#ismerdmegaperspit - Szécsi Bernadett: ,,Ha öt dolgot tanítanál a gyermekednek, először tanítsd meg szeretni"

A világ néha kaotikus és kiszámíthatatatlan, pont mint ő, nem lehet mindent előre megtervezni, néha a tervei a legnagyobb álmok, amik akkor derülnek ki igazán, ha valóra válnak.

Hogyan írnád körül magad pár szóban?

Ha anyukám mondaná, szorgos, rossz kislány leszek neki örökké, akivel nehéz bírni, és csak abban teljesít, ami nagyon fontos neki, vagy, ami nagyon érdekli. Ha egy barátom mondaná, akkor valószínűleg a legbolondosabb partiarc lennék, aki túl sokat ad magából, ezért csak hozzá fordulnak, ha baj van. Ha egy idegen mondaná, valószínű nem lennék semmi, egy rossz semmi, kivétel azoknak az idegeneknek, akik rám néznek és rezonálnak velem. Ha engem kérdezel, a héten teljesen elvesztettem magam, úgyhogy én is kérdezek, de az biztos, hogy fontosak számomra az emberek, minden szempontból. 

Mi az, ami foglalkoztat? Mivel töltöd szívesen az idődet?

Ha az elmúlt 5-10 évre tekintek vissza, akkor a diákszervezetekben való részvétel volt számomra a legfontosabb. Így magától értetődik, hogy a társadalmi problémák és -témák legtöbbje foglalkoztat. Emellett számos hobbival, szabadidős tevékenységgel nőttem fel, sokuk komolyabb hatást gyakorolt az életemre vagy komolyabb részei voltak annak. A tánc az egyik legfontosabb dolog számomra, talán 3 éves lehettem, mikor elkezdtem balettezni, és akkor hagytam abba, mikor 20 éves fejjel fel kellett költöznöm Kolozsvárra, közben voltak kitérők is, társas-tánc, latin táncok, zumba, tangó és egyebek. Emellett képzőművészeti középiskolába jártam, rajzolás, festés, több szoktalan, kevésbé ismert képző technika is fontos számomra. Illetve játszottam zongorán, lovagoltam és még ki tudja mi áll előttem. Sajnos a beilleszkedés Kolozsváron nagyon sok időt - energiát felvett, de most, hogy egy egyetemen túl vagyok, alig várom, hogy visszakapcsolódjak ezekhez, és általuk magamhoz is. Meg persze írni is szoktam, és szeretek, vagyis, mikor hogy. Összességében lehet azt kellene mondanom, hogy a művészetek és az emberek.

Milyen számodra az ideális élet és jövőkép?

Ideális...bármennyire idealista vagyok, nem létezik - remélem lesz családom, lehet ez kis család, lehet ez két ember, illetve nem taglalnám, de hasonlóan állok a karrier terveimmel is, hogyha valamit nagyon tervezek, sosem tudok beszélni róla. Mindenemmel azon vagyok jelenleg, hogy elérjem ezt a jövőképet.

Hogyan látod a kortársaidat és a mai generációt?

Attól függ, milyen közegben mozgunk. A túlnyomó többség gyakran csalódottsággal tud eltölteni, ellenben a környezetem egy része, vagyis sokak, akiket ismerek, úgy érzem, aktívan ellensúlyozzák ezt.

Milyen elvek mentén éled az életed? Vannak mottóid, aranymondásaid?

Mottók terén csak mantráim vannak, hogy ne legyek rosszul, az egyik közülük, valami slamből van, már arra sem tudom a választ, hogy jó szöveg volt-e, „min-den rend-ben rég-nem sír-tam, az el-múlt év-ben csak két-sort ír-tam“, de majd igyekszem verseket is mantrázni. Hogy mondjak valami újat is, mert azt mindenki el tudja mondani, hogy milyen általános elvi erkölcsi kérdések vannak, és hogy ezekhez helyesen viszonyul-e, vagy sem – a rosszat meg lehet élni izgamasként.

Mi az, amivel szívesen foglalkoznál hobbiként, de hivatásként nem igazán?

Bármi, ami képzőművészet. Tudom, hogy hivatásként elegem lenne a szabdság hiányából.

Hogyan néz ki egy nap az életedből?

Remélem, hogy számomra fontos emberekkel kezdődik és velük is zárul.

Mi az, ami motivál és előrevisz téged?

Időnként nyilván semmi, de ha valamelyik fontos ember az életemben jelen van, vagy épp boldoggá tesz, akkor nincsenek határok, hogy előre jussak.

Milyen elképzeléseid vannak a Perspektívát illetően?

