Rengetegszer belefutottam abba, még anno a líceumban, hogy annyira nehezemre esett olvasni a kötelező olvasmányokat, nem vonzottak, nem keltették fel a figyelmemet. Ellenben, ha most előveszek egy ilyen regényt teljesen másképp élem meg.
Az Édes Anna is rendkívül komplex,
mély, érzelemdús regény, amit 22-23 fejjel is nehezen tudok megérteni,
feldolgozni. Szépsége az egyszerűségében rejlik, az akkori mindennapi
problémákat sorakoztatja fel ellentétes szemszögekből. Anna kulcsfontosságú
motívum, egy reprezentáció, ami összefoglal mindent, amivel gond van a világban.
Színpadi adaptációként is ugyanolyan hatása és súlya van, mint a könyvnek, sőt
sokkal emberközelibb. Román Esztert kérdeztem, aki Annát játssza a Kolozsvári
Állami Magyar Színház színpadán.
Számodra anno milyen élmény volt ezt
elolvasni, milyen gondolatokat ébresztett benned az Édes Anna?
Az egyik kedvenc regényem volt a Szabó
Magda Abigélje mellett, amit még iskolában olvasni kellett. Szerettem azt,
ahogy Kosztolányi megteremti azt az ezerszínű világot, a szereplők jellemrajzait,
a pörgő eseményeket és nem utolsó sorban a történetet. Ugyanakkor szerettem a
titokzatosságát is, hogy egyértelműen nem ad választ arra, hogy Anna miért
gyilkol. Anna sem mond semmit erről, csak sodródik az eseményekkel. Talán
Moviszter (a doktor) karaktere az egyetlen, aki valamennyire kielégítő választ
ad erre - a kegyetlenség, embertelenség okán válik, nem teljesen tudatos
gyilkossá.
Mennyire volt nehéz megformálni ezt a
karaktert? Milyen módszereket vetettél be hogy minél autentikusabban alakítsd
Annát?
Pont azért volt nehéz, ugyanakkor
izgalmas számomra ez a karakter, mert Kosztolányi annyira elrejtette őt, olyan
keveset mesélt az ő belső világáról. Ahhoz, hogy színpadon eljátssz valakit,
ismerned kell a lehető legjobban - legalábbis ez a cél. Elsősorban a Lőkös
Ildikó (dramaturg) és Szabó K. István (rendező) drámai átirata segített nekem.
A párbeszédek élők, beszélhetők és élvezetesek lettek, ez nagy segítség volt,
hiszen volt mire támaszkodni. De mit csinálsz, amikor nincs szöveged? Akkor is
élned kell a színpadon - és éltetned a karaktered. Ekkor Anna szorongásából
indultam ki. Ez a tizenkilenc éves lány felkerül a nagy budapesti forgatagba és
miközben a dolgát végzi cselédként, csak figyeli a körülötte kavargó elit
társadalmat, és rezonál rájuk. Ezért sokszor csak a figyelmemmel, a belső
történésekkel dolgoztam, empatizáltam a szereplőmmel: féltem, szorongtam,
szerettem, szenvedtem stb. . Megkerestem a legapróbb gesztusokat, amik
hitelesen támasztják alá a szereplőm érzésvilágát és figyeltem a partnereimre.
Nehéz és mégis csodálatos munka volt.
Az előadásban a tetteken és az
érzelmeken van a hangsúly, nem feltétlenül a szövegen. Ez könnyebb vagy
nehezebb?
Igen, ahogy fentebb is említettem,
nagyon fontos, hogy akkor is élj, amikor nincs szöveg. Nehéz, mert fenn kell
tartanod a figyelmet, és az csak akkor működik, hogyha elhiszed te magad is,
hogy amire figyelsz, amit csinálsz az fontos és érdekes. Csodálatos, mert ha ez
sikerül, akkor teljesen beszippant a világ, amit játszol, és ezekért a
pillanatokért éri meg ezt csinálni. Persze nagy öröm az is, ha ezt kívülről is
így látják és érzik.
Számodra mit jelent Anna karaktere?
Anna minden olyan ember körülöttünk,
akit nem veszünk figyelembe és azt hisszük, hogy jellegtelen és lényegtelen,
akiről azt hisszük, hogy uraljuk és uralkodhatunk fölötte, pedig NEM. Neki is
lelke, érzései vannak még akkor is, ha elrejti előlünk, vagy mi nem látjuk
egyből. A történet az emberségről szól azt hiszem. Színészileg pedig az egyik
legkedvesebb munkám.
A végkifejlet szerintem egy kulcsfontosságú momentum az egész regényben, szerinted Anna miért és minek a hatására fordul ki ennyire önmagából?
Anna összetettsége nem látszik egyből.
Az érzelmi világa pedig olykor lehet fejletlen, de igenis érez. Érzi a
megaláztatást, érzi azt, hogy bár maximálisan odaadja magát a munkájának,
mégsem szeretik, dicsérik, sőt akár egy bábot úgy kezelik. A Jancsival való
szerelemben sem tud kiteljesedni, hiszen kapcsolatuk az elejétől fogva halálra
van ítélve, de még a gyermeket sem tarthatja meg, az anyaságát is elveszik
tőle, azt a dolgot, amiben szabad akarata kellene hogy legyen. Sőt, amikor
ösztönösen menekülni próbálna Vizyéktől, és megalapozni jövőjét a kéményseprő
Báthory úrral, ezt is megakadályozzák, visszatartják. A sok megpróbáltatás és
embertelenség taszítja őt ebbe a kifordult állapotába, amelyben a gyilkosság az
egyetlen reakciója, bár teljesen ösztönös és egyáltalán nem végiggondolt
cselekedet.
Köszönöm szépen Eszternek, hogy válaszolt kérdéseimre, és
valamennyire körbekalauzolt Anna világában. Ezúton is szeretnék gratulálni neki
az alakításáért, ami lehengerlő a darabban. Tapasztaljátok meg ti is élőben a
Kolozsvári Állami Magyar Színházban az előadás mélységeit, illetve magasságait,
mert csodálatos!
Képek: Kolozsvári Állami Magyar Színház - Biró István
Poka Kriszta
0 Megjegyzések