Hetek óta javában zajlik a Kreatív Kolozsvár F2F nevű
ingyenes mentorprogramja. Ennek során a résztvevő csapatok saját mentorukon
kívül négy különböző, üzleti szférában mozgó szakember segítségét igénybe véve
emelhetik új szintre vállalkozásukat, és adott esetben versenybe szállhatnak a
2000 eurós fődíjért.
Barnáéknak többek között a jobb oldalon látható VIBE logó is köszönhető, amivel ti is találkozhattatok a fesztiválon
A következő hetekben interjúsorozat formájában mutatunk
be néhányat a mentorprogram idei résztvevőiből. Sorozatunk első részében Kovács
Barna egyedi bútorkészítővel beszélgettünk, aki kollégájával, Fekete Mátyással
jelentkezett a képzésre, a jelek szerint rövid idő alatt már sok fontos új
tapasztalatra tettek szert.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy bútorokkal szeretnél
foglalkozni, és honnan jött a vállalkozás ötlete?
Nem volt olyan konkrét pillanat, amikor átkattant volna
valami a fejemben és eldöntöttem volna, hogy ezzel akarok foglalkozni. Először
elkezdtem hobbiból készítgetni néhány dolgot, de azokat nem nevezném bútornak.
Amikor jött a járvány, munkanélküli maradtam. Részben kényszerből, részben
kíváncsiságból, szenvedélyből próbáltam ki, hogy tudok-e faragni ebből valami
fenntarthatót.
A családban volt valaki, aki korábban ezzel foglalkozott?
Nem volt senki. Saját indíttatásból tanultam meg, rendkívüli
forrás volt erre az internet, fantasztikus, mennyit lehet a YouTube-ról
tanulni.
Említetted, hogy különleges bútorokkal foglalkoztok. Mi
adja a termékeitek különlegességét?
Több dologgal is foglalkozunk,
nem csak a bútorkészítéssel, de próbáljuk a legtöbbet kihozni mindenből, amit
csinálunk. Munkáinkhoz minőségi anyagokat, például masszív fát használunk, a
megrendelések pedig egyediek, óriási a spektrum. Névjegykártyatartoktól
fesztiválszínpadig rengeteg dolgot készítettünk már.
Magánszemélyektől
vagy cégektől érkezik több megrendelés?
Alapvetően fele-fele arányban
szerintem. Ha számszerűsítjük, talán kicsivel vezetnek a magánszemélyek, de a
cégek részéről valamivel nagyobbak a megrendelések.
Említetted
korábban, hogy a workshop során több olyan dolog is elhangzott, ami
befolyásolta eredeti elképzeléseid. Pontosan mire gondoltál?
Éveket szántam már arra az
életemből, hogy tanuljak azokról a szakterületekről, amelyekkel foglalkozok.
Egy vállalkozás működtetéséhez mindig külön dolgokat kell megtanulni, bármilyen
végzettséged legyen, nem érthetsz minden aspektushoz. Korábban csak a
könyvelésben és egyéb alapvető dolgokban vettem igénybe szakemberek segítségét.
Annyira benne voltam a mindennapi hajszában, hogy a marketinggel vagy a
logisztikai folyamatokkal nagyon keveset foglalkoztam.
Nagyon sok szempontból
szerencsés volt ez a képzés, a legnagyobb segítség számomra a perspektívaváltás
volt. Korábban minden egyes nap arról szólt, hogy az alapvető szükségletekre
való összeget kitermeljük. Most elkezdtem hosszabb távra tervezni, a gondolatmenetem
fejlődését segítette a szakmentorokkal való beszélgetés is.
Közülük főként
kinek a segítségét vettétek eddig igénybe?
Mindegyikükkel beszélgettünk
már két alkalommal, ezen a héten lesz a harmadik konzultáció. A fő
mentorunkkal, Ilyés Szabolccsal is egyeztettünk, rendkívül segítőkész volt. Nem
tudnék közülük valakit kiemelni, akivel a leghasznosabbak lettek volna a
beszélgetések. Ez számomra meglepő volt, nem gondoltam volna, hogy a humán
erőforrások kapcsán is fontos és aktuális kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Különösen érdekelt, hogy
jogilag mire kell odafigyelni egy új ember alkalmazásánál, milyen feltételeket
kell megszabni. Specifikus szempontnak tartom a munkavédelmet, fontos továbbá a
kollégák motiválásának és megtartásának kérdése is.
