Gólyák éjszakája, mindenféle perspektívákból

Nagy volt az érdeklődés az idei Gólyák Éjszakájára, hiszen mintegy 124 csapat jelentkezett az eseményre. A KMDSZ is kitett magáért, mert összesen 45 stáció volt szerte a kincses városban. Az alábbiakban Balázs Hanna Imola interjúit és Gálfi Tihamér beszámolóját olvashatjátok.

Tihamér:

A csapatoknak furfangos kis rejtvényeken keresztül kellett kimatekozniuk a következő megállót, ahol változatos játékokkal találkoztak, amelyekért a KMDSZ diáknapok csapatai voltak felelősek. Nem is lehet felsorolni az összes játékot, de mindenképp sokszínűség jellemezte az egész estét, a különböző ivós játékoktól a zenén keresztül, egészen a táncig minden volt. A helyszínek többnyire közel voltak egymáshoz, bár a napi lépésszámot elég egyszerű volt teljesíteni az este végére.  

Ami a személyes tapasztalatomat illeti, pozitívan csalódtam benne. Én az elején arra számítottam, hogy értelmetlen rohangálások lesznek, de olyan élményt kaptam, amely örökre megmarad az emlékeimben. A játékok érdekesek voltak, minden helyen valami új dolog várt, nem hatottak repetitívnek. Személyes kedvencem az volt, ahol lisztet kellett átadogatni anélkül, hogy a kezeinket használhattuk volna. Az emberek mindenhol jófejek voltak, nem volt sehol az az érzet, hogy nem látnak szívesen, mindenki kedves volt, lehetett haverkodni velük.

Az utolsó helyszín minden csapat számára a Form Space volt, ahol együtt buliztunk egy nagyot. A hangulatért Lotfi Begi, Dj Pici és Hooni&Kish voltak a felelősek. Éjfélkor megtörtént az eredményhirdetés, majd tovább folytatódott a buli egészen reggelig.

 

Hanna:

Tihamér beszámolóján felbuzdulva szerettem volna minél több szemszögből bemutatni a gólyák éjszakáját. Hat emberrel beszélgettem röviden az élményeikről, pozitív és negatív tapasztalataikról. Közülük négyen gólyák (Ágó, Dorka, Zsolt, és Kincső), egy szervező (Brigi) és egy névtelenségbe burkolózó, de lelkes külső szemlélő, aki egyik kategóriába sem tartozik. Ezek a beszélgetések olvashatók az alábbiakban.

Összességében milyen élmény volt neked a gólyák éjszakája?

Ágó: Már nagyon vártam ezt a napot, és nem csalódtam. Nagyon tetszettek a feladatok, csak azt sajnáltam, hogy kevés stációhoz volt lehetőség eljutni, hisz nagyon szívesen kipróbálnám volna más feladatokat is.

Dorka: Mindenképpen pozitív élmény, élveztem a hangulatot is, de főképp azt, hogy új emberek közé kerültem. Úgy mozdultam ki a komfortzónámból, hogy közben ismerős helyen lehettem.

Zsolt: Ez volt az első KMDSZ-es programom, szóval minden új és izgalmas volt. Én remek eseménynek tartom az egészet, mivel ismerkedésre és csapatösszerázónak is tökéletes. Az összes játék kiváló volt, a találós kérdések pedig, néha még a mi eszünkön is túljártak, ezért muszáj volt segítséget kérnünk.

Kincső: Nagyon jó. Nem is nagyon ismertem előzőleg a csoporttársaim a szakomról, de kiderült, hogy nagyon-nagyon jófejek. A feladatok tök szórakoztatóak voltak, és attól függetlenül, hogy másfél óra késéssel és a vesztesek teljes nyugalmával álltunk neki a feladatoknak, nyertünk.

 

Melyik volt a kedvenc feladatod és miért?

Ágó: Mindenképpen a Magyar Opera előtti feladat, ahol ábrák/képek alapján kellett kitalálni a szavakat. Nagyon élveztem találgatni, és egészen jól sikerült teljesíteni.

Dorka: Talán az, amikor állatokat kellett elmutogatni úgy, hogy négyen dolgoztunk össze egy állat kialakításához. Nyilván rengeteget nevettünk, de ami a legjobban megfogott benne, hogy olyan emberekkel sikerült némán és hatékonyan kommunikálni, akiket aznap láttam először.

Zsolt: Az összes érdekes volt, de ha muszáj választanom, akkor az első stáció lenne, amit csak segítséggel találtunk meg. Logókat kellett felismerni, és amelyiket nem találtuk el, annál inni kellett egy shot vodkát.  Nagyon tetszett még a N@fingosok feladata a Heltaiban, amely során egy tálcát egy madzag segítségével kellett átvinnünk különböző akadályokon. A tálcán egy pohárka „víz” volt, amit a végén az egyik csapattag meg kellett igyon, kéz nélkül. Persze nem víz volt, hanem 52%-os Tatratea.

Kincső: Nagyon tetszett a MI-szakosztály képrejtvényes játéka és a kémia kar előtt kifeszített kötélen a csapat átjuttatása. Mindkettőhöz kellett logika, és nagyon jól működött együtt a csapat.

 

Mi okozta a legnagyobb kihívást az este folyamán?

Ágó: Az egyik stációt eléggé nehezen találtuk meg, sokat forgolódtunk a városban, amíg végre odajutottunk.

Dorka: A járás. Sokat kellett menni egyik helyről a másikra, dombon fel és aztán le, nekem pedig fájt a lábam. Ja, meg a hideg.

