Általánosságban eseményekről szoktam írni viszont most úgy gondoltam, hogy egy társadalmilag felelős témában szeretnék álláspontot foglalni, miszerint járjunk többet menhelyekre!
Nagyváradon jártam az Adăpostul grivei-ben, ahol rengeteg reménnyel teli odaadó állattal találkozhattam, voltak olyan kutyák, akik stabil lelkiállapottal rendelkeztek és voltak köztük olyanok is, akik még nem tudtáak feldolgozni saját traumáikat. Minden kutyának megvan a saját személyisége a menhelyeken és mindannyiuk érdemes a szeretetre. Sok fotót készítettünk róluk, amit aztán meg is osztottunk a közösségi médiában, ahol ugyan azt is mellé írtuk, hogy mikor fogják őket elaltatni, általában két hét a határidő, ennyi esélye van egy állatnak arra, hogy új otthonra leljen és megússza a halált. Én már itt megfogadtam azt, hogy amikor lehetőségem lesz rá önerőből támogatni fogok legalább egy menhelyet folyamatosan. Egy napon Kolozsvár utcáin leszólított egy fiú, aki épp adományokat gyűjtött a Sakhe Foundation-nak. Elbeszélgettünk és elmesélte, hogy ez a szervezet hozta létre Románia első szociális állatkórházát. Bukarestben található, ugyan nem itt a környéken, azonban úgy gondoltam, nagyon megnyerő, hogy tesznek mindazért, hogy kapjanak segítséget, így rájuk esett a választásom, más menhelyeken, legalábbis Nagyváradon kifejezetten tiltva van az önkéntesség bármilyen formája, ételt sem lehet vinni az állatoknak és sétáltatni sem lehet őket. Mégis vannak olyan aktivisták, akik hozzájárulnak, hogy ezek az állatok otthonra leljenek. Sőt egy kedves barátom, Braun Vanessa már jó ideje harcol az állatok jogaiért, így neki tettem fel kérdéseket az állatvédelemmel kapcsolatban.
Miért csinálod mindezt?
Mert ők azok a lelkek, akik teljesen ránk vannak hagyatva. Nincs hibájuk, azon kívül, hogy felelőtlenség miatt jöttek erre a világra, hogy bíztak az emberben. Az egyetlen esélyük mi vagyunk, ha ezt nem realizáljuk, akkor tízből tíz kutya eltűnik, elvész a csendben és a feledésben. Ez fájdalmas, mert tudjuk, hogy nem menthetjük meg mindet. De az ad erőt, hogy hányat sikerül. Hány kutyus életét változtathatjuk meg gyökeresen, és adhatjuk meg nekik azt, amit igazán megérdemelnek. Békét, szeretetet, biztonságot. Egy életet, traumák nélkül.
Mekkora az aránya a megmentett kutyáknak?
Nagyon változó. Van, hogy egy hét alatt csak két örökbefogadást sikerül végigvinni, máskor akár tizenkettőt is. Mindegyik kutyának megadjuk az esélyt, ugyanúgy promováljuk őket. Viszont az igazság, hogy sok kutya életét veszti ott. Romániában a Griveihez hasonló helyeken a befogadást követő 14 munkanapon belül bármikor elaltathatják őket, következmények nélkül. Ez az a része, amit soha nem tudunk elfogadni. Emellett a közpénzből működő menhelyek a betegségek melegágyai, a körülmények méltatlanok, kegyetlenek sok állat emiatt is odavész. Tavaly több mint 300 kutyának sikerült szerető családot találnunk, de szinte ugyanennyit elveszítettünk.
Milyen az emberek hozzáállása?
