,,Attól kapta a verést, akitől a legjobban fájt”

József Attila 120. születésnapjának évfordulóján, valamint a magyar költészet napján, április 11-én került a mozivásznakra a költő pszichoanalíziséről szóló film, “Reménytelenül” című film, írója és rendezője, Rózsa Gábor.

József Attila pszichoanalízise egyszerre meghökkentő és csodálatos. Az érzelmek talán valaha volt legnagyobb költőjéről készült alkotás bámulatos harmóniával és szimbiózissal fejezi ki az emberi elme és lélek közötti örökös harcot, illetve ellentmondást. A film jó néhány olyan súlyos gondolatot is felvet, mint a pszichózis, fájdalom, traumák közötti összjáték és kölcsönhatás: „Attól kapta a verést, akitől a legjobban fájt” - hangzott el a Gyömrői Editet alakító (Michl Juli) szájából. De mégis hogyan lehetséges ez, hogy egy ennyire traumatizált és bántalmazott személy ilyen mély és őszinte gondolatok megfogalmazására képes? A költő szavaival válaszolnék: „Megfogom a szót, feldobom a levegőbe és mire leesik már valami lesz”.

Az egész film egy szinesztézia. Olyan érzéseket rabul ejtő alkotás, ami nemcsak a művészetkedvelők számára nyújthat maradandó élményt, hanem azok számára is akiket érdekel az elme működése, egy lírikus zseni története és a szív játéka. Mindemellett egy nagyon fontos témára is felhívja a néző figyelmét, ami a borderline személyiségzavar és a neurózis. A különböző képkockákon át egészen döbbenetes jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amelyeket laikus szemmel nézve igen könnyen félreértelmezhetnénk. Ugyanakkor, ha nézőként teljes szívvel, lélekkel és odaadással követjük nyomon az eseményeket, akkor egy igazán fájdalmas felismerés követheti az élményt: a rezignált fájdalom és a kozmikus magány, a teljes elidegenedés, emberidegenség érzése feszül mind egy emberben. Magam is a nézőtéren ülve, a sorok között sokszor küszködtem a könnyeimmel, majd törtem ki hangos nevetésben. Sokszor az emberi élet esendősége akaratlanul is nevetésre késztet minket.

József Attila alakja sokak számára ellentmondásos lehet, viszont így látva olyan mintha testközelből megismernénk a remekművek mögötti embert, a szomorú, lesújtott kisgyermeket, a pulgárpukkasztó Szabad-ötletek jegyzéke-t és a reménytelenül párját kereső szerelmes férfit sikertelen párkapcsolatai mögött, miközben a meg nem értettségével és peremre szorítottságával küzd. A film egyik nagyon érdekes mozzanata az, ahogyan méltán híres versei megjelennek a mozivásznon. Ahogyan megelevenednek és kontextusba kerülnek mindazok az írások, amelyeket eddig csak verseskötetekben vagy a tankönyvekben olvashattunk a spoiler elkerülése érdekében ezeket a részeket nem részletezném).

Vajon hogyan alakul az élete, ha más gyermekkor elevenedik meg a költő előtt? Veti fel jogosan a kérdést a film szinte minden pillanatban a nézőben. A gondolatok egyedisége és őszinte nyersessége mindig megfogalmaz valamilyen emberi tanulságot, most idéznék is néhányat: „Tudod, hogy azt szeretem akinek mutatom magam és nem engem!” (József Attila), „Szerelmesen az ép elméjűek is kiszámíthatatlanok”, „Téged mindenki szeret hiszen a verseid te vagy!” (József Attila), „Miért nem mondhatom el minden butaságomat egyszerre?” (József Attila).

Záró akkordként elmondhatom, hogy a befejezés talán a legmélyebb üzenetet hordozza magában. A látszólagos gyógyulás és boldogság felröppenése után egy hatalmas tragédia és egy nő szenvedése, aki minden áron segíteni és szeretni szeretett volna. Számomra a „Reménytelenül” című film nemcsak egy átlagos moziban eltöltött estét jelentett hanem tanulságot is, s nemcsak a már sokat taglalt korképről és költői alakról, hanem Gyömrői Edit karakteréről is, aki bámulatos szakértelemmel, türelemmel és bátorsággal fordult József Attila felé hosszú éveken át.

Ha még nem tetted meg, akkor irány a mozi, hogy ez a felejthetetlen élmény a te szívedbe is belophassa magát, hogyha legközelebb egy József Attila verset veszel a kezedbe teljesen más #perspektívából szemlélhesd.

Bagoly Andrea