Három nap, hegyi levegő, színpompás tájak, sál a nyakon, avar a láb alatt, 17 vízióval rendelkező, motivált Mentor Klub-os fiatal, két felkészült képzésvezető, felszabadult hangulat. Vakító kék. Így kezdődött a BBTE által immár 4. alkalommal útnak indított Mentor Klub képzéssorozata.
A BBTE Mentor Klub vezetősége október 18‒20. között szervezte meg összerázó hétvégéjét az újonnan kiválasztott, vállalkozó szellemű egyetemisták számára. Székelyjón nemcsak mentorosainkat, hanem az egyetem más programjában résztvevőket is fogadták, na meg más nemzetiségű fiatalokat is. Ha jobban belegondolok, egy kisebb falunyi ember gyűlt össze.
Ahogy az lenni szokott, megérkezés után azonnal ismerkedni kezdtünk, és kezdetét vette az éjszakába nyúló társasjátékozás. A valódi feladatra szombaton került sor. Bemelegítés gyanánt egy kis kirándulásra invitáltak a nem túl messze lévő híres mamutfenyőhöz. Az út járt némi megpróbáltatással, főleg azok számára, akik nem igazán vannak hozzászokva a túrázáshoz.
Visszatérve a mi kis „falunkba” egy stratégiai játék várt ránk, cikkem címadó játéka. Lényege, hogy csapatonként, bizonyos szabályok alapján (például: piramis alakú házat lehetett építeni, vagy csak a csapat női tagjai hozhattak döntéseket a folyamat során) kellett megoldanunk a kiosztott feladatot. A csavar nem maradhatott el… Mindezt kommunikáció nélkül kellett kiviteleznünk. A legnagyobb elégtételt az okozta, amikor a kis falunkba fogadtunk egy „szomszéd falubelit” és az illetőnek rá kellett jönnie, milyen szabályok szerint élik az életüket a lakók.
Aznap este sor került egy kis brainstormingra is. Feladatul kaptuk, hogy gyűjtsük össze érveinket, hogy „Miért jó a BBTE-n?” és hogy egészítsük ki azt a mondattöredéket, hogy „Sokkal jobb lenne, ha…”. Ez a feladat azért volt különösen jó, mert több kar perspektíváját és helyzetét ismerhettük meg.
Összességében véve a csapatok pozitívumként emelték ki, hogy anyanyelvükön tanulhatnak, ráadásul színvonalasan, valamint az egyetem biztosít számukra a kötelező órákon kívül is fejlődési tevékenységet szakterületen belül ‒ gondolhatunk itt a szakkollégiumokra, Erasmus+ programokra. A fejlődési lehetőséget a korszerű felszerelés biztosításában látták. Nem minden karon adott az alap, korszerű felszerelés (didaktikai és gyakorlati eszközök). Amit még nehezményeztek a résztvevők, az a megfelelő, időben történő kommunikáció a karok között. Bizonyos információkról, eseményekről nem mindig értesülnek vagy csak utólag.
Nemcsak az egyetemmel szemben fogalmaztuk gondolatainkat, hanem a Mentor Klubbal kapcsolatban is, hogy mire is lennénk kíváncsiak vagy akár milyen új témákkal lehetne gazdagítani a képzés repertoárját. Továbbá egy képzéskiegészítésként az is felmerült, hogy rendezhetnénk egy találkozási lehetőséget az alumnikkal, akik megoszthatnák velünk, hogy miként tudták hasznosítani az itt tanultakat.
A vasárnap délelőttöt sem töltöttük henyéléssel. Felmérést végeztünk a csoporton belül, hogy ki, milyen szerepkörben lehet kiemelkedő a csoportmunkák során. A sok szerep közül netán megvalósító, befejező, helyzetelemzők lennénk? Annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen a képzéssorozat, az is megvitatásra került, hogy mivel járulhatnánk hozzá a dinamikus, szervezett találkozásokhoz. A pontosság, a nyitottság a különféle témákra, feladatokra, a rendszeres reagálás a csoport posztjaira mind felkerült a csapatok listájára.
Zárásként mindannyian megosztottuk élményeinket:
„A BBTE Mentor Klub programjának összerázó tábora számomra egy nagyon kellemes élmény volt. Ez a hétvége lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerhessük egymást kevésbé formális keretek között. Ez egy pluszt adott, ami miatt még inkább várhatjuk a képzéseket. Egy kis betekintést adott a program jövőbeli képzéseibe és kinyilváníthattuk elképzeléseinket. Összességében élménydús 3 nap volt, csupa mosollyal és kedves arcokkal” ‒ mondta Jakó Evelyn.
„Mindig is kerestem a motiváló közösségeket. Úgy érzem, hogy most olyan csapatban lehetek, ahol az emberek pozitívan hatnak rám, ahol hasonló értékrenddel rendelkezőkkel találkozhatok és olyan témákkal foglalkozhatok, melyek elgondolkodtatnak és új nézőpontokra világítanak rá” ‒ fejtette ki gondolatait László Boglárka.
Az én perspektívámon keresztül ígéretes és izgalmas év elé nézünk. Remélem, mindannyian magunkkal vihetünk valamit a képzés végén és valóban hasznosíthatjuk azokat a további fejlődésünk érdekében.
Szerda, K+ Közösségi tér. Ott tali! :)
Patakfalvi Anita
0 Megjegyzések