Felgyorsult jelen – szakmai kapaszkodók a bizonytalanság korában

2026. február 20-22. között különleges szakmai eseménynek adott otthont az Alkalmazott Pszichológia Intézet Kolozsváron (API), közös szervezésben a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesületével. A háromnapos rendezvénysorozat (I. Erdélyi Magyar Pszichológus és Gyógypedagógus Napok) keretében valósult meg a 4. API Konferencia „Felgyorsult jelen: válaszok a bizonytalanság korában” címmel, valamint a 8. Erdélyi Magyar Gyógypedagógus Konferencia is.

Az esemény célja, hogy pszichológiai és gyógypedagógiai nézőpontból reflektáljon korunk gyors társadalmi, technológiai és oktatási változásaira. Egy olyan világban, ahol a bizonytalanság szinte állandóvá vált, különösen fontosak azok a szakmai fórumok, amelyek nemcsak kérdéseket tesznek fel, hanem válaszokat, irányokat és gyakorlati kapaszkodókat is kínálnak. A konferencia pszichológusokat, gyógypedagógusokat, pedagógusokat, óvodapedagógusokat, tanítókat és hallgatókat szólított meg. A cél nem pusztán az ismeretátadás, hanem az élő szakmai párbeszéd, az interdiszciplináris gondolkodás és a tapasztalatcsere elősegítése.

A program már az első napon erőteljes szakmai iránymutatásként nyitotta meg az eseményt, dr. Aurora Szentágotai – Tătar román nyelvű előadásával a kedvezőtlen gyermekkori hatások és a pozitív érzelmek kapcsolatát vizsgálta, rávilágítva arra, hogy a reziliencia nem csupán velünk született adottság, hanem fejleszthető erőforrás és hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy milyen tapasztalatokkal és bánásmóddal találkozunk a gyermekkor során.

Az Alumni beszélgetés „Karrierutak a változó világban”, személyes perspektívából mutatta meg, hogyan alakul a pszichológusi, iskolapszichológusi és más területű pszichológiai munka/pálya a folyamatos átalakulások és változások közepette. A napot záró kerekasztal-beszélgetés pedig a pszichoterápia és a pszichológiai beavatkozások jövőjét vizsgálta a digitális és hibrid térben, aktuális és pozitív értelemben kontextuált, provokatív kérdéseket megfogalmazva, amely nagyon sok szakmai, illetve egyéni gondolatot is eredményezett. Néhány gondolatot ki is emelnék, amelyek engem, mint hallgatót és szerzőt is különösen megérintettek. Az egyik ilyen gondolat az lenne, hogy milyen érdekes kérdéseket fel az a szituáció az egyénben, amely részeként jelen vagyunk az online térben és, ahogyan szépen lassan megszűnik körülöttünk a fizikai távolság a modernkori technológiák és eszközök által. Ez is mutatja, hogy pár évtized alatt is mennyi fejlődést képesek mutatni ezek a mutatók társadalmi, technológiai és egyéni szinten is. Ugyanakkor a beszélgetés arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy mennyire fontos a tudatos, eszközközpontú használata az online térnek, hogy ne csak és kizárólagos partnerként tekintsünk erre. Erre reflektálva és az előző gondolatokra különösen megragadta a figyelmem, dr. Bakk – Miklósi Kinga egy mondata, miszerint „Kapcsolatokban betegszünk meg és kapcsolatokban gyógyulunk meg”. Egy rendkívül érdekes szakmai beszélgetés született így tehát az AI használatáról, az online világról, a személyes, fizikai kapcsolódások jelentőségéről és a saját szerepünkről mindebben.

A szombati program középpontjában a neurodiverzitás és a modern pedagógiai, gyógypedagógiai kihívások álltak. Szigethi Zsófia előadása az autizmus és ADHD mindennapi megértésére és támogatására fókuszált, hangsúlyozva az empatikus szemlélet és a strukturált környezet jelentőségét. Az előadás mindazon túl, hogy értékes szakmai kapaszkodókat és támpontokat nyújtott az empátia, a kedvesség és a kölcsönös egymás fele fordulásra is felhívta a figyelmet.

Ezt követte, Hoffmann Kata előadása a gyermekkori bántalmazásról, BTMN-ről, PTSD-ről, cPTSD-ről és más aktuális, igencsak fontos témakörökről. Mindez rávilágított arra, hogy milyen könnyen elveszhet egy gyermek a diagnosztikai rövidítések és általánosítások mögött, ha a rendszer nem a személyre, hanem a címkékre figyel. Illetve arra is, hogy milyen törékeny a gyermek, a serdülő, a fiatal, akinek egész életére rányomhatja a bélyegét a trauma és a bántalmazás.

A délutáni programban online nemzetközi előadás, workshopok és könyvbemutató is szerepelt, amelyek a kritikai gondolkodás, az Alfa generáció információfeldolgozása, valamint az állatasszisztált segítés témáit járták körül.

A nap záró kerekasztal-beszélgetése, „Ember és algoritmus a csapatban és a fejlesztésben/tanításban” a mesterséges intelligencia és az emberi kompetenciák együttműködésének kérdéseit vizsgálta. A beszélgetés világossá tette, hogy a technológia nem helyettesítheti az embert, hanem új szerepbe helyezi.

A vasárnapi program az oktatás jövőjére irányította a figyelmet. A „Nevelni a kiszámíthatatlanra” című kerekasztal-beszélgetés azt a kérdést járta körül, miként lehet stabilitást és értékrendet közvetíteni egy folyamatosan változó világban.

Az eseményt záró előadások és workshopok a belső erőforrások felfedezésére, a kontroll elengedésére és a mentális jelenlét fejlesztésére hívták fel a figyelmet arra, hogy a bizonytalanság nem csupán külső körülmény, hanem belső kihívás is. Az I. Erdélyi Magyar Pszichológus és Gyógypedagógus Napok nem csupán előadások sorozata volt, hanem találkozás: gondolatok, tapasztalatok és emberek találkozása. Egy felgyorsult világban talán éppen ezek a tudatosan megélt szakmai pillanatok jelentik a legnagyobb stabilitást. Résztvevőként és az egyetem hallgatójaként úgy gondolom, hogy ezek az események igenis fontosak és szükségesek, hiszen nemcsak szakmailag, hanem emberileg is kapcsolódási pontokat nyújt egymás felé.

Fényképek: Szerző

Bagoly Andrea