Nathan Filer, brit
író 1980-ban született Bristolban, ahol tanulmányait elvégezve egy
pszichiátriai intézet ápolójaként dolgozott tíz éven át. Művészi tehetsége már
2005-ben megmutatkozott, amikor az Oedipus
című kisfilmjével elnyerte a BBC Legjobb Új Filmrendezőjének járó díjat. Később
mégis az írói pályán kötött ki, első regénye megírásával, amely hamar
sikeresnek bizonyult, és számos elismerést kapott. Filert A zuhanás sokkja című könyv megírásához munkahelyi tapasztalatai
vezették, azzal a céllal, hogy a mű hatására az olvasók elgondolkodjanak, és
elfogadóbbak legyenek azon embertársaikkal szemben, akik nap mint nap lelki
harcot vívnak saját magukkal.
A könyv
főszereplője Matthew, aki imádott bátyja halála óta mentális betegségével, a
skizofréniával küzd. A történet során végigkövethetjük az életét, a
gyermekkorától a húszas éveinek elejéig. Megtudhatjuk, miként került
tudathasadásos állapotba édes testvére elvesztése után, hogyan zajlott le az ő
fejében a tragédia, miként élte meg a történteket, és végül hogyan menekült
fokozatosan a képzelte világába.
A könyv leírása
alapján úgy gondolhatnánk, hogy ez egy klasszikus drámai mű, melynek hatására az olvasóból mély szomorúság és
sajnálat tőr elő. A könyv szerzője azonban olyan humorosan, szórakoztatóan és
szeretettel adja elő ezt a tragikus történetet, hogy még azok számára is
könnyen emészthető lesz, akik nem bírják elolvasni a szomorú valóság papírra
vetett formáját.
A zuhanás sokkja alapjában véve egy szívszorító, valósághű sztorit mesél
el, a szerző nagyszerű humorával fűszerezve, azonban kevésbé ajánlom a könyvet
azoknak, akik akciódús eseményekre számítanak, mert a könyv inkább érzelmi
síkon próbálja megközelíteni a történet mondanivalóját. Ez logikusan hangzik,
ha arra gondolunk, hogy egy mentális betegség nagy része az ember elméjében
zajlik le, a külső látszat csak a dolgok felszínét karcolja. Nyilván a
környezeti hatások is befolyásolják az egyén lelkében és elméjében lezajló folyamatokat,
ennek ellenére a hangsúly mégis a szubjektív bemutatásmódon van.
A szerző lassan vezeti fel a történetet, a könyv eleje talán kissé vonatottnak tűnik, azonban egyharmadánál szépen kezd kibontakozni a cselekmény, apránként körvonalazódik előttünk a történet lényege. Habár nem számíthatunk túl sok akcióra, ezt mégis bőségesen kompenzálja a különböző karakterek részletes kidolgozása, hiszen ahhoz, hogy főszereplőnk belső érzéseit megérthessük, fontos, hogy először jól megismerkedjünk a környezetével.
A könyv felépítéséről csak annyit mondanék, hogy elsőre talán zavarónak tűnhet,
ahogy fejezetenként ugrálunk a jelen és múlt eseményei között. Kissé darabos a
szöveg elrendezésében és zavarosnak tűnhetnek a mondatszerkesztések, azonban a
könyv témáját tekintve ez egy zseniális szerzői húzás, hiszen még élethűbben
demonstrálja egy beteg ember zavaros gondolkodásmódját.
Ezt a könyvet
azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel egy megközelítőleg hiteles leírása a
skizofréniának, akik szeretik a szubjektív megközelítéseket és főként azoknak,
akik szeretnek a könyv valódi üzenetén töprengeni.
Dávid Viktória
Újságírás, III. év
0 Megjegyzések