Mielőtt tagja lettem a diáklapnak és a csapatnak, teljesen másképp képzeltem el. Ez nem egy szigorú közeg, szabadon dolgozhatok és fejlődhetek, és ez egyelőre pont megfelelő számomra, mivel szerintem még nem tartok ott, hogy más jellegű lapnak írjak. Amióta jelen vagyok a fórum életében, mivel túlságosan is sok mindennel foglalkozom a mindennapokban, nem szeretnék nagyobb terhet és így komolyabb terveim sincsenek, én csak írni szeretnék, és hogy a gondolataim eljussanak másokhoz, ezáltal kapjanak belőle valamit. És persze, csak akkor írni, ha időm úgy engedi, vagy annyira fontos írnom az adott élményről, tapasztalatról.

Hogyan látod a csapatot és a közös munkát?

A közös munka hatékony és tisztán, a csapat sokkal csendesebb és visszafogottabb, mint bármi, amivel találkoztam. Rengeteg közegben mozogtam már, diákszervezetek, önkéntességek, társaságok, közösségek, egyebek és ez olyan más.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Míg a Perspiben csak kibontakozni, gyakorolni és az embereket feldobni szeretném, addig más tereken komolyabb terveim is vannak. De majd, ha sikerül, elmondom őket. Na jó, egy-egy példát azért adok. Rövidtávon szeretném végre elolvasni Sarah Kane 4.48 Pszichózisát, amit drámaelméletből már oly rég felhagytak, csak elég jól kell lennem hozzá, hogy olvashassam, hosszútávon pedig szeretnék egyszer egy Hedda Gablert rendezni valahol, színházban, ehhez elég jól sem kell lennem. Perspit nézve, meg, nem tudom, ha végre nem csapnak le előttem egy KÁMSZ előadásra, amivel mondjuk elégedett is vagyok, vagy pont eléggé nem, akkor várom, hogy írjak róla. Még Perspi téren a Diáknapok újságát, amivel jelenleg készülünk, szeretném fenntartani, és már idén is aktívan hozzátenni.

Mi az az 5 dolog, amit mindenképpen megtanítanál a jövőbeli gyermekednek?

Ha tényleg véletlenül olyan párral élem le az életem, ahol úgy kapcsolódunk, hogy mégis akarnék gyermeket, akkor... Rengeteg dolog van a világban, amit jól kell kezelnie, de lássuk, legyen öt: 1. hogyan küzdj meg az igazi traumákkal 2. a szépséged (de ha lehet a nőiséged se) ne a szexualitásodban keresd 3. ha valakit találsz, tarts ki mellette 4. hited, vagy nem hited csak magadban találhatod meg 5. szeress, szeress ahogy csak tudsz, őszintén, szabadon, szégyen nélkül, csak ne bántva.

Szerinted milyen kérdések foglalkoztatják leginkább a mai fiatalságot?

Szerintem és tapasztaltaim szerint több fiatal van, akit az foglalkoztat milyen rövid ruhát vegyen fel az esti buliba, mint, akit mondjuk az overconsumption.

Milyen Kolozsvár és a diákélet a te szemszögedből?

Egy program sem elég jó, csak ha elég jó a társaság, az elég jó társaságot pedig meg kell találni és nem elengedni. Amúgy pont olyan, ahogy bárki leírná, olyan bulis-ivós-fiús, de ezzel hosszútávon nem lehet semmit kezdeni. Úgyhogy én épp azon vagyok hogy rendszerezzem mikor mit hogy csinálok és mennyit abból, és akkor lehet egy valamiről szóló kolozsvári diákéleted is.

Hogyan látod magad egy pár év múlva? Illetve mit üzennél a kiskori önmagadnak?

Pár év múlva? Nem merem látni sehogy. Kiskorinak? Hát az nem publikus. De szoktam leveleket írni a régi és jövőbeli önmagamnak is, amióta KGK-s lettem (és az is maradok, nem számítanak a körülmények!!) a mentális higiéniával foglalkozó munkacsoportjukkal ott is rendszeresen írunk ilyet. Ha picit szeretnél törődni magaddal és nem tudod mit, próbáld ki ezt.

Melyik az a könyv, film vagy sorozat, amit mindenkivel elolvastatnál, megnézetnél?

A Lolitát mindenkinek el kell olvasnia, aki tud reflektálni olvasmányaira, aki beleélni szereti magát annak inkább nehéz olvasmány szóval nekik nem ajánlom. De amúgy nézzétek meg minél több Hedda Gablert. Ez mondjuk színház. Jajj és Alíz Csodaországban. Igazából nagyon kevés filmet nezek, de ha valami nagy hatással van rám az nagyon.

Milyen terveid vannak újságíróként, szerkesztőként a jövőben?

Remélem sosem leszek szerkesztő, de ha oda sodródom, akkor biztos top lesz. Amúgy én jelenleg színházat tanulok, úgyhogy a reális kereteken belül és nem álmodozva, bár ki tudja valahol ez is álom, dramaturgként vannak terveim.

Bagoly Andrea