Imre 2024-ben érettségizett, több külföldi egyetem is
tárt karokkal fogadta volna, ő azonban úgy döntött, hogy itthon marad, és a
maga útját járva cégalapításba kezd. Így született meg a Cassini egy ígéretes folyamat
részeként, melynek fő célja az oktatási rendszer megváltoztatása.
Az interjú során Imre betekintést engedett a cég és saját
kulisszatitkai mögé, továbbá hasznosabbnál hasznosabb tanácsokat fogalmazott
meg, melyeket nemcsak azoknak érdemes megszívlelniük, akik egy vállalkozás
beindításán törik a fejüket. Biztosíthatom, hogy bárki, aki megismeri a történetét,
és végigolvassa inspiráló gondolatait, jó adag motivációval gazdagodik, és
kedve támad akár a világ megváltoztatásához is.
Kérlek, mutasd be pár szóban a céget! Mivel foglalkoztok?
A Cassini egy edukációs cég. Foglalkozunk magánórákkal,
táborokkal, előadásokkal, csoportos tevékenységekkel, terápiával, és zenét is
oktatunk. Egy olyan közösség vagyunk, akiknek feltett szándéka, hogy a minket
környező erdélyi magyar társadalmat — hosszútávon nemcsak — művelni,
fejleszteni és segíteni tudjuk.
Honnan jött a cégalapítás ötlete?
Az, hogy céget alapítsak egy folyamat elengedhetetlen része
volt. Az első számú célom az, hogy segíteni tudjak, és értéket teremtsek.
Előbb-utóbb kellett hozzá egy cég, hogy ezt hivatalosan is megtehessem. Nem úgy
indult az ötlet, hogy most akkor csinálunk egy céget, és majd időközben
kitaláljuk, hogy mivel is foglalkozunk.
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a cég alapítása
során?
Talán az, hogy nem hiszem, hogy elég jól beszélnék
románul. Ez bizony nehézséget jelent, mikor be kell menni egy hivatalba, és
valakivel le kell állni románul beszélni, de azt is elég nehezen vállaltam be,
ha kértek tőlem románul egy interjút. Most már sikerült leküzdenem ezt a
gátlást, és ha kézzel-lábbal is, de elmondom, hogy mit szeretnék. Ami viszont
még a mai napig is fejfájást okoz nekem az a papírmunka. Nem azt mondom, hogy
nem vagyok rá képes, de nagyon le tud fárasztani.
Mi a titka egy jól működő vállalkozásnak? Sorolj fel
legalább 3 elengedhetetlen tényezőt!
Szerintem az első és legfontosabb: az érték. Egy
vállalkozás akkor jól működő, ha te értéket teremtesz, a hozzáadott érték
nélkül ugyanis előbb-utóbb csődöt mond a dolog. Amíg nem az a célod, hogy a
vevőid vagy a felhasználóid elégedettek legyenek, addig rossz úton jársz. A
második, amit kiemelnék az a csapat. Ha nincs egy jól működő csapatod, könnyen
belefulladhatsz a munkába. Bárki, aki vállalkozni akar csupán egyetlen személy.
Éppen ezért, ha nem szervez maga köré egy csapatot, nem fog tudni továbblépni. Egy
személy nem érthet mindenhez, így mindenképpen szükséges egy jó csapat. A harmadik
legfontosabb dolog a korrektség: légy korrekt a vevőiddel, a felhasználóiddal,
a csapatoddal, az alkalmazottaiddal, a könyvelőddel, a jegyződdel, még a
takarítóval is! Önmagaddal szemben is légy korrekt!
Miért érdemes belevágni egy saját cég megalapításába?
Szerinted mi a legnagyobb előnye, illetve mi lehet a legnagyobb hátránya?
Talán egyszer Balogh Leventétől hallottam, hogy: ne
vállalkozást akarj indítani, hanem azt nézd meg, hogy te mire vállalkozol. Valóban
érdemes belekezdeni egy vállalkozásba, azonban szerintem nem mindenkinek. Egy
cégvezető élete nem abból áll, hogy egész nap ül a Bahamákon és pezsgőzik,
közben pedig hatalmas vállalkozása van otthon. Ez nem így van, hanem folyton amiatt
fáj a fejed, hogy minden rendben van-e, hogy mindenki jól van-e, hogy az
elvégzett munkákat átnézd stb. A felelősség a tiéd. Megéri abból a szempontból,
hogy a saját magad ura vagy, de nincs arra garancia, hogy kőgazdag leszel egy
cégből. Mindig ott van a csőd veszélye is, és csak akkor éri meg, ha ezt a
rizikót be mered vállalni.
Megismerhettük, hogy napjainkban mivel foglalkozol, de mi
szerettél volna lenni kiskorodban, kapcsolódik a mostani munkádhoz?
Amikor nagyon kicsi voltam az egyetlen tantárgy, ami
igazán érdekelt, a környezetismeret volt. Éppen ezért orvos akartam lenni, de
ez az ötlet elég hamar elszállt. Utána állatokkal szerettem volna foglalkozni,
azt terveztem, zoológus leszek. Ez egészen 6. osztályig tartott, amikor
elkezdtem fizikát tanulni, rájöttem, hogy a természettudomány sokkal
komplexebb, így először fizikusnak, majd asztrofizikusnak készültem. Ez egészen
11. osztályos koromig volt így, amikor kijutottam az olimpiai keretbe, és
láttam, hogyan élnek a kozmológusok, csillagászok, asztrofizikusok, és
rájöttem, hogy ezt hivatásként nem tudnám csinálni. Egy félévig azon is
gondolkodtam, hogy befektetési bankár leszek, de mire eljutottam az érettségiig,
már a saját utamat akartam járni. Rájöttem, hogy a magam ura szeretnék lenni,
és inkább én akarok alkotni.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik cégalapításon
gondolkodnak? Mire számíthatnak? Mire kell felkészülniük?
Nagyon jól fontolják meg, hogy mire szeretnének
vállalkozni! Azt sem szabad hagyni, hogy lebeszéljenek a terveinkről. Mikor elkezdtünk
a Cassinivel foglalkozni, mindenki azt mondta, hogy ebbe bele fog törni a
bicskánk. Én úgy látom, hogy ezek a kritikák már megcáfolódtak, és van egy
sanda gyanúm, hogy a következő 10 év is nagyon rá fog pirítani ezekre a
véleményekre. Amit én javasolni tudok, hogy merjenek segítséget kérni: nem
szégyen, ha megkérdezel valakit, aki tapasztaltabb. Én is gyakran kérek
tanácsot. Rengeteg olyan személyt ismerek, aki minden téren jóval előttem jár.
Szeretek ezektől a személyektől segítséget kérni, mert így lerövidítem magamnak
azt az időt, esetleg azt a fájdalmat, amit egyébként a saját bőrömön tapasztalnék
meg.
Szerinted mi az oka annak, hogy a diákok többsége
magánórákra jár? Miért ekkora a kereslet a magánórákat illetően?
Szerintem ez azért van, mert az oktatási rendszer
rettentően rossz. Az oktatási rendszerünk nem tartja szem előtt a romániai
diákok érdekeit, a romániai magyar diákokét pedig végképp nem. A tanterv, a
tananyag, maga az egész struktúra nem arra van felépítve, hogy te hasznos
információval távozz az iskolából az érettségi végén. Inkább egy munkahelyhez,
egy gyermekmegőrzőhöz hasonlítanám. 20 éves távlatban én ezen változtatnék: az
én terveim szerint hosszútávon nem lesz szükség magánórákra ebben az országban. Mindezeken túl szintén jelentős problémát okoz a
motivációhiány is, ami tanulási nehézségekhez vezethet.
Mi a helyzet a felsőoktatás terén, hogyan érintheti az
egyetemistákat a cég?
Egy friss projektünk célja, hogy elkezdjünk nyitni az
egyetemisták felé is. Rengeteg szakon, rengeteg tantárgyból komoly problémát
jelent a vizsgákra való felkészülés. Ez az, amiben mi segíteni tudunk:
magánórákon keresztül könnyebbé tesszük a tananyag elsajátítását. Hosszútávon
táborokat is szeretnénk szervezni, ahol az egyetemisták képezhetik magukat, tovább
fejlődhetnek. Olyan előadásokon is gondolkodunk, melyek kifejezetten ezt a
korosztályt céloznák meg.
A tanáraitok többsége kolozsvári egyetemista. Miért az
egyetemistákat részesíted előnyben a tanárválasztáskor?