Zsolt: Az első stáció, vagyis a Ride Effect iroda megtalálása. A találóskérdés nagyon tágan fogalmazott, ezért több lehetséges helyszín is felmerült bennünk.

Kincső: Az, hogy megfejtsük az első verset.

 

Mi az, amit még az unokáidnak is mesélni fogsz?

 

Ágó: Az, hogy átdobtak egy kötélen, és bevertem a fejem a kanálisba. De nyugi, túléltem. Nagyon jó volt megismerni a nagyobb hallgatókat, beszélgetni velük. Egyetlen élményt nem feltétlenül tudnék kiemelni. Például amikor a fellegváron csináltunk bemutatkozó előadást, vagy amikor a csapattársunk zenével a fülében kellett kitalálja, mit mondunk neki.

Dorka: Valószínűleg azt, ahogy önfeledten rohantunk át az utcán, és nevettünk közben. Az esti Kolozsváron boldogan szaladni olyan igazán filmbeillő jelenet.

Zsolt: Az unokáimnak egyet biztosan fogok tanácsolni: az ilyen programokban muszáj részt vegyenek. Nem csak az izgalmas feladatok miatt, hanem a közösségi élet miatt is. Az egyik legviccesebb pillanat az volt, amikor a sétatéri parkban egy madzag fölött kellett átjussunk, de nem nyúlhattunk hozzá. Ez számomra kisebb nehézséget jelentett, mivel az egyetlen fiú voltam a csapatban. A lányokat könnyedén átemeltem a madzag felett, a probléma akkor kezdődött, amikor én kellett átjussak. Csodák csodájára (annak ellenére, hogy majdnem fejre estem) sikerült átjutni.

Kincső: Amikor megtudtam, hogy nyertünk. Azt hittem, szívatnak a többiek.

 

Brigi, a Cum With Us tagja szervezőként vett részt az eseményen.

Mi volt a feladat a stációtokon?

Brigi: A mi stációnknál nem volt nagy ördöngösség a feladat. Egy vicces, általános műveltségi kérdésekből álló kvízt állítottunk össze, de persze voltak benne olyan kérdések is, amelyek a kolozsvári diákéletre vonatkoztak. A célunk igazából az volt, hogy a gólyák minél több pontot szerezhessenek nálunk.

 

Volt olyan csapat, aki szuperötletesen oldotta meg a feladatot? Ha igen, kik és hogyan?

Brigi: Mivel kvízről beszélünk, nem igazán lehetett kreatívkodni. Viszont sokat nevettünk bizonyos válaszokon és „logikus" okfejtéseken.

 

Hogyan készültetek a csapattal a gólyák éjszakájára?

Brigi: A CWU mindig próbálta kivenni a részét az ilyen rendezvények megszervezéséből. Én úgy éreztem, hogy sok tag igyekezett segíteni a kvíz összeállításában is, bár a rohanó hétköznapokban elég nehéz volt erre időt szakítani. Mégis azt hiszem, az egész csapatnak kikapcsolódás volt ez a délután.

 

Összességében milyen élmény volt?

Brigi: Mikor összegyűltünk a Planiban, a fáradtság ellenére mindenki jókedvűen várta a gólya csapatok érkezését. Összességében jó kis összejövetel volt ez mindannyiunk számára.

 

Mi az, amit még az unokáidnak is mesélni fogsz?

Brigi: Szervezőként nem volt annyi meghatározó történés, mint gólyaként, viszont határozottan azt mondanám mindenkinek, hogy menjenek el az ilyen rendezvényekre, diáknapozzanak, hozzanak létre csapatokat, örüljenek egymásnak, mert ezek nélkül az egyetem eléggé uncsi hely lenne.

 

Végezetül egy lelkes külső szemlélőt kérdeztem, aki az egyik stáción levő barátnőjét látogatta meg, és egy kis időre ottmaradt megfigyelni a csapatok teljesítményét. Ő így számolt be az este történéseiről:

„A hideg ellenére izgalmas volt az egyik stációnál, az animal activitynél ülni, és figyelni a különböző irányból érkező csapatok más és más karakterét. Voltak csapatok, akik mindent beleadva próbálták a legjobbat kihozni magukból, és a legtöbb pontot összegyűjteni, de olyanok is akadtak, akik a csapatszellemet részesítették előnyben, és minden állatot közösen játszottak el, és természetesen voltak olyanok is, akiknél csupán a szórakozás volt a lényeg. Ahogy haladtunk előre az időben egyre nagyobb káosz kezdte ellepni a gólyák éjszakáját, mert mindenki kezdett megrészegedni (nincs ezen, mit szépíteni), szóval a gólyák és a szervezők egyaránt hangosabbá és jókedvűbbé váltak. Már a hideg sem tűnt olyan fenyegetőnek, mint azelőtt. Úgy láttam, hogy minden gólya jól szórakozott, ez kicsit talán kevésbé igaz a szervezőkre, de azért őket sem kell sajnálni. Én őszintén úgy gondolom, hogy túl sok stáció volt. Egy csapattól sem hallottam, hogy a 45 stációból több mint a felén végig mentek volna.

 

A 6 miniinterjúból illetve Tihamér beszámolójából levonhatjuk az egyértelmű következtetést: már most irigyeljük a jövő évi gólyákat. A lehető legjobbakat kívánjuk nektek az idei tanévhez. Kövessétek a Perspektívát, és mi beszámolunk nektek a legfontosabb és legvagányabb kolozsvári eseményekről!

 

Képek forrása: KMDSZ Facebook oldala - Stuts Márk, Csiki Gergő, Zajzon Zalán, Jakab Lóri

Beszámoló: Gálfi Tihamér

Interjúk: Balázs Hanna Imola