„Mámorosan megterhelő” - avagy visszatérés a Diáknapok nélküli életbe

Idén két év kihagyás után végre megrendezésre került a 27. diáknapok, és a magam nevében mondhatom, hogy igazán varázslatosra és eufórikusra sikeredett. Egy hét telt el az óta és sokunk még mindig az emlékek mámorában él, pedig sajnos vissza kell állni a régi kerékvágásba.

A KMDSZ diáknapok a kolozsvári egyetemisták egyik, sőt talán a legnagyobb és legfontosabb közösségi eseménye minden évben. Épp ezért nem kis feladat utána visszarázódni az monoton, helyenként unalmas hétköznapokba. Számomra ez első két nap különösen megterhelő volt, szinte nem tudtam mit kezdhetnék a bennem tátongó ürességgel. Ebből ki indulva kérdeztük meg diáktársainkat, akik különböző csapatok tagjaiként elárulták, hogy nekik hogyan is zajlott ez a bizonyos visszatérés a valóságba.

 „Mámorosan megterhelő… Felemelő folyton a visszaugró emlékekkel találkozni. Annyira sok van, és sok időt vesz igénybe azok feldolgozása, hogy már megterhelő, amikor azt kell néznem, mennyire vissza kellene már legyek térve a mindennapok harcaiba, feladataiba. De ahogy Dzsúdló is mondaná: "Ez ezzel jár!" Rendben van, hogy mi, idei diáknapozók most így érzünk, de azért hajrá és fel a fejjel, mert a Diáknapok végével a csapatszellem nem hal meg!”

Tifán Sára - VERBUNK

 

„Nem volt nehéz visszaszokni, hiszen az utóbbi időben nagyon szokva vagyunk a szélsőséges váltásokhoz, hogy egyszer karantén, egyszer nem, egyszer korona, egyszer nem és így tovább. Mindenkinél személyesen változik az adaptációs képesség, de mindannyian rugalmasabbak vagyunk, mint voltunk. Ennek ellenére hiányzik az érzés, amit megéltem a mágikus hét alatt. Az, hogy minden magyar diák egy helyen van (legalább éjjel), hogy bármerre mész különböző színnel és logóval, ám hasonló üzenettel ellátott felsőkben futkorásznak az életüket teljességgel élvező fiatalok, hogy nincsen felelősség, és mégis van, egyszóval, hogy egy teljesen más dimenzióban érezheti magát az ember. Egy dimenzióban, ahol minden csapat egy törzs, és ahol teljesen más törvények uralkodnak, mégis az alap, a társas interakciók ugyanolyan feltöltődéssel látják el az embert. Hiányzik, ám csak még jobban várom a jövő évet, hogy újra kiléphessek ebből a világból egy fun fun fun másikba”

Karda Sára - IN-TEAM

„Nagyon jól éreztem magam a Diáknapokon, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, és rengeteg új barátság köttetett ez idő alatt. Nagyon nehéz volt visszarázódni a való világba, miután egy “varázslatos utazáson” vettem részt a csapatommal. Nem könnyű újra tenni a dolgom, bejárni egyetemre, csinálni a dolgozatokat, mert még mindig a hatása alatt vagyok annak a dolognak, amit átéltem. Felemelő volt az az öt nap, amit a Diáknapok nyújtottak számomra. Túlélni a mindennapokat nem könnyű, de az ad erőt és megnyugvást, hogy jövőre újra lesz Diáknapok, s hogy ezt a csodát újra átélhetem.”

Balogh Bea - MAGYAR SZISZTEM      

 

„A diáknapok utáni első nap szörnyű volt. Hiába volt meg bennem az a berögződés, hogy ma is mennem kell a programokra, nem kellett, nem volt semmi. A mámoros hétfő délutáni állapot nem a másnaposságról szólt pedig szólhatott volna arról is. De e helyett ezt az egészet, ami múlt heten történt, azt az euforikus állapotot el kell engedni, mert vége. Közben azon sopánkodtam, hogy miért pont én vagyok, aki már másodéves és miért csak egyszer tudtam részt venni egy ilyen eseményen. Na de lejárt, végig gondoltam mennyi élmény barátság, és jó hangulat társult ahhoz a csapathoz, aminek a legtöbb tagját azelőtt alig ismertem. Egyszerűen zseniális, amit a Diáknapok a kolozsvári egyetemistáknak adtak.”

