„Édesanyám nagyon szerette az állatokat. Minden
disznójának volt neve, szinte emberként bánt velük.” – kezdte a mesélést nagytatám húga, amikor
legutóbb nála jártam. Majd elmondta, hogy idős korára egy kutya is belépett az
életébe. Farkaskutya volt. Barátok lettek. Amikor a négylábú élete végéhez
közeledett, már csak feküdt a ház mellett, nézte a gazdáját. Dédanyám épp
tojásrántottát készített, azt készült megenni a régi ház mellett. A kutya nézte
és csorgott a könnye. Dédinek is. Ahogy mindketten tudták, mi következik
nemsokára, a mama úgy döntött, elajándékozza a minden jóval megpakolt vacsorát.
Lassan falatonként adta át barátjának az utolsó vacsoráját. „Én majd találok
valami mást.” – mondta. Így búcsúzott egymástól két barát, valamikor a múlt
század végén.
Mihálykó
Tihamér
Nyitókép forrása: unsplash.com
0 Megjegyzések