Nagyon vegyes. Sokan, amikor meghallják, hogy „menhely”, egy szép, jó helyet képzelnek el. A valóság azonban más, mivel a legtöbb publikus menhelyen működik az eutanázia, a körülmények embertelenek, és a kutyák mély traumákkal gazdagodnak. Ott nincs szeretet, nincs kedvesség. Ezért fontos tudni, hogy ha valaki talál egy kutyát az utcán, ne a sintértelepre vigye, hanem próbáljon előbb magán menhelyhez fordulni, vagy segítséget kérni az interneten. Az örökbefogadásról sokan pozitívan gondolkodnak, egyre többen értik meg, hogy ezzel életet mentenek. De sajnos még mindig nehézkesen mennek az adopciók, és sokan inkább a szaporítókat gazdagítják, ott, ahol a kutyák rossz körülmények között szaporodnak, és csak pénzt látnak bennük. (nem szabad összekevernünk a szaporítókat a tenyésztőkkel)
Városiak vagy falusiak fogadnak inkább örökbe?
Nehéz pontosan megmondani. Falun még erősen él a szemlélet, hogy a kutya láncra való, házőrzésre. Vannak kivételek, de a változás lassan halad. Városban valamivel nagyobb az edukáció, több a felelős gazdi. Érdekesség lehet azonban, hogy a legtöbbször nem azok mentenek állatot, akiknek még nincs háziállatuk, hanem azok, akiknek már van. Emiatt sokszor ők már túlterheltek, nincs kapacitásuk több állatkát befogadni, mégis ők azok, akik leginkább segíteni próbálnak.
Hogyan reagálj a félős állatokra?
A traumatizált, félős kutyáknak időre, türelemre és szeretetre van szükségük. Van, hogy hosszabb, van, hogy rövidebb idő alatt nyílnak meg, de soha nem esélytelenek. Mindig szem előtt kell tartanunk, min mentek keresztül, és lassan, óvatosan kell közelítenünk hozzájuk, hogy ők maguk győződjenek meg arról, hogy többé nincs veszély, bízhatnak bennünk, biztonságban vannak. A szeretet mindig gyógyítja a sebeket. Minden félős kutyából lehet a legszeretőbb társ, csak idő kell hozzá.
Mit mondanál egy örökbefogadónak, aki bizonytalan?
Először is azt, hogy teljesen rendben van, ha bizonytalan. Az örökbefogadás nagy felelősség, és jobb előre átgondolni mindent, mint utólag megbánni a döntést. Hiszem, hogy mindig megszületik egy kapcsolat, egy kapocs az állat és az örökbefogadó között. Ahogy a gazdi is választ, ugyanúgy az állat is. Ha egy örökbefogadó nem érzi rögtön a kötődést vagy a kompatibilitást egy adott kutyával, akkor inkább várjon, amíg megtalálják egymást azzal a kutyussal, akivel valóban megvan a kapocs. Ez nem azt jelenti, hogy nem alkalmas, hanem azt, hogy még nem találta meg a neki való társat. Mindig azt mondom, hogy jobb, ha egy kutya tovább vár a megfelelő gazdira, mint hogy visszakerüljön a menhelyre egy rossz döntés miatt, újabb traumát átélve. Az örökbefogadás egy valós, hatalmas felelősség, de egyben csoda is, és amikor megszületik a valódi kötődés, azt mind az ember, mind a kutya érezni fogja.
Hogyan kommunikálnál egy gyermekekből álló csoporttal?
A legfontosabb, hogy meséljek nekik arról, mit jelent a felelősségteljes állattartás. Fontos megértetni, hogy élő, érző lényekről beszélünk, nem tárgyakról. Fontos beszélni arról is, hogy miért fontos örökbe fogadni és nem vásárolni kiskedvencet. A gyerekekben könnyen meg lehet alapozni a felelősségteljes gondolkodást, és rajtuk keresztül egy új, jobb szemléletet lehet építeni.
Hol lehet állatbántalmazót jelenteni?
