Meglepő vagy sem, Niccolò Machiavellit tartják az első politikai tanácsadónak. A legenda szerint mondott valami olyasmit, hogy nem az van, ami látszik és nem az látszik, ami van. Eszerint a kampányok soha nem a valóságról szólnak, legalábbis nem teljesen.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke mesélt nekünk tapasztalatairól a Kampány is my middle finger name című előadása során, a VIBE Koli keretén belül.
Kezdjük az elejéről! Alapvetően három kampánytípus van: a karakterre, az ügyekre és a struktúrára építő kampány. A karakterre építő kampányokra talán az amerikai választási kampányok a legjobb példák általában, hiszen itt a stáb egy-egy jelölt politikai profilját igyekszik felépíteni, bemutatni, ki ő és mit akar. Talán az ügyekre építő kampányokat nem kell sokat magyarázni, hiszen a szó adja magát. Egyik, még aktuális példa erre a Brexit, hiszen itt nem csak a menni–nem-menni volt a kérdés. A struktúrára építő kampány annyiban különbözik ezektől, hogy itt általában egy társadalmi csoport mellett áll ki a bizonyos jelölt, őket képviseli, legyenek azok fiatalok, nők, nemzeti kisebbségek stb.
Gyakran vannak olyan momentumok egy kampány során, amelyek sokkal inkább megmaradnak az emberek fejében, mint maga a kampány üzenete. Ezeket a momentumokat erőteljes hatásuk ellenére a kampánystábok nagyon nehezen tudják irányítani, ha egyáltalán tudják, hiszen tőlük függetlenül történnek. Gondolkozz el, kedves Olvasó, bármilyen kampány kapcsán: mi az, amire emlékszel belőle? Mire emlékszel Trump kampányából? Csak nem az „I grab women by the pussy” című történetre? Hát Clintonéból? E-mail botrányok, miegymás… Vagy tévedek? Na, ugye! ☺
A kommunikációs csatornák folyamatosan fejlődnek és változnak, ezeket bárki fel tudja használni. Bárki elindíthat egy facebookos kampányt, akinek van egy készüléke (okostelefon, laptop, tablet stb.), internet-hozzáférése és Facebook-profilja, és valljuk be, igencsak gyakori az ilyen ember manapság. Így hát Bálint egyik legfontosabb tanácsa, hogy ne a külsőségekre fektessük a hangsúlyt, hanem a tartalomra. Sokszor lényegtelen, hogyan néz ki a plakát, milyen betűtípust használtak (igen, kedves grafikusok, tudjuk, ez nem így van), az emberek figyelmét legkönnyebben úgy lehet megfogni, ha rövid, tömör, közérthető gondolatokat közvetítünk feléjük úgy, hogy tudjanak azonosulni vele, lásd: Trump Twitter-oldala.
Visszatérve ezen cikk első bekezdésére, Bálint szerint egy kampányban azt kell elmondani, amit az emberek hallani akarnak, majd miután megválasztottak, lehet azt csinálni – sőt, kell is –, ami jó nekik, de semmiképp se fordítva. A jövő azoké, akik megtestesítik azt a változást, amire a választópolgároknak szükségük van.
Varga Zsuzsa
0 Megjegyzések