Javában tombol a nyár, aki teheti, kikapcsol a járványos időszak (után?) közben, és kilép a szabadba, ahova eddig is tartozott. A vírussal kapcsolatos bizalmatlanságunk még él, de sokkal merészebbek lettünk utazások terén, hiszen húz a szívünk a szabadság felé.
Mindenki számára ismerősek a szürke karanténos esték, fáradt szemekