„Ahol a bűn nem fekete és fehér” – Tom Sawyer a Kolozsvári Állami Magyar Színházban

Mark Twain híres regényének feldolgozását láthatják színpadon, azok akik ellátogatnak a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, a Tom Sawyer előadásra. A Puskás Zoltán rendezte musical kicsiknek és nagyoknak egyaránt szórakoztató, kikapcsoló és elgondolkodtató élményt nyújt.

A történet első ránézésre egy fiatal fiúcskáról szól, aki csibész, nem tartja be a szabályokat, élvezi bosszantani a felnőtteket, folyton kalandok után kutat, két percig sem bír egy helyben maradni. Szórakoztató és vicces minden csínytevése, bármit csinál, azt olyan ártatlan gyermekiességgel teszi, hogy a nézők se tudnak haragudni rá. Egyes karakterek egy-egy felnagyított tulajdonsággal, karikatúraszerűen vannak ábrázolva, amelyeken újra csak nevetni lehet, a fülbemászó dallamok pedig akkor is a nézővel maradnak egy darabig, ha ő ezt egyáltalán nem akarja.

Mindezek mögött azonban a történet nagyon kemény és mély témákkal is foglalkozik és olykor mellbevágó őszinteséggel fogalmaz meg véleményt. Az egyik ilyen legtöbbet tárgyalt téma a rasszizmus, főleg Muff Potter alakján keresztül. A fehér és fekete bőrszín közötti feszültségek, az emberi életekbe kerülő előítéletek nagyon hangsúlyosan vannak jelen a műben, ezzel teljesen beleágyazódva a minket körülvevő mindennapi valóságba. Ilyen szempontból nézve, egyértelmű morális tanulság vonható le Tom, és a végén az egész közösség megváltozott, hozzáállásából. Mindazonáltal felvetődnek a rasszizmus kapcsán olyan társadalomkritikai kérdések, mint mondjuk a jogi eljárás objektivitása és a bőrszínt illető előítéletektől való mentessége. Ebben a kontextusban hangzik el egy, szerintem nagyon erős és nyersen őszinte mondat: „Ahol a bűn nem fekete és fehér”.

A rasszizmus témája mellett a mű gondolkodik többek között arról, hogy mi a szabadság és kinek van egyáltalán lehetősége szabadnak lenni, felvetődik az ember és természet közötti kapcsolat problémája, valamint a társadalmi különbségekből fakadó feszültségek. Huckleberry Finn alakján keresztül megjelennek olyan kérdések, mint a gyermekkori traumák hatása, az árva gyerekek lehetőségei az életben vagy az agresszió által gyermeknevelés. Ezeket a problémafelvetéseket nem kell a szereplők szavai mögött keresgélni, a dalok ugyanis nem csak szórakoztatóak és fülbemászóak, de nagyon expliciten fogalmazzák meg ezeket a témákat.

Megdöbbentő mennyi minden húzódhat egy fiatal fiúcska ártatlan kalandjainak története mögött. Bár sokan gondolhatják, hogy miért kell egy gyerekekről szóló történetben ilyen témákkal foglalkozni, úgy gondolom, hogy ezek olyan témák, amik körülöttünk vannak és, amelyek előbb vagy utóbb az olyan csínytevőket is utolérik, mint Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn, így érdemes ezekkel foglalkozni, beszélgetni róluk, megtanulni kezelni őket.

Épp ezért gondolom ezt az előadást több szempontból is olyannak, amire érdemes a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elmenni. Elsősorban izgalmas, vicces, élvezhető és egy csodás eszköz arra, hogy a gyerekek is bevezetődjenek a színház világába. Másodsorban elgondolkodtató és tanulságos beszélgetések születhetnek a történet által feltett kérdések mentén. Nem utolsó sorban pedig, bölcsészhallgatóként muszáj megemlítenem, hogy talán még a kedvet is felébreszti, hogy valaki elolvassa Mark Twain regényét

Moravszki Orsolya-Ágnes