A négygyermekes édesapa fizikailag igencsak korlátozott, mégis rengeteg határt lépett már át és több mint 72 országban tartott előadást, megváltoztatva ezzel jó néhány életet, reményt keltve a fizikai hiányossággal rendelkező és/vagy reményvesztett emberekben.
Nick Vujicic előadását a BT Arénában Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Böjte Csaba köszöntő szavai előzték meg. Rajtuk kívül felszólalt még Soltész Miklós államtitkár, László Viktor, az Ez az a Nap képviselője, illetve Papp Szabolcs, a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője is. A köszöntéseket zenés fellépések követték, amelyek lélekemelő hatásukkal tették szebbé az estét. Fellépett a Nemadomfel együttes, Csiszér László és zenekara, Domschy Mercédesz és Péntek Attila, illetve a Believe Choir.
Az előadást két nyelvre, románra és magyarra is lefordították. Központi üzenete a boldogság helyes keresésére, illetve a hitre és a reményre éleződött ki. Vujicic előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy ha kívül hiányzik is valami, attól még lehetünk boldogok, hisz a boldogságot nem a külsőségek határozzák meg, annak annál mélyebbről kell jönnie.
Egy bibliai történetet, Jézus és a vak ember találkozását mesélte el, és azt is elmondta, hogy ő ez által a történet által értette meg, hogy a fogyatékossága által is Isten terve valósulhat meg.
Az előadó nem titkolta, hogy voltak idők, amikor azt gondolta, csak végtagokkal lehetne teljes az élete, de azóta megbizonyosodott ennek ellenkezőjéről. Mint kifejtette, voltak az életében sötét szakaszok, amikor depressziós, boldogtalan ember volt, aki nem találta az élete értelmét, de aztán a hite segített neki továbblépni.
Nick Vujicic elárulta, hogy az ő boldogsága azért tartós, mert Istentől származik, és nem mulandó örömökből: „Isten úgy szeret, ahogy vagyunk!”
„A pénz, a drog, a szex, a pornográfia, a hírnév, a vagyon mind-mind ideiglenesek. Ha ilyenekben keressük a boldogságot, a boldogságunk is csupán ideiglenes lesz!” – hangsúlyozta. Az előadás végeztével arra bátorította a résztvevőket, akikben döntés született, hogy ezentúl hittel, Istenben bízva akarják élni az életüket, hogy álljanak fel és menjenek a színpad elé, ahol közösen imádkoztak ezekért a döntésekért.
Az esemény után a Perspektíva megkérdezte a résztvevőket:
Hogyan érezték magukat és milyen üzenettel térnek haza
„Csodálatos élmény volt számomra látni azokat az embereket, önfeledten énekelni és hálásnak lenni. Jó volt hallani és látni, hogy mennyire életvidám és hiteles tud lenni egy olyan ember, aki kéz és láb nélkül született, hogy milyen könnyen tudja hagyni azt, hogy a Jóisten cselekedjen az életében. Nekem miért olyan nehéz ez? Példaértékű a kitartása, sokszor eszembe fog jutni, hogy ha ő nem adta fel és harcolt, akkor én is képes vagyok rá, mert nem vagyok egyedül. Hisz velem van Ő, aki akart engem és örök szeretettel szeret engem” ‒ nyilatkozta Zsombori Kinga.
„Miután Nick Vujicic több könyvét is olvastam, nagyon érdekelt, hogy milyen ember lehet ő a valóságban. Nagy élmény volt számomra látni ezt a hiteles, őszinte szívű embert, aki kéz és láb nélkül sokkal igazibb és boldogabb életet él, mint sokan közülünk. A kisugárzása olyan megragadó volt, hogy legszívesebben csak megöleltem volna. Egy gondolatot emelnék ki, ami engem legjobban megragadott az előadásából: a boldogsága nem a végtagjaiban, vagy nem egyéb földi dologban van, hanem Istenben. Úgy gondolom, hogy ettől az embertől van, mit tanulnunk hit terén” ‒ mondta Egyed Anita.
A résztvevők gondolatai alapján bátran kijelenthetjük, hogy az előadás reményt keltő, értékközvetítő és bátorító jellege nem is lehetett volna hitelesebb mástól, mint a végtagok nélküli, de mégis kiteljesedett életet élő embertől, Nick Vujicictól.
Vass Réka Barbara
Képek forrása: IKE hivatalos Facebook oldala
0 Megjegyzések