#ismerdmegaperspit - Bagoly Andrea: Mindent vagy semmit

Az alábbi beszélgetésben megismerhetjük Bagoly Andrea gondolatait a sajtószabadságról, a diákokat foglalkoztató témákról, valamint arról, hogyan találta meg saját útját az írás világában. Kitartása, lelkesedése és nyitottsága különösen érzékletesen rajzolódik ki válaszaiból, melyek egy tudatos és elhivatott alkotói szemléletet tükröznek. Komolyan vette a kérdéseimet, ezt a részletes válaszai is igazolják.

1. Milyen volt az első benyomásod a szerkesztőségről és a közösségről?
Nagyon kellemes „csalódás” volt számomra az egész csapat és az atmoszféra is. Egy nagyon szigorú, beosztott rendszerre számítottam, kb. mint a filmekben, ahol egy irodahelyiségben fel-alá rohangálnak az újságírók és a beosztottak a napi hírekkel. Viszont nem ez fogadott, aminek nagyon örültem. Külön boldogsággal töltött el, hogy ekkora alkotói szabadság adott a számunkra, ami valljuk be manapság a sajtóban elég nagy luxuscikknek számít. Mindenki nagyon kedves, nyitott és motiváló. Egy percét sem bántam meg annak, hogy belevágtam ebbe a kalandba veletek.

2. Milyen témák foglalkoztatják most leginkább a diákokat szerinted?
Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon változó és színes terület. Ahányan vagyunk fiatalok, éppolyan mások vagyunk. Ha engem kérdezel, akkor most azt mondanám, hogy a kortárs művészet, a pszichológia és a karrierépítés foglalkoztat a leginkább, meg persze a self-branding. De lehet, hogy, ha az utcán megkérdezel valaki mást, akkor simán adhatja azt a választ, hogy a gazdaságpolitika. Csodálatosnak tartom ezt, hogy ilyen különbözőek vagyunk. Viszont azt vettem észre, hogy egy téma különösen megmozgatja a fiatalok fantáziáját, nagyon sok féle területen, ez pedig a pszichológia és a mentális egészség. Kezdünk nagyon tudatosak és nyitottak lenni ezekre a belső, kognitív dolgokra, folyamatokra. Viszont ugyanúgy aktuális témáknak könyvelem el a sportot és a pénzügyi területeket is.

3. Mi foglalkoztat téged mint diákot? Miről olvasol szívesen?
Jelenleg engem teljes mellszélességgel a pszichológia köt le. Nem csupán azért, mert közvetlen kapcsolatban vagyok ezzel a tudományággal az egyetem miatt hanem azért is, mert mindig is nagyon tudatos voltam érzelmileg. Leginkább pszichológiai cikkeket, folyóiratokat és szakirodalmakat olvasok. Nagy kedvencem Dr.Csernus Imre, ő számomra az etalon. Nincs olyan előadás, podcast vagy könyv tőle, amit ne imádnék. A nyers, szókimondó stílusát kedvelem a legjobban. De mindemellett nagyon mindenevő vagyok, ha olvasásról van szó. A költészet egy olyan szelete az életemnek, aminek mindig is helye volt és helye is lesz a szívemben. Ezért a klasszikus irodalmi alkotások mellett a modern alkotók műveit is rendszeresen „fogyasztom”. Ha pedig csak lazulni, kikapcsolódni szeretnék, akkor egy jó fantasy könyvre sosem mondok nemet.

4. Milyen céljaid vannak szerkesztőként a közeljövőben?

Jelen pillanatban nagyon sok minden fogalmazódott meg bennem. Igyekszem nyitott szemmel járni és megfigyelni mindazt, ami a környezetemben zajlik. Mi az, amit a kortársaim kedvelnek, mivel töltik a szabadidejüket, miben lelik örömüket? Hogy mi az, amiben én szerkesztőként értéket tudok nekik adni. Hogy mivel is tudok igazán értéket teremteni. Én nem vagyok annyira jártas a politikában vagy a gazdasági területekben. Én inkább olyan érdekes, égető, olykor még tabutémákkal foglalkozó kérdésekre szeretem keresni a választ, amelyek mindenkiben benne vannak, de nagyon kevesen ismerik be vagy ismerik fel. Nagyon szeretném a fiatalokhoz közelebb hozni a pszichológiát és a költészetet. Javarészt a munkám nagy részében is ezekkel foglalkozom. Viszont egy ideje elkezdtem foglalkozni a self-branding és a karrierépítés témakörével is. A médiában is, illetve offline is nagyon sokat beszélek erről, igyekszem motiválni a környezetemet arra, hogy megmutassam nekik: a legjobb befektetés az, ha önmagadba fektetsz. Nyilván rengeteg személyes célom is van, mint feljebb haladni a ranglétrán.

