Meg- és újraismerni egymást

Több, mint egy éve állt le minden. A karantén napjait számláló mindegyikünk már kezdi látni a fényt az alagút végén. Ennek apropójából a Jurátus kör megszervezte az idei gólyatábort, nem is késett sokat, csak 7 hónapot, de összehoztuk. A hétvégén 34 jogot tanuló diák gyűlt össze Négyfaluban, találkozni régi és új emberekkel egyaránt.

Minden elsőéves egyetemista számára az első hónapokban elmaradhatatlan a gólyabál, gólyatábor és a diáknapok. Sajnos mindezektől meg lettek fosztva, de mindenki maximálisan igyekezett behozni a lemaradást, s megmutatni nekik, milyen az igazi egyetemista élet. Egy tökéletes indítás volt a gólyatáborunk ehhez, ahol két sokatmondó előadás mellett rengeteget tudtunk beszélgetni, meg- és újraismerni egymást, játszani, bulizni, és panaszkodni arról, hogy milyen nehéz is az egyetem, mert ez mindig elmaradhatatlan.

 

A résztvevők között voltak első- ,másod-, illetve negyedévesek is a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről és a Sapientia EMTE-ről egyaránt, és mindenki másképp élte meg a találkozást. Ahhoz, hogy minél jobban át tudjuk adni a tábor lényegét és az élményeket egy másodéves szervező, Bikfalvi Norbert, a Jurátus kör alelnöke, fejtette ki a gondolatait.

 

Milyen nehézségekbe ütköztetek a szervezés során a koronavírus által előállt helyzet miatt?

 

A szervezés során szerintem a legnagyobb nehézség a bizonytalanság volt, amit a koronavírus okozott, ugyanis nem tudtuk 1-2 hónappal előre látni teljes bizonyossággal, hogy milyen korlátozások lesznek a tábor időpontja alatt. Emiatt a helyzet miatt nem tudtuk ősszel megszervezni, mivel pont akkor léptek érvénybe olyan szigorítások, amik ellehetetlenítették a tábor megtartását, és bármennyire megszerettük volna oldani, a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy várunk amíg úgy tűnik, végre pozitív irányt vesz a pandémia. A helyzet folytonos változása miatt a vendéglátó helyiségek sem tudtak előre választ adni a helyszínnel kapcsolatban, így ez bizonyult a legnagyobb problémának.

 

Mi alapján választottátok meg az előadókat? Mi élvezett prioritást?

 

Mivel magyar joghallgatók vettek részt a táborban, ezért úgy próbáltuk kiválasztani az előadókat, hogy olyan aktuális témákat éríntsenek, olyan szakterületen dolgozzanak, amik érdekesek lehetnek a jelenlévők számára. Ilyen volt a Jakab Irén és Balog Kinga előadása, akik a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat jogászai, amely során a kisebbség védelemmel kapcsolatos munkájukat mutatták be, és Kelemen Ágotha-Gyopár, a Nép Ügyvédje intézmény gyermekvédelmi szakértő bemutatója is.

 

Mesélsz egy kicsit arról, hogyan élted meg a tábort szervezőként?

 

Én személy szerint nagyon pozitívan éltem meg szervezőként a tábort, mivel szinte teljesen gördülékenyen ment minden, ahogy előre elterveztük, nem ütköztünk semmilyen jelentősebb akadályba. Emellett pedig a gólyákkal együtt teljesen át tudtam szellemülni,  és résztvevőnek érezni magam, a táborozók közvetlensége miatt. Emiatt a kettősség miatt, hogy egyszerre éltem meg a szervezői és a résztvevői állapotot tudnám azt mondani, hogy különösen élveztem az egész hétvégét, és egy plusz pozitívumot nyújtott az élményhez.

 

Szerinted miért volt fontos nem csak az elsőévesek, hanem a többieknek is ez a tábor? Mit tudott nyújtani?

 

Azért volt fontos a felsőbb éveseknek is ez a tábor, mert a vírushelyzet miatt nekik sem volt lehetőségük találkozni hosszú ideje egymással, főleg nem ilyen formában. Ezt utolsó nap a kiértékelőn ők is megemlítték, hogy ismét egyetemistának érezték magukat a hétvégén, mivel sokan már egy éve nem látták egymást. Az újratalálkozás mellett pedig nekik is volt alkalmuk megismerkedni az elsőéves gólyákkal.

 

És, hát ki tudna jobban mesélni, mint maguk az elsőévesek, nemde? Zsorda Dorka, valamint Csepán András is elmesélték, milyennek élték meg a találkozást.

 

Zs. D.: Az egyik legjobb döntésem volt, hogy az utolsó percekben rávettem magam, hogy elmenjek a táborba. Minden program, az előadások, a játékok, a közösen töltött idő felejthetetlen élményben részesített. Arról nem is beszélve, hogy mennyi csodás ember barátságával tértem haza. Köszönet mindenért a szervezőcsapatnak, és persze mindenkinek, aki ott volt. Remélem mihamarabb viszontlátjuk egymást!

 

Cs. A.: Már a táborba érkezéskor is remek volt a hangulat, a bemutatkozást követően pár ismerkedő játékkal készültek a szervezők annak érdekében, hogy jobban megismerjük a egymást,  hiszen első lehetőségünk volt személyesen találkozni.  Ezután is egy érdekes program várt ránk, előadáson vettünk részt, amiben egy aktuális témáról, a kisebbségi megkülönböztetésről volt szó. Miután a komolyabb rendezvények lezajlottak,  jöhetett a szórakozás is,  ami igazán segített feloldani a hangulatot, illetve új kapcsolatokat alakított ki. A második napi nehézkes ébredést kompenzálta egy újabb előadás, rengeteg csapatépítő játék és a Jurátus Kör vezetősége a tudásunk felméréséről sem feledkezett meg, ezért egy kvízesten is részt vettünk.  A végig jó és családias hangulatú tábort egy tábortűzzel és egy kiértékelővel zártuk, illetve egy reménnyel, hogy minél hamarabb újra látjuk egymást.

 

Remélem mindenki hasonló jó gondolatokkal, új barátságokkal, reménnyel és bizakodva tért haza. Köszönöm szépen a saját nevemben is a szervezőknek, szükségünk volt már erre. Nagyon várjuk a legközelebbi találkozást, de kizárólag csak szesszió után.

Poka Kriszta