2020 tavaszán az emberek otthon ülve igyekeztek
hasznosan/kellemesen tölteni azt a rengeteg szabadidőt, ami a
koronavírus-járvánnyal és a karanténnal rájuk szakadt. A színészekre, előadóművészekre
ez még inkább igaz volt, hisz ők nem végezhették home officeban a munkájukat.
Bálint Ferenc, a Szomszédnéni Produkciós Iroda tagja úgy döntött, tudatos
alkoholizmusba menekül a helyzet elől, és naplót ír erről a 62 napos
időszakról, amit a korlátozások feloldása után könyvként is kiadott. A Felelős alkoholista egy szórakoztató,
könnyed olvasmány lett, aminek cselekményét mind egyszerre éltük meg, mégsem
unalmas, hiszen egy elismert humorista gondolatai dobják fel az otthon eltöltött
napok leírásait.
A Dumaszínház éppúgy bezárt, mint minden más is 2020
tavaszán, így a fellépők otthon kezdtek vicces videókat gyártani, Facebook
posztban osztották meg az új poénokat, vagy online próbáltak előadást tartani.
A Szomszédnénis Béfé is lejegyezte gondolatait, amik a felelős alkoholizmus
jegyében egy-egy pohár ital mellett születtek, gyakran zenét hallgatva.
A humorista a 240 oldalas kötetben zenére mos kezet, elmélkedik
Mátyás király esküvőjéről, összeesküvéselméleteket gyárt, ami szerint a kutyák
és a futárszolgálatok terjesztik a vírust, kalandregénybe illően mutat be
vásárlást, és filmet is kritizál egy képzeletbeli párbeszéden keresztül. Ezek
mellett arra is többször utal, hogy a Dumaszínház hogyan tolja nyárra, majd
őszre a tavaszra kitűzött előadásait, hogyan készítenek közönség nélküli online
előadást, és hogy Felméri Péterrel és Tóth Szabolccsal Zoomos talkshowt
készítettek, ami azóta is elérhető YouTube-on. Rövidebben mondva a könyv
mindenről szól, amit egy otthon ülő stand-upos tesz, gondol, mond, néz, vagy
olvas.
Béfé könyve nem a magas irodalmi színvonalával ragadja meg
az olvasóját. Az olyan irodalommal is foglalkozó kollégái könyveivel
ellentétben, mint Bödőcs Tibor, itt nem Jókai szintű leírásokat kell várni,
hanem egy egyszerűbb nyelven íródott gondolatgyűjteményt, ami leginkább
Facebook bejegyzésekhez hasonlít stílusában.
A fejezetek hossza is ezt a hasonlatot erősíti. A jelenség,
hogy az ember elkezd egy fejezetet, és alig indul be a cselekmény, máris meg
kell szakítani valamiért, itt nem jellemző, mert nem húszoldalas részletekre
van lebontva a történet, hanem egy-egy napra, aminek a leírása csak ritkán
haladja meg az öt oldalt. Emiatt olvasni is könnyebb, hiszen, ha épp kéznél van,
bármikor, akár a buszra várva, vagy két online óra között is el lehet jutni az
aktuális fejezet végére.
Karakterek terén egy karanténnapló nem bővelkedhet,
gondolnánk. A narrátoron kívül maximum a háztartás többi lakója, egy bolti
eladó, vagy a visszaemlékezések szereplői jöhetnek szóba. Majdnem teljesül is
ez az elvárás, de a könyv felénél Zsuzsa, a feleség mellé bejön Béfé
lelkiismerete és tudatalattija is. A humorista legbelső gondolatai rajtuk
keresztül szólalnak meg, előbb a szerzővel vitatkozva, majd közösen szidva
annak írói képességeit. A lelkiismeret egész pontosan így fogalmaz: „Ezt az
egész írás dolgot, azért nem kell túlzásba vinni. Az iváshoz azért jobban
értesz.”
Ezzel viszont vitára lehet szállni, mert bármennyire is nem
odaillő egy gondolat, például Galilei említése, a Felelős alkoholista igenis
szórakoztató. A fejezetek végén, a zárójeles megjegyzésekben említett dalokból
a szerző Spotify listát is létrehozott, így akár azonnal meg is hallgathatunk
mindent, ami a napló írása közben szólt. Aki szereti a Szomszédnéni Produkciós
Irodát, annak mindenképp ajánlott, hiszen az ismerős sztorik mellé itt
újabbakat ismerhetünk meg, és a karantén is vidámabb, ha egy humorista beszél
róla.
(Megjegyzés: a kritika írása közben megittam egy pohár
Fantát, és meghallgattam 50 Cent – Candy shop című dalát.)
Nyitókép: Álomgyár Kiadó
Mihálykó Tihamér
0 Megjegyzések