5. Mikor és hogyan kezdtél el érdeklődni az újságírás/szerkesztés iránt? Volt valamilyen meghatározó élményed ezen a téren?
Igazából ez a terület nálam egy nagyon új keletű dolog. Én inkább a lírában vagyok jártas, ott mozgok otthonosan. Viszont egy ideje elkezdtem prózákat írni, leginkább novellákat. Viszont voltak olyan témák, amiket nem tudtam olyan hitelesen átadni egy szép köntösbe csomagolva. Így szép lassan jegyzetelgettem magamnak, böngésztem különböző blogokat és rájöttem arra, hogy ez egy olyan terület, amiben nagyon is jó lehetek, ha fejlesztem magam. Számomra még mindig ismeretlen nagyon sok minden az újságírással, szerkesztéssel kapcsolatban, viszont nagyon élvezem. Jobb és jobb szeretnék lenni benne.

6. Mi inspirál a mindennapokban?
Én nagyon szerencsésnek tartom magam ezen a téren, hiszen egy olyan ember vagyok, akit szinte bármi tud inspirálni. Nem ragaszkodom megszállottan a sémáimhoz. Van, hogy attól vagyok boldog és ihletett, ha kint esik az eső és érzem az eső illatát, de van, hogy attól, ha hét ágra tűz a nap és az arcomon érzem napsugarak melegét. Viszont az élet bármilyen területén bele tudok kerülni egy flow áradatba, ha valami megtetszik a lelkemnek. Lehet ez egy kisgyermek mosolya vagy egy idős ember kacagása a buszon, ha éppen rossz kedvem van. Tényleg bármi.

7. Ha egy híres újságíróval vagy szerkesztővel találkozhatnál, ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
Talán Martin Bashir-t mondanám. Szerintem senkinek nem kell őt bemutatni. Az ő nevéhez fűződik a híres Panorama interjú, Diana hercegnével. Én nagyon szeretem a brit kultúrát és a királyi családot. Igazából a nagyszüleim mellett ezeken az adásokon nőttem fel. Emlékszem, hogy milyen izgatottsággal várta nagymamám a vetítést a TV-ben, Vilmos herceg és Katalin hercegné esküvőjéről. Martint egy nagyon kifinomult és furfangos embernek tartom. Konkrétan meglépte a lehetetlent. Sikerült egy atombombát ledobnia, ami által egy egész monarchia élete változott meg és indult el egy teljes más irányba. Egy rendkívüli embernek tartom, akinek a szakértelme vitathatatlan. Igazából szerintem az érdekelne a legjobban, hogy milyennek látja az újságírást napjainkban és megkérném, hogy kalauzoljon be a szakma rejtelmeibe. Őt a szószoros értelmében egy nagyágyúnak tartom.

8. Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?
A kitartásom. Nagyon nehéz nekem mindig erre a kérdésre válaszolnom és ezt nem egocentrizmusból mondom, hanem önszeretetből, hogy úgy gondolom nekem nagyon sok pozitív tulajdonságom van. Nagyon mélyen érzek és szeretek, minden koldushoz odamegyek az utcán, hogy beszélgessek vele és segítsek neki, ha tudok. Viszont a kitartásomra mindig is különösen büszke voltam. A legbüszkébb. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy nagyon erős és karakteres temperamentummal jöttem a világra. Egy nagyon hangos, szókimondó ember vagyok. Viszont, ha alkalom adódik, akkor nagyon csendes. De kinek mi. Van, akivel be nem áll a szám és van, akivel egész nap csak hallgatok. Viszont bármilyen nehézséggel szembesültem mindig felálltam belőle. Igaznak tartom az egyik kedvenc dalom egyik sorát, miszerint meg kell tanulnunk az esőben is táncolni és az üvegszilánkokon is lépkedni előre.

9. Milyen lehetőséget látsz a Perspektívában?
Hát én mindennel kapcsolatban nagyon elfogult vagyok, amit szeretek és számomra a Perspektíva is ilyen. Olyan szomorúan tapasztalom, hogy kihalóban van az igazán minőségi sajtó és irodalmi tevékenység. A fiatalokat már nem igen érdeklik az újságok. Viszont úgy gondolom, hogy a Perspi pont ebben más, hogy egy lendületes és fiatalos csapat van mögötte, akik értik, érzik és megélik mindazt, ami napjainkban a világunkban zajlik. Szerintem úgy lehet a legjobban írni, ha meg is éled azt, amiről írsz. Személyes szinten én gyarapodást látok, csapatként pedig kivételes és minőségi munkát.

10. Mi az a szabadidős tevékenységed, ami teljesen kizökkent és feltölt?
Talán, ha két hónappal ezelőtt kérdezel meg, akkor nem tudtam volna neked teljes értékű választ adni, de most azt mondhatom végre, hogy visszatértem egy régi szenvedélyemhez, ami a szaladás. Sajnos hosszú éveken át az egészségügyi állapotom nem engedte meg, hogy űzzem ezt a sportot, mert képtelen voltam 100 méternél többet még csak sétálni is nemhogy kocogni például, illetve a járulékos nagy súlygyarapodás miatt úgy éreztem magam, mint egy elefánt a porcelánboltban, aki fél, hogy nehogy beszakadjon alatta a beton. Mai napig nagyon sokszor elsütöm ezt a poént, hiszen ma már tanulságként és rossz emlékként élnek bennem ezek az évek. Amióta Kolozsvárra költöztem sokkal könnyebben megy a sport, az életmódváltás és az is, hogy lassan, de biztosan visszanyerjem azt a fizikumot, amiben 3 évvel ezelőtt voltam. Már a célom felét elértem és nincs megállás. Számomra hatalmas motiváció az, amikor minden nappal csak azt látom, hogy 500 méterrel, 1 km-rel többet sikerült teljesítenem. Apró lépésekben haladok, de imádom. Teljesen kikapcsol, feltölt és eltelít energiával.