Az egyik mottónk így szól: fiataloktól fiataloknak. Én
úgy látom, hogy például egy matekleckét sokkal jobban meg tudsz érteni egy
korban hozzád közel álló személytől, mert nincs az órákon feszültség vagy merev
kötöttség, hanem a tanár és a diák jóban tud lenni egymással. Ez mindenképpen
gyorsítja a fejlődés ütemét. Mi valóban inkább a fiatalokat támogatjuk, de ez
nem azt jelenti, hogy nem vagyunk nyitottak az idősebb korosztály felé is.
Feltétlenül szükséges egyetemet végezni ahhoz, hogy
valaki sikeres legyen, sokra vigye az életben?
Szerintem az egyetem nem feltétlenül szükséges. Lehetőségem
lett volna nagyon jó egyetemekre járni: felvettek Hollandiába több szakra, két
angol egyetemről is kaptam ajánlatot, de mégsem mentem el. Ez nem azért van,
mert az egyetem nem tudott volna hozzátenni a tudásomhoz, hanem mert a céljaim
között nem ez volt az elsőrendű. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogok elvégezni
egy egyetemet. Azt, amit csinálok, nem az határozza meg, hogy van-e egyetemi
diplomám vagy sem. A lényeg az, hogy jó légy abban, amit csinálsz, szeresd, és légy
hajlandó áldozatokat hozni érte.
Az interjú végéhez közeledve néhány személyesebb jellegű
kérdéssel készültem számodra, hogy még jobban megismerhessenek az olvasók. Hogyan
zajlik egy napod?
Nagyon zsúfoltak a napjaim. Egy átlagos napom eddig úgy
nézett ki, hogy reggel 5-kor felkeltem, átnéztem a napi teendőimet,
reggeliztem, majd elmentem edzőterembe. Ezt követően bementem az irodába, vagy
elindultam előadást tartani, gyorsan megálltam egy ebédre, aztán megint vissza
a munkába. Egész délután vagy a magánóráimmal vagy valamilyen céges dologgal
foglalkoztam. Estére maradt a meetingek elintézése, utána visszaültem a
számítógép elé dolgozni egészen éjjel 2-ig. Csak mindezek után feküdtem le
aludni. Ez a napirend hosszútávon nem tartható, így mindenképpen változtatni
szeretnék rajta.
A rengeteg teendő mellett marad szabadidőd? Ha igen, mire
használod ki?
Ezt az időt általában a kapcsolataim ápolására fordítom:
például régi barátokkal elmegyek egyet sörözni. Nagyon ritkán előfordul, hogy
faragok, nagyon szeretek apróságokat faragni. Mostanában újra elővettem a
gitáromat is, néha játszom rajta egy keveset. Olvasok is, de ilyenkor nem
önfejlesztő könyveket, életrajzokat vagy híreket, ahogy szoktam, hanem inkább
egy jó regényt veszek kézbe: nagyon szeretem például Tolkient. Olykor megnézek
egy jó filmet: van egy hosszú listám arról, hogy melyek azok a klasszikusok,
amiket mindenképpen látni szeretnék.
Mi motivál téged a mindennapok során?
Leginkább az apró örömök motiválnak: ha látok néhány
csillogó szemet az előadásaimon, az fel tudja dobni a napom. Ha valaki odajön,
és elmondja, mennyire értékeli azt, amit csinálok, az nekem nagyon jól esik.
Van néhány személy is, akik ösztönző hatással vannak rám: például a két öcsém,
hiszen számukra is változást szeretnék hozni. Mellettük még néhány barátomat
emelném ki. Első körben pedig a saját célom az, ami motivál engem.
Van esetleg példaképed? Ha igen, kicsoda?
Mikor még fizikus akartam lenni Einstein, Hawking vagy
Max Planck is a példaképeim közé tartozott. Ma is sok ember van, akire felnézek
az élet egy-egy területén, még több ember, akit tisztelek, de nincs egy olyan
valaki, akire azt mondhatnám, hogy A Példaképem. Mindenki egyedi, éppen ezért
szerintem nem egészséges, ha valakit „majmolni” próbálunk.
Esetleg van valami, ami még nem hangzott el, de
mindenképpen szeretnél megosztani velünk?
Biztatnám a velünk egyidősöket, hogy ne féljenek kérdezni.
A tudás nem szégyen: ha valaki tanul, attól csak több lehet. Biztos vagyok
benne, hogy nincs olyan tudás, ami valakinek a kárára válna. Szerintem igenis
megéri fejlődni és fejleszteni magunkat, ennek pedig most van az ideje.
Fénykép: Nagy Imre
Keresztessi Csilla
0 Megjegyzések