Bármilyen információról tudsz, látsz, merj tenni, és merj más lenni! Mindig jelentsd azt a rendőrségen. Ha jelen vagy, hívhatod a 112-t, vagy ha tudomást szerzel valamiről, akár e-mailt is írhatsz a rendőrségnek. A legjobb, ha a saját lakóhelyedhez tartozó rendőrség hivatalos e-mail címére küldöd el a bejelentést, így gyorsabban tudnak intézkedni. A legfontosabb, hogy ilyenkor cselekedjünk mihamarabb! Tisztában kell lennünk azzal, hogy a publikus menhelyek nem szerető otthonok, hanem traumatikus sintértelepek. Minden kutya élete ott veszélyben van. Tele betegségekkel, szenvedéssel és embertelenséggel. És ez a szomorú igazság. Itt, a nagyváradi Griveiben sajnos még csak kollaboráció sem létezik. Nem mondanak nekünk semmilyen információt a menhely alkalmazottai. Annak ellenére, hogy egy publikus menhelyről van szó, az információkat nem kezelik publikusan, azt sem mondják el, melyik kutyák következnek éppen az eutanáziánál. Próbálják eltitkolni, ha éppen elaltattak egy kutyát, nem működnek együtt velünk. Saját belső szabályokat hoznak, például nem szabad a fűre lépnünk, viszont járda nincs minden ketrecnél. Ez sajnos megakadályoz abban minket, hogy egyes kutyákat időben promotáljunk. Nekik sokkal kevesebb az esélyük, mivel a menhely maga nem promotálja a kutyákat örökbefogadásra, így nincs láthatóságuk.
Miért örökbe fogadni, és nem vásárolni?
Ha szeretnél egy hihetetlenül hálás, odaadó társat, ha szeretnél megmenteni egy életet, akkor fogadj örökbe, ne vásárolj. Egy mentett léleknél nincs tisztább hála. A menhelyeken találsz kicsit, nagyot, minden színben, minden temperamentummal, különböző személyiségekkel, idősebbet, fiatalabbat, keveréket, sőt, néha fajtatiszta kutyusokat is. Adj egy esélyt nekik az élethez! Nekik sajnos csak mi vagyunk az egyetlen reményük. Ha pedig nem tudsz örökbe fogadni, fosterkedj (légy ideiglenes gazdi), adományozz, támogass privát menhelyeket, akik szintén a közösségre vannak hagyatkozva. Segíthetsz az ilyen eseteknek akár egyetlen megosztással a közösségi oldalakon is, mert minden egyes megosztás egy esély. Az a láthatóság sokszor pont ahhoz az emberhez juttatja el a kutyát, aki megtalálja benne élete legjobb barátját. Egy megosztás egy esélyt jelent.
És ne feledd: Sterilizálj! Mert így előzzük meg a túlzott szaporulatot, a szenvedést, a kóbor állatok számának növekedését és a menhelyek túlterheltségét. És mert így adunk valódi esélyt egy jobb jövőre. Emellett a sterilizálásnak rengeteg előnye van. Meghosszabbítja a kiskedvenc életét, megelőzi a súlyos betegségeket. A nőstényeknél csökkenti az emlődaganat kialakulásának esélyét, és teljesen kizárja a méhgyulladást. A kanoknál megelőzi a hererákot, és nagymértékben csökkenti a prosztataproblémákat. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb viselkedést eredményezhet, kevesebb a szökés és a verekedés.
És ami a legfontosabb: kevesebb szaporulat = kevesebb szenvedés. Egyetlen nem ivartalanított kutya évente akár 2–3 almot is hozhat világra, egy alomban 6–10 kölyökkel. Egy macska évente 2–3 alkalommal is ellhet, 4–6 kiscicával. Ez azt jelenti, hogy néhány év alatt egyetlen nem sterilizált állattól több 100 utód születhet, akiknek nagy része végül utcára vagy menhelyre kerül. Ezért a legfontosabb, hogy ne szaporíts, sterilizálj!
Összességében úgy gondolom, hogy mindegy milyen formában, de mentsünk állatokat hiszen az állatok is ugyanúgy éreznek, mint mi és megérdemlik a boldogságot, valamint egy szerető otthont.
Fénykép: Saját fotó
Szabó Dia
0 Megjegyzések