A Margaret Island ellátogatott a Vibe Fesztivál első napjára, ahol sikerült elcsípnünk őket egy interjúra. Megpróbáltunk kicsit jobban megismerni őket.
Azt szeretnénk legelőször kérdezni, hogy mi ihlette a neveteket?
Lábas Viki: A Margaret Island? Hát a Bálint nagyon közel lakik a Margit-szigethez Budapesten, és annyira jó annak a helynek a miliője, hogy ez igazából a zenénkre is ráhúzható: ez a természetközeliség, a boldog emberek, meg ez a szeretetteli közösség. Úgyhogy ezért lett a Margaret Island a zenekar neve.
A dalaitokat közösen írjátok?
Füstös Bálint: Igen. Mindig valaki hoz egy-egy dalkezdeményt, azt először hárman összegyűrjük egy dallá, majd megmutatjuk a srácoknak, a zenekarnak, és mindenki belerakja a saját zenei világát. Így szerintem mindenki magáénak tudja érezni az egészet.
És mi ihleti a dalaitokat?
Törőcsik Kristóf: Hát figyelj, szerintem azok az élmények akár, amik út közben érnek minket… Azt gondolom, hogy az első és a második lemez eléggé hasonló bölcsőjű vagy hasonló táptalajból merítkezett, de most elkezdtünk ötletelni a harmadik lemezünkön, és szerintem az már egy kicsit más lelkület lesz azért.
L. V.: Mert mindenkit legjobban az élet inspirál, tehát így igazából nincsenek ilyen nagy megfejtések; mindenkivel történnek dolgok az élete során, és mi ezeket öntjük dalba. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt megfogalmazzuk.
Esetleg valami kulisszatitkot elárultok az új lemezről?
L. V.: A másodikról? Hát igazából egy szobában vettük fel, a dobot pedig egy nagyobb térben. Tök intim volt az egész.
F. B.: Minden lemezkészítés előtt szeretünk elvonulni egy-két hétre Fonyódra Vikiékhez, ott alkotótáborozunk és semmi mással nem foglalkozunk, csak a dalokkal. Ilyenkor amikor úton vagyunk is, mindig ötletelünk. Ma reggel Kristóf is mutatott egy ötletet nekem a szobában. Ezeket gyűjtjük, gyűjtjük, és aztán egyszer csak elutazunk és akkor ott ezeket az ötleteket kidolgozzuk, rendszerezzük. Ez a munkamódszerünk.
Vikinek honnan van ez a folyamatos pörgése a színpadon, hogy mindig boldog vagy?
L. V.: Hát nem csak én pörgök, a fiúk is pörögnek, hál’ Istennek. Nem tudom. Mi szeretünk zenélni és ha valaki azt csinálja, amit szeret, az felpörgető. Nagyon szeretünk ide jönni és itt zenélni. Múlt héten, ugye, Torockón voltunk. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szép helyen játszottunk, és nagyon várjuk a mai koncertet is.
Meg jövünk majd még Tusványosra, meg még nagyon sok helyre, úgyhogy nekünk ez külön szívügy volt, hogy sokat játszunk nálatok. Úgyhogy mi örülünk, hogy itt lehetünk. Ez már eleve egy felpörgető dolog.
Hallottuk, hogy egészségügyi problémáid voltak a hangszálaiddal. Jobban vagy már?
L. V.: Hát most jelenleg nem vagyok jól, de egyébként jobban vagyok, köszönöm szépen! Volt egy hangszalaggyulladás, de szerintem ezen minden énekesnek túl kell esni.
Hogyan ismertétek meg egymást?
F. B.: Egy balatonboglári tehetségkutatón találkoztunk. Mindannyian más-más zenekarral játszottunk ott, mégis nagyon tetszett nekünk Kristóffal, ahogy Viki énekelt. És egyszer csak úgy alakult, hogy egyikünknek sem volt saját zenekara és akkor elküldtünk néhány ötletet Vikinek, és az én szobámban találkoztunk, és elkezdtünk ott zenélni. Csak az volt a cél, hogy örömzenéljünk, és szerencsére mondhatom, hogy a mai napig is sokszor ott születnek a szobámban a dalok. Csak már kicsit több emberre nőtte ki magát a szoba közössége.
Melyik a legkedvesebb számotok?
L. V.: Hát nem tudom. A Bakancslistát szeretjük nagyon, a Kristófnak a dalát, ami a második lemeznek volt a címadó dala. Én nagyon szeretem a Veled mindent…
Mindig van egy aktuális kedvenc, meg ez mindig változik. Meg attól is függ, hogy a közönség hogy reagál. Sokszor a közönség miatt szeretünk meg egy dalt újból vagy újra. Úgyhogy ez mindig változó, amilyen napunk van.
Jövőre is terveztek ellátogatni hozzánk?
L. V.: Hát hogyha lesz és meghívtok, akkor nagyon szívesen jövünk. Mi szeretünk mindenhova utazgatni, úgyhogy reméljük, hogy még sokszor találkozunk.
Nem fárasztó, hogy sokat vagytok úton?
L. V.: De, de, a koncert szerintem kárpótol mindenért minket. Meg igazából az, hogy találkozhatunk olyan emberekkel, akik mondjuk 6-800 kilométerrel arrébb laknak, és ugyanúgy ismerik a dalokat. Szerintem ez egy tök nagy dolog. És ez nekünk is: legelőször tavaly voltunk egy ilyen erdélyi körúton, és ott tapasztaltuk meg, hogy tele voltak a klubok és mindenki énekelte a dalokat. És nekünk ez annyira fura volt, mert mi be vagyunk zárva abba a kis országban, és nem gondoltuk volna, hogy ekkora ereje van itt is a zenénknek. És ezt tök jó mindig megtapasztalni. Úgyhogy persze! Köszönjük szépen!
Szabó Lídia-Dóra, Zsiga Regina
0 Megjegyzések