Domokos Ferenc: Célunk, hogy közösséget építsünk és értéket teremtsünk

Gyakran találkozok olyan kijelentésekkel, hogy a mai fiatalok mennyire lusták, nem tesznek semmit a társadalomért, a környezetért vagy éppen önmagukért. Ezeknek az embereknek, akiknek ilyen vagy ehhez hasonló mondatok hagyják el a szájukat szeretném bemutatni az Érted-et.

 

Az Érted szervezetét egy fiatalokkal teli csapat alapította, s vezeti rendkívüli sikerrel. Rengeteg projektjük van, amivel a többi fiatal érdeklődését próbálják felhívni nem csak a XXI. század problémáira, hanem a nyitottságra is. Kérdéseimre Domokos Ferenc, az Érted szóvivője és alapító tagja válaszolt. Emellett az Éter főszerkesztő-helyettese, számos Érted projekt aktív résztvevője, köztük az Érted Talks és a Diáksztorik sorozatban is felbukkan a neve.

 

Annak, aki nem ismeri annyira az Érted szervezetet, hogyan foglalnád össze pár mondatban a lényegét? Mi is az az Érted?

 

Az Érted-et mi egy erdélyi magyar kezdeményezésként szoktuk definiálni, aminek a célja, hogy közösséget építsünk és értéket teremtsünk, egyfajta ifjúsági és kulturális élet serkentése révén.

 

Tudnál mesélni kicsit a kezdetekről? Mikor alakult meg s milyen indíttatásból?

 

2019 novemberében alakult meg a szervezet, történt mindez egy kolozsvári kávézónak egy eldugott kis termében, ahol két napot egymás után, reggeltől estig ott töltöttünk. Ezalatt a két nap alatt fogalmaztuk meg nagyjából a missziónkat, és valamennyire azt a mondatot is, amivel az előbb bemutattam magát az Érted-et. Ennek keretein belül képzeltük el igazából a projekteknek az alapköveit, amiket később el is kezdtünk. Többek között ebben a két napban fogalmazódott meg az Éternek is a gondolata, ami ugyebár az Értednek az egyik projektje, viszont egy különálló blogként is funkcionál valamilyen szinten. Ekkor huszonegy egyetemista és középiskolás dugta össze a fejét annak érdekében, hogy amennyire lehet az erdélyi közösséget, főleg az ifjúsági rétegét ennek, egy jóval ingerek által gazdagabb, és főleg kulturális, valamint közéleti szempontból jóval erősebb közösséggé próbálja kovácsolni.

 

Ugye eredetileg Kolozsvár volt az Érted központja, most viszont Marosvásárhely lett, ott épült egy stúdiótok is. Mennyire volt nehéz egy csapat fiatalnak létrehozni a semmiből egy stúdiót?

 

Ennek a kérdésnek a kapcsán külön fázisokra bontanám a szervezet életét, amennyire lehet. Ahogyan már szó esett erről, a kezdetekkor Kolozsvárt lehetett nevezni az Érted középpontjának, ugyanis többen ott folytattuk tanulmányainkat, majd amikor beütött a világjárvány, fizikailag akkor került megszervezésre több esemény, de tényleg csupán egy pár Marosvásárhelyen és Maros megyében. Mindez persze annak volt köszönhető, hogy fizikai tömegrendezvényeket továbbra se tudtunk pár hét vagy hónap erejéig szervezni. Ilyen tekintetben valóban megfigyelhető valamennyire, hogy eleinte Kolozsvár centrikusabb volt a szervezet és annak tevékenysége, ami igazából előnyös is tudott lenni számunkra. Nem mondanám azt viszont, hogy ez a Kolozsvár központúság teljesen megszűnt, elfelejtettük vagy kihagytuk a képletből az elmúlt időszakban, csupán csak a korlátozások és a fizikai rendezvények hiánya kelti ezt a benyomást.

A stúdió kapcsán annyit pontosítanék csak, hogy a stúdiónk, ami épült valamennyire egy ad hoc stúdió, olyan tekintetben, hogy vagyunk annyira szerencsések, hogy a marosvásárhelyi közeggel partnerkedve használhatjuk ezt a közösségi helyszínt, viszont a stúdió mondhatni saját része, állandó tartózékai mozgathatóak, így a jövőben más, különleges helyszínekről is fogunk jelentkezni. Ebben a stúdióban ejthetjük meg például azokat az Érted Talksokat, amiket a Facebookon követhetnek az elmúlt hetekben, napokban azok, akik figyelemmel kísérik a tevékenységeinket.

 

Mennyire volt nagy hatással rátok a koronavírus és minden tevékenység online térbe való helyezése?

