A BBTE Színház- és Film Kar egyetemi fesztiválja idén a
FЯAME nevet kapta. A román és magyar intézet közös projektje bővelkedett
nappali programokban, illetve minden este sor került egy-egy színházi előadásra
is. Írásomban a fesztivál magyar színházi előadásairól szeretnék beszámolni,
amelyeken terveztem részt venni. Izgatottan foglalgattam a jegyeket
személyreszabva a barátaimnak egy délután a nagyparkban, lelkesedve indultam el
(majd) minden nap 17:20-kor otthonról, és éppen így éreztem az előadások után
is. Ha kevésbé lett volna szesszió most biztosan teljes-hetes
fesztiválbeszámolóval érkeznék, de remélem, majd jövőre...
1. Képkocka – Én, a féreg
Az előadást a színházi intézet harmadéves diákjai játszották a meglepően
tágas Radu Stanca Stúdióban, a Bölcsészkaron. A Kafka-kabaré éppen annyira
humorosnak bizonyult, mint komolynak. Az egy napon hirtelen féreggé változott
főszereplőt különböző várt- vagy épp nem várt vendégek látogatják meg,
feszegetve a színház és a valóság határait, a negyedik fal a kezdetektől
megszűnik létezni. A „féreg” közénk, a
közönség közé bújik el, sugallva, hogy részben mind férgek vagyunk, játszva a nézői
szerepekkel egyaránt.
2. Képkocka - Novemberi éj
Bár az események mondhatni egy történetet fednek le, több rétegű cselekményszálat tapasztalunk, amelyet az intézet első éves mesteris hallgatói adnak elő. Fordulatok, veszélyek, szerelmi kapcsolatok, halálok, minden kavarog és forr. A novemberi éj harcát látjuk… a belső harcok teszik teljessé a várt - vagy éppen nem várt - tulajdonképpeni harcot. Kisebb belső harcokat is érzékelünk: egy kétes viszony, egy egészségtelen kapcsolat, egy apa halála. Ám a szereplők félelmeik és bizonytalanságaik ellenére is nagy erőfeszítésekkel próbálnak kitartani.
Az előadás változatos - és néha dupla - szereposztásával minden színészre és színésznőre sikerült felfigyelnünk. Hangulatilag mi is átéltük a feszültségeket, ami a kiváló színészjátéknak köszönhető. Én még nem láttam se görög vonallal is foglalkozó sem harc tematikájú előadást, úgyhogy külön megtalálhattam benne az izgalmamat.
3. Képkocka - Gyermekkorom
A Polcz Alaine azonos című könyve alapján készült
előadásba teljesen beléptem, pedig one woman show révén egy monológot kellett
követni. Mégsem vettem le a szemem.
A leánygyermek három szem rumos meggyet kap ebéd után, számára
ez jelenti a legnagyobb boldogságot, ugyanakkor a negatív élményei is
gyermekkorához kapcsolódnak, de még azokban is boldognak érezte magát. Fáztak,
két ruhájuk volt, egy korcsolyát kaptak mindannyian karácsonyra, és mégis,
talán jobban értékelték a jelent, mint mi tesszük.
Az egyszerű térhasználat, és a gyermeki színészjáték
pedig még gyönyörűbbé teszi a teljes előadást. A szerepet játszó színésznő
csupán egy régi hátizsákból húzza elő kellékeit, amik néha személyeket néha
teljes események jelölnek.
A végén pedig én is készítettem képet a gyermekkori
játékommal a felhúzott kis fotóstúdió előtt. Az előadást játszotta Csüdöm
Henrietta, másodéves mesteris diák.
4. Képkocka - Gyűlöletvarieté
Maradjunk annyiban, hogy izgalmasnak ígérkező közigazgatás-kritika, ha egyáltalán van ilyen kifejezés. A mesében a csatornalakó csúfságok egy légy biztatására megpróbálják meghódítani-fordítani a Holdat. A tetthez komplex tervük van, amit meglepetés, a közönségből önként jelentkezők segítségével mutatnak be. A terv nyilván nem sikerül, a legyet eltemetik. Mindezt megfelelő „csatorna-humorral” mutatják be a szennyvízelvezetés lakói.
A valóságban a kitaszítottak próbálnak a felsőbbrendűek
ellen fordulni, ami akárhány próbálkozás után, egy újabb kitaszított külső
hatására, és most sem sikerülhet. Maradnak boldog kitaszítottak, együtt.
És bármennyire is gyűlölködnek szereplőink, a patkány, a
görény és a féreg, valahogy egészen hamar úgy éreztem valójában mi, jelen
esetben a felsőbbrendűek gyűlölünk (mint olyan gyűlöljük őket) igazán az
előadás során.
Izgalmas és szórakoztató színészjátékkal bemutatott
történet és ezen túlmutató eseménysorozat. Játsszák Kerekes Barbara, Csüdöm
Henrietta, Kerekes Ákos, Gáspár-Barra Szilárd, akiknek ugyancsak hovatartozásuk
így vagy úgy a kolozsvári színi.
5. Kepkocka - A látók a sötétben, a nemlátók a csendben
félnek
8. Emlékkép(kocka)
- LOOP – Pszeudo sorstragédia négy felvonásban
némi elő-, köz-, és utójátékkal
A bohóc szereplők a színpadon nagyon szeretnék érteni egymást, és nagyon szeretnék ha mi is értenénk őket. Jeleket mutatnak, paravánjuk van, igyekeznek minden erőfeszítésükkel bevonni minket is abba, amit átélnek. Ezek a szereplők mind ugyanabban a „loop”-ban vannak, mégsem azonos érzésekkel és átéléssel. Talán mi is mind egy-egy loopban vagyunk, mégsem értjük mindig egymást.
Az egyszerű szcenográfia és a pár nevetségesnek ható
öltözet erősíti az előadást, jobban figyelünk a minden szereplő által
megismételt mozdulatsorra, mégsem ismerjük fel azonnal, hogy ez a körforgás
bizony egy rendezett káosz. Talán túlságosan is figyelünk a mozdulatsor mögötti
részekre. Az előadást változatos felosztásban játsszák a színházi intézet
másodéves mesteris diákjai.
7. Emlékkép(kocka) - Mostmár csak az a kérdés…
Az események során különböző szereplőket ismerünk meg,
akiknek saját traumájuk akár a miénk is lehetne. Eközben Mefisztó vezet körben,
mint olyan, konferanszié, a végén pedig mondhatni az összefüggések eggyé válnak
belátva a színházba, összekötve ezt a jelenünkkel.
Még csak ezzel az egynéhány előadással is élmény volt
mind a hat ‘frame’, hogyha tehetitek ne hagyjatok ki előadást és látogassatok
el néha a független színházakba is, hiszen, gyakran a korunkbeliek előadásait
nézheted meg, ott ahol a konvenciók kevésbé kötnek és saját képkockáidban
láthatod egy alkotás által a világot. A képkockáim a jelenleg látottakat, az
emlékképkockáim a korábban látottakat foglalják magukba, mivel róluk még nem
készült itt cikk, a héten pedig ugyanúgy előadásra kerültek, úgy gondoltam,
rövidebben ugyan, de beszélek róluk is. A kimaradt magyar színházi előadások közül
pedig olvashatod még a Perspin az Ébredésről és az 1715380.nő-ről
beszámolóinkat.
Fénykép: BBTE Magyar Színházi Intézet
Szécsi Bernadett
0 Megjegyzések