag, a nyomozói munka végére már visszavonta volna. Ennek oka, hogy a feltárt tények fényében elég életszerűtlen jelenet lehetett az említett szavazólapok megtalálása: egy forgalmas, de leginkább autóval járt főúttól 50-100 méterre, egy mezőn, egy illegális szemétdombon egy véletlenül arra járó gyalogos épp kiszúrja az érzékeny dokumentumokkal teli zsákot a többi zsák között, majd ezt névtelenül eljuttatja a sajtónak, és végül köddé válik, ugyanis az eredeti megtaláló kiléte azóta is titok.

Természetesen a beszámolók közben az is kiderült, hogy milyen nehézségekkel jár egy tényfeltáró cikk elkészítése, és hogy mire lenne szükség, az oknyomozói műfaj hatékonyabb működéséhez Erdélyben. Mint mondja, az Átlátszó Erdélynél jelenleg hárman dolgoznak, de legalább kétszer ennyi ember kellene a hatékony munkához. Emellett pénzügyi forrásokra, eszközökre, és időre is szükségük van, hiszen egy-egy ilyen anyag rengeteg munkát igényel, és olyan eset is van, hogy több hetes kutatás után derül ki, hogy egy témából nem lehet cikk.

Lukács Csaba, a Magyar Hang főszerkesztője ezután a Tóásó-ügyként elhíresült eset részleteit és saját bolíviai tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. A dél-amerikai országban elfogott, terroristának titulált és börtönbe került erdélyi származású Tóásó Elődöt az újságíró kollégái és helyi segítői közreműködésével vitte ki az országból egy jól megtervezett mentőakció keretei közt. Lukács hangsúlyozta, hogy az ügy részletei továbbra is tisztázatlanok, és valószínűleg soha nem fog kiderülni a teljes igazság, mivel az kommandósok rajtaütés során lelőtték Rózsa Flores Eduardot, vagyis az egyetlen embert, aki elmondhatta volna azt.

Lukács kiemelte, hogy a távoli országokban való boldoguláshoz az újságírónak ismernie kell a helyi szokásokat, földrajzi és éghajlati tényezőket, valamint elengedhetetlen egy fixer segítsége, aki mindezeket (valamint az adott ország nyelvét) nála is jobban ismeri.  A továbbiakban arra is felhívta a figyelmet, hogy bizonyos helyzetekben nem árt, ha az ember zsebében van egy pakk cigaretta (akkor is, ha nem dohányzik), hiszen sokat el lehet érni vele tárgyalás és kapcsolatépítés terén is.

Az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban feltett kérdésünkre elmondta, Beregszászon jelenleg is van tudósítója a Magyar Hangnak, azt viszont semmiképpen nem szeretné, hogy a harci zónákba is elmenjenek munkatársai. Ennek elsősorban biztonsági és költségvetési okai vannak, hiszen a háborús tudósítás az egyik legveszélyesebb és egyben a legköltségesebb műfaj a szakmában.

A videóriporterként dolgozó Keresztes Péter az ukrajnai menekültekről szóló, A Háborúban nincs jó búcsú című riportjáról beszélt, amelyre nemrég megkapta a PRIX CIRCOM televíziós fesztivál Digital multimédia kategóriájának különdíját.

A videóriporter érdeklődését egyből felkeltette az ukrajnai háború miatt elindult menekültáradat, ezért döntött úgy, hogy kimegy a határra forgatni.  Elmondása szerint megviselték a riportkészítés során megélt élmények és saját családjára is gondolt a megtört, mindent hátra hagyó emberek heves érzelmi reakcióit látva. Munkájával azt szerette volna elérni, hogy a nézők is átérezzék a helyzet súlyosságát, anélkül, hogy ő szenzacionalista jelzőket használna.

Számára nehézséget jelentett az is, hogy a többi tévéstáb újságíróihoz hasonlóan odamenjen a síró, rettenetes lelkiállapotban lévő menekültekhez és kikérdezze őket, viszont szakmai szempontokat is mérlegelnie kellett. Sajnálatos jelenségnek tartja, hogy a társadalom néhány hónap elteltével megszokta a háborút és azt is, hogy naponta jönnek át menekültek a zöldhatáron. Ez azért is problémát jelenthet, mert a segélyszervezetek egyre kevesebb adományt kapnak az ukránok megsegítésére.

A szombati előadások sorát Maddie Liseblad, a California State University oktatója zárta. Maddie egy San Bernardoi lövöldözős eset példáján keresztül mutatta be, milyen az, ha az újságíró nem elég körültekintő a forrásait illetően. Az említett esetben ugyanis egy Marie Christmass nevű Twitter-felhasználó kezdett olyan, valósnak látszó adatokat posztolni, amelyek már csak azért sem lehettek igazak, mert, mint utólag kiderült, nem tartózkodott a helyszínen. Az animált karakteres profilkép és az internetes névtelenség mögé rejtőző „informátor” több nagy presztízsű újság szerzőit is megtévesztette, holott viszonylag egyszerű utánajárással kiszűrhető lett volna az átverés.

A példa bemutatása után Maddie elmondta, melyek a legszembetűnőbb jelek, ha hasonló nem megbízható forrásból származó információt találunk. Ilyen lehetőség például a csatolt fénykép összevetése az említett helyszín valós kinézetével, hiszen bárki használhatja egy korábbi New York-i eset képeit egy hasonló, de mondjuk San Francisco-ban megesett hír illusztrációjaként, ha az olvasók nem ismerik a két helység jellegzetességeit. De annak is érdemes utánajárni, hogy pontosan mikor és hol keletkezett a vizsgált információ. Ma már számtalan oldal segít az ilyen és hasonló vizsgálatokban, amelyekből többet szintén bemutatott.

A Médianapok vasárnap Csibi László, filmes szakember és a BBTE Film- és Média Intézetének tanárának előadásával zárult. A dokumentumfilmrendező többek között a Nussbaum 95736 című holokauszt témájú filmje forgatása során szerzett élményekről, vicces jelenetekről beszélt.

Kiemelte azt is, hogy a forgatás sosem úgy zajlik, ahogy előzőleg elképzeltük. Néha egy háttérben elhaladó kamion vagy egy kíváncsi kiskutya is megnehezítheti a riporter életét. Minden fiatal újságírót arra bíztatott, hogy keressék az izgalmas sztorikat a környezetükben, és amennyiben nem találnak, vegyék fel a hátizsákot és induljanak el a világba. Szerinte a dokumentumfilm mindig tartalmaz szubjektivitást is, mert a készítő dolga, hogy vágás során milyen részleteket hagy benne a végleges filmben.

Csibi László a szóban elmondott tapasztalatok mellett a már megjelent és a jelenleg készülő filmjeiből is mutatott jeleneteket. Utóbbiról, ami különleges helyszínen, Azerbajdzsánban készült, nem árulta el, hogy pontosan miről fog szólni, de azt ígérte, izgalmas témát talált a távoli országban, úgyhogy minden érdeklődőnek ajánlja a megtekintését.

Az ötödik Médianapok előadásai bármikor visszanézhetők az esemény Facebook oldalán, ahol mindegyiket élőben közvetítették a szervezők.

Gebe Zoltán és Mihálykó Tihamér közös tudósítása