 

Egy nagy kihívásnak volt tekinthető, és továbbra is az marad sajnos a koronavírushoz való alkalmazkodás, annak ellenére, hogy az idő során megtanultunk minél jobban együtt élni vele. Míg az elején mindenki azt hitte, hogy ez egy valamennyire mulandó része lesz az életünknek, mint ahogy ez végül lett, rájöttünk arra, hogy ez nem is olyan egyszerű. Akkor amikor felütötte a fejét a járvány országunkban, márciusnak az első harmadában, mi is arra kényszerültünk, hogy eme hónap végén szerveződő eseményt lefújjuk, aminek a meghívottja Puzsér Róbert lett volna. Számára ez lett volna az első esemény Erdélyben, ami sajnálatos módon elhalasztódott meghatározatlan ideig. Viszont ahogyan telt az idő és az úgynevezett karantén periódus, ami főleg a tavalyi év tavaszára vezethető vissza és a befejezése körülbelül június-júliusra tehető, utána sikerült újragondolni a mi projektjeinket, olyan környezetbe, ami igazából a vírus hatásai ellenére is sikeresen folytathatódnak. Ide lehet sorolni több online projektet is, mint amilyen a Diáksztori, ami egyelőre kifejezetten csak online térben valósul meg, viszont voltak olyan események amik a járvány ideje alatt fizikailag, csökkentett létszámmal és a megfelelő egészségügyi óvintézkedésekkel meg tudtak valósulni, aminek például az első kiadása a Hi-sztori volt, aminek alkalmával a marosvásárhelyi teleki tékát mutattuk be egy nagyobb érdeklődő, kb. ötven fős, főként fiatalokból álló közönség előtt.

 

Ugye mostanában újraindult az Érted Talks is amelynek első vendége a újonnan megválasztott polgármester, Soós Zoltán volt. Őt milyen céllal hívtátok meg? Hasonló izgalmas vendégekre számíthatunk ezután is?

 

Az Érted Talksnak az első kiadásai Kolozsváron kerültek megszervezésre, amit Mérő László előadása nyitott meg, amely kétszeres teltházasra sikeredett az igényeknek megfelelően. Ilyen tekintetben, már ettől a pillanattól kezdve próbáltunk egyfajta mintát, stratégiát alkalmazni az Érted Talks eseménysorozat keretein belül, ami olyan témákat boncolgat amelyekkel közelebb tudjuk hozni a fiatalokat. Ezek a témák kevésbé ismertek, és feldogozottak, viszont vannak annyira érdekesek, és szükségszerűek az ők életükre nézve, mint például a pszichológia amiről rengeteg módon lehet beszélni, vagy akár az épített örökség is. Ezt követően amikor online térbe vonultunk ezekkel a beszélgetésekkel, amelynek az első kiadásának a meghívottja Soós Zoltán volt, próbáltunk ugyanúgy egy kevésbé látott témát közelebb vinni a fiatalokhoz. Ebben az esetben pedig egy közéleti szereplőnek és egy sikeres intézményvezetőnek próbáltuk a magánéletét és a hátterét, amennyire lehet egy nagyobb közönség elé vinni. Később pedig a RomaNorma c. előadás, beszélgetés keretein belül a romák helyzetét próbáltuk nagyító alá venni, mindezt egy tabumentes formátumban és a lehető legtudományosabban és empatikusabban. A későbbiekben pedig ezt ugyanígy fogjuk folytatni, lehet számítani még rengeteg tabutémára, a következő például a szexről és a szexuális nevelésről fog szólni, úgyhogy reméljük mindenki számára érdekes információkat fognak tartalmazni ezek a beszélgetések.

 

Egy számomra izgalmas és egyben megható projektetek a Diáksztorik, újonnan kibővítve Diáksztorik Monológban, amihez külön gratulálni szeretnék. Honnan indult ez a projekt? Talán van egy saját diáksztoritok is, ami ezt elindította?

 

Ami igazán érdekes talán akár a teljes romániai közösséget figyelembe véve, vagy éppenséggel az erdélyi magyar közösséget is külön kiválasztva, hogy feltételezhetően mindenkinek van egy diáksztorija. Természetesen van akinek súlyosabb, van akinek kevésbé, de mindenkinek van vagy volt az életében egy olyan esemény, egy olyan incidens, amikor lehet, hogy éppenséggel visszaéltek, ha arról van szó, tanárok vagy diáktársak a hatalommal, vagy akár nem megfelelően viszonyultak a másikhoz vagy ez akár fordítva is igaz lehet. Ilyen tekintetben, habár legtöbbünk részt vettünk iskolai diákszervezetekben s talán ide vezethető vissza magának a szervezetnek is az alapítása, a kezdeti motivációja és a tapasztalata amire épült ez a közösség. 2020 tavaszának végén volt egy olyan incidens, ami meglebegett a Facebookon, legalábbis ennek az erdélyi szegletében, ami azt foglalta magában, hogy egy tanár bántalmazóan és trágárkodva beszélt egy diákkal egy online óra keretein belül, és ezt követően éltünk azzal a feltételezéssel, hogy ez sem az első, sem az utolsó alkalom, és mégcsak nem is az adott tanár esetében. Ezután Csala Dénes kezdeményezésére, az Érted, illetve a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) egy olyan projektbe kezdett ami próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a romániai oktatáson belül számos hasonló jellegű incidens van, amivel nincs kellőképpen foglalkozva, aminek a súlyossága alá van becsülve, viszont amelyek később akár a diákok, akár a tanárok vagy más felek esetében is óriási lélektani nyomokat hagyhatnak. Először képregények formájában próbáltunk feldolgozni olyan történeteket, amelyek egyébként meg is történtek, viszont megőrizve ezek anonimitását, jelenleg pedig szakavatott színészek segítségével valósítunk meg hasonló történeteket. Ahogyan haladunk történetről történetre, egyre súlyosabb esetekkel találkozunk, amelyek mögött valós események állnak.