G. Ákos - DRUNKIN’ DONUTS  

 

„A diáknapok után sok mindenhol kellett kijózanodni. Nagyon rossz érzés volt, mikor ültem órán és legszívesebben azt ordítottam volna, hogy „Nincsen hangotok!” - ez persze lehetetlen lett volna. Visszavágytam Diáknapok mámorába”

Anonym - RÁMSZESZ

 

„Sokan azzal a hasonlattal kezdenék, hogy álom/ébredés, de számunkra ez egy picit más. S'tudjásként a Diáknapok nem 5 napot tartanak, hanem egy egész évet. Az alapító tagok egy fő eszménye az volt, hogy a csapat nem csak diáknapokkor van egy helyen, hanem az év többi részében is részt veszünk fesztiválokon, hétvégezéseken vagy épp beerpong, csocsó esteken. És itt a lényeg az EGYÜTT. A koronavírus okozta kényszerpihenő alatt is ez tartotta össze a csapatot: esti online társasozások, filmezések. Ahogy mi a régi tagoktól megkaptuk ezt a mentalitást, pont így szándékozunk továbbadni az új tagoknak, ezzel is bővíteni kis családunkat, ami lassan már több mint száz személyt számlál. Pont ezért gondoljuk úgy, hogy nekünk nem kell visszatérnünk a valóságba mert mi eddig is abban éltünk. Bár ezekkel a személyekkel egy csapatban a valóság kész tündérmesévé válik. Egy véget nem érő történet, amelynek egy fejezetét mi írjuk majd.”

Horváth Péter Levente - S’TUDJA

 

„Így, pár nappal a Diáknapok után, ami öt felejthetetlen nap volt számomra, vegyes érzelmek töltenek el. A csapaton belül remek volt a hangulat, az egymásért való küzdés, biztatás, bátorítás. Ahhoz képest, hogy diáknapok előtt alig találkoztunk egymással, már most szervezzük a következő összerázót, amikor újra együtt bulizunk. Ugyanakkor hiányt is érzek, hogy lejárt ez az öt nap, és megint visszatértünk a saját életünkbe. Hiányzik az együttlét a csapattal, a közös pillanatok, a megannyi felejthetetlen élmény. Azonban tudom, hogy egy életre szóló élményt kaptunk, remek barátságok köttettek, amik remélhetőleg tovább fognak folytatódni. Viszont az utolsó napokra eléggé el is fáradtam, vártam már, hogy kicsit tudjak pihenni, mert nagyon kimerítő volt ez a pár nap. Ennek ellenére egy percét sem bánom, és alig várom, a következő Diáknapokat!”

Barazsuly-Lado Ákos - SZESZKIMÓK

„Picit szürreálisnak tűnt nekem az egész Diáknapok, mivel sosem vettem részt ilyesmiben. Viszont nagyon jól éreztem magam, élmény volt. Visszarázódni viszont nem volt kellemes. Az első napokban a csapatban elhangzottak olyan kérdések, hogy hánykor indulunk a sáncba? Ki merre van? Hol találkozunk? Aztán muszáj volt visszaerőltetni magunkat a hétköznapokba, de biztos, hogy sose fogom elfelejteni ezt a pár napot.”

Kiss Csenge - ANYUKÁD KEDVENC CSAPATA

 

„A diáknapok számomra nagy élményt jelentettek. Nagyon nehéz volt utána újra egyetemre járni, újra beleszokni a normalitásba. Hiányzik a sok ember, a pezsgés. Nézem az embereket, akik a mindennapjaikat élték, amíg mi szórakoztunk. Mennek az utcán, úgy, hogy nem is tudják, nekünk milyen űr keletkezett a szívünkben. Jönne, hogy újra korán keljek, akkor is, ha alig aludtam, és menjek a többiekkel, hogy minél több feladatot megoldjunk. Az volt az egyetlen célunk, hogy a csaptunk számára értékesek legyünk, őket segítsük ahogyan tudjuk. Hiányzik a sok buli, a jó hangulat. Mindenkinek ajánlom, hogy ha van lehetőség, tapasztalja meg ezt az érzést.”

Anonym - BEEZ-MUTE

„Számomra nagy a szakadék a kettő között. Ezért gondolom, és érzem azt, hogy megterhelő átlépni egyikből a másikba. Ezen kívül gyönyörű, izgalmas és pezsdítő emlékeket őrzök a diáknapokról.”

Péter Júlia - WESITHEK

A Diáknapok tehát mindenkinek hasonlóan mámorosan teltek, hiszen ez alatt a pár nap alatt igazán megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor érezzük az életet. Épp ezért hálásan köszönjük a SzervezTeam-nek és mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy a Diáknapok létrejöhessenek, és már izgatottan várjuk a következőt!

Képek: Nagy Andrea

Kristály Eszter