Rátérve a vállalkozás
gyakorlati működésére, az árazást tekintve hol helyezkednek el a termékeid a
piaci átlaghoz képest?
A hasonló minőségű termékekhez
képest alacsonyabb áron adjuk őket. Ez egyszerre előny és probléma is, viszont
segítségemre vannak azok a tapasztalatok, amelyeket sebként hoztam magammal a
kezdeti időkből: régen minden egyes nap a túlélésről szólt, vagyis arról, hogy
az ételemet megvegyem és hasonlók. Rögzült bennem a mentalitás, miszerint
minden megrendelésnek be kell jönnie, nem kaphatok visszautasítást. Ez még
mindig fontos szempont, de apránként próbálok bátorságot venni, megemelni az
árakat a piaci szintre.
Kialakult már az
ügyfélkör, amelytől folyamatosan érkeznek a megrendelések? Tervezed-e bővíteni?
Kialakult, de bővíteni is tervezzük.
Jelenleg is növeljük a gyártási kapacitást, két hónapon belül talán már
aktuális lesz a plusz megrendelések vállalása a meglévők mellett.
A célközönség
elérését nézve csak Kolozsvárban gondolkodtok vagy érkeznek megrendelések más
helyekről is?
Nekünk elsősorban Kolozsvár és
vonzáskörzete a célközönségünk, főként Szászfenest szoktuk még elérni, viszont
jöttek már az ország többi részéről is megrendelések, Bukarestből és
Marosvásárhelyről többször is. Két-három évig biztosan maradunk a jelenlegi célközönségnél,
később talán lehetne terjeszkedni, ez viszont külön munkapontok létesítését
igényelné.
A nehézségek
ellenére tehát fenntartható a profittermelés és a növekedés?
Most vagyunk azon a dűlőponton,
amikor kiderül, meg tudjuk-e valósítani, hogy ez egy növekedő, több fős
vállalkozás legyen. Jelenleg megálljuk a helyünket a piacon, de ennél többet
szeretnénk elérni.
Mi volt a
legemlékezetesebb üzleti hibád eddig és mit tanultál belőle?
Több is volt. A jelentősek közé
tartozik az árazás: említettem, hogy még mindig piaci ár alatt dolgozunk, de
nemrég még annyival alatta voltunk, hogy egyszerűen nem volt értelme csinálni.
A másik tévedés, hogy nem válogattam a kliensek közül, de az élet fantasztikus
ügyfelekkel áldott meg, mindössze egy vagy két kellemenetlenül elsült
közreműködést tudok felidézni. Ennek ellenére ma már fontos szempont, hogy nem
kell mindenkivel együtt dolgozni.
Szerinted a
rendszeres ügyfeleidre az is jellemző, hogy kitartanának a cég mellett, ha árat
emeltek?
Szerintem igen, ez már be is
bizonyosodott. Nincs erre konkrét statisztikám, de az ügyfelek túlnyomó része
visszatér, a visszatérők pedig átlagosan négyszer-ötször rendelnek még.
Hogy látod jelenleg
a kézműves szektor helyzetét? A társadalmon belül vannak olyan elképzelések,
hogy a szakmunkások helyzete jelenleg pénzügyi szempontból nehezebb, mint
azoké, akik az értelmiségi szférában vállalnak állást, te mit gondolsz erről?
Úgy gondolom, hogy manapság
valóban sokkal nehezebb elindulni kézművesként, mint más területen, de ez
összetett kérdés, több szempont is befolyásolja. Az egyik jelentős tényező a
multik versenyképessége, a másik a társadalom alapvető türelmetlensége. Kevesen
vannak, akik hajlandóak várni, attól függetlenül, hogy idővel sokkal minőségibb
eredményt kapnának, hogyha lenne türelmük. Anyagilag szintén nehéz versenyezni
a nagyvállalkozásokkal árak szempontjából, racionálisan nézve nem is kellene
versenytársak legyünk, de a vevők számára ez nem mindig egyértelmű.
Képek forrása: Kovács Barna és a Vibe fesztivál Facebook oldala
Gebe Zoltán
0 Megjegyzések