 

 

Az Éter keretein belül egy podcastet is üzemeltettek, ahol mindenféle témában tárgyaltok. Ez milyen módon függ össze az Érted-es tevékenységekkel? Mennyire vagytok korlátozottak, hogy szabadon beszélgessetek saját meglátásaitok alapján?

 

Az Értednek egy kiemelkedő projektje az Éter, amely által közéleti, illetve kulturális művészeti témákat, filozófiai kérdéseket megtárgyalni s közelebb vinni az ifjúsághoz, és megadva a lehetőséget középiskolásoknak, egyetemistáknak vagy fiatal felnőtteknek is akár, hogy írásaikat, szövegeiket megjelenítsék az interneten, és elérhetővé tegyék mások számára. Most már beszélhetünk a blog esetében ezres nagyságrendekről, mint elérés szempontjából, és ennek keretein belül működik, igazából ugyanazt a nevet viselő Éter Podcast, aminek a keretein belül, pedig Olcsvári Péter, becenevén Jocoval, jómagam és még egy páran beszélgetünk, Bencze Tamás és Antonya Bence segítenek ki minket, és vesznek részt ugyanúgy a beszélgetéseken a második évadtól kezdődően. A podcast keretein belül pedig egy elképesztően színes skálán vadászunk témákat egészen addig, ameddig korábban beszéltünk már kortárs művészetről vagy a drogok esetleges problémáiról, a jövőben ugyanúgy lehet számítani hasonlóan felkapott vagy vitatott  témákra, mint amilyen a Facebooknak a jelenléte az életünkben, és annak a nemrégi konfliktusa az ausztrál kormánnyal, a halálbüntetés vagy a kötelező katonaságnak a fogalma. Talán ezeknek a témáknak a diverz jellege is szemlélteti azt, hogy maguk a beszélgetések és a beszélgető felek egyáltalán nincsenek korlátozva semmilyen szempontból, még a nyomdafestéket tűrő szintet is meglépik olykor, viszont ennek a célja minden esetben a szórakoztatás mellett az, hogy olyan témákra hívja fel a hallgatóknak a figyelmét, amelyek nem biztos, hogy eljutottak volna hozzájuk.

 

Végezetül pedig azt szeretném kérdezni, hogy melyek a rövid-, illetve a hosszútávú terveitek, céljaitok?

 

Jelenleg a rövidtávú célok közé tartozik a már meglévő projekteknek a minőségbeli emelése és fejlesztése, akár az elért személyek és elért tömeg tekintetében is, viszont vannak olyan projektek, amelyek a közeljövőben fognak beindulni. Ennek keretein belül el lehet képzelni a már korábban megkezdett Affér nevű vita sorozatunknak egy változatát, és ugyanakkor tudományos diákpályázatot is fogunk meghirdetni ez év folyamán, amely középiskolásoknak szól, míg az említett vitaesemény pedig egyetemistákat fog megcélozni. Reméljük, hogy a közeljövőben is, ahogyan eddig is sikerül minél nagyobb rétegeket és közösségeket bevonni az erdélyi társadalom minden egyes szegletéből. Természetesen emellett hosszútávon tervezünk, arra az időszakra amikor a koronavírus kevésbé fogja zavarni a mindennapi életünket, és nem fogja korlátozni a szervezeti tevékenységeknek a potenciálját, nagyobb szabású eseményekre is lehet számítani, természetesen fizikai jelenléttel, úgy Kolozsváron, mint Marosvásárhelyen, és Erdély más pontjain is.

 

Nagyon sok sikert, kitartást és hasonló lelkesedést, valamint lendületet kívánok nektek! Biztos vagyok benne, hogy még számos projektben fogunk hallani rólatok. Köszönjük szépen a nyitottságot, amivel kérdéseinkre válaszoltatok! 

Poka Kriszta