11. Van olyan nehézség vagy félelem az írással kapcsolatosan, amivel úgy érzed, hogy mindig szembesülsz?
Az alkotói válság. Sajnos vagy nem sajnos nálam az, hogy éppen tudok e írni és az, hogy tudok e kifejezetten jól írni az attól függ, hogy éppen milyen érzelmi állapotban vagyok. Az örömteli perceimet mindig nagyon nehezemre esik megírni, a legjobb alkotásaim mindig a fájdalomból születtek. Nem tudok rutinból írni, nem megy. Ez számomra egyszerre nehézség és félelem is mivel tartok attól, hogy mi lesz velem, ha egy nap azzal szembesülök, hogy már nem tudok írni semmit. Persze ez csak az én agyam szüleménye. Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy írnom kell, írnom nagyon sokat. De aztán rájöttem, hogy a saját tempómban kell haladnom. Hagynom kell, hogy ezek a szép gondolatok megszülessenek bennem.

12. Milyen reformokkal állnál elő a kolozsvári diákéletet illetően?
Ezt talán a legjobb embertől kérdezted meg. Nagyon nagy aktivista és álmodozó vagyok. Mindenképpen az lenne az egyik, hogy eltörölném a diákéletben fennálló szélsőségeket. Tudom, hogy nagyon sokan vannak, akiknek az egyetemista élet Kolozsváron nem éppen olyan, mint, amilyennek elképzelte. Kolozsvárt mindenki a kincses városnak, a pezsgő mámornak látja és részben az is. De nagyon sokan vannak, akiknek a megélhetés például létszükséglet, ami éppen csak teljesül. És ott vannak a szép szőrmés vagy éppen luxus autóval furikázós fiatalok, akiknek az élete a brunch, a szórakozás és a lehetőségek végtelen tárháza. Jobban odafigyelnék a diákok lakhatási körülményeire, korszerűsített bentlakásokat alakítanék ki, vagy olyan lakásokat, szállókat, ami kifejezetten a fiatalságnak szól. Akik benne vagyunk tudjuk, hogy ebben a városban lakást találni nem kevés pénz. De fontosnak tartom azt is, hogy összehozzunk közösségeket, embereket. Viszont Kolozsvár ebből a szempontból szerintem nagyon jól ki van találva, hiszen rengeteg lehetőség van arra, hogy keveredjünk és ismerkedjünk. Sokkal több kedvezményre jogosítanám fel a kortársaimat, hogy nem utolsósorban élvezni is tudják az itt eltöltött éveket.

13. Hogyan jellemeznéd pár szóban a mindennapjaidat?
Pörgős, #sohavégetnemérős, izgalmas, változatos, kaotikus, epikus.

14. Ha egy dolgot üzenhetnél/tanácsolhatnál egy olyan embernek, aki hasonlóan érdeklődik a Perspektíva iránt, de fél csatlakozni, mi lenne az?
Az, hogy ne féljen. Nem szabad félni mindentől, mert, ha görcsölünk és rettegünk elszalad mellettünk az élet, és mi éppen kifutunk az időből. Mindennek helye, rendje és ideje van a mostban, a jelenben. Befogadó, jófej közösség vagyunk, akik nyitottak egymás ötleteire. Biztosan nem érezné magát kívülállónak, hiszen a színházkedvelőktől, a pszichogurukig mindenki megfordul nálunk. Színesek vagyunk, kedvesek és csodálatosak.

15. Milyen preferált témaköreid vannak az írást illetően? Miért?
Itt ugyancsak a pszichológiát és a költészetet tudnám kiemelni és erre a legegyszerűbb válasz az az, hogy: mert ebben élek.

16. Mi az örömforrásod a nehéz napokon?
Az, hogy tudom nem éltem hiába, akkor sem, ha ma véget érne az életem. Ezt a mondatot zárósornak szántam, de itt is bejön az életem egyik Murphy törvénye, hogy sokszor, amiről azt gondolom, hogy a vég az közben valaminek a kezdete. Nagyon sok mindent elértem és megvalósítottam közel 20 évesen, amitől csordultig van a szívem. Amikor valaki azt mondja, hogy inspirálom az teljesen elérzékenyít. Én egy annyira egyszerű lánynak tartom magam, aki belecsöppent ebbe a kicsit sem unalmas, mozgalmas életbe és igyekszik helytállni benne és embernek megmaradni mindig minden körülményben. És, ha már egy ennyire szép és mély gondolattal indítottam ezt a választ, akkor egy hasonlóval is zárnám: a jó Isten. Az életem azon szakaszában vagyok, amikor egyedül Istenben bízom és általa magamban, nincs B opció. Mindent vagy semmit.

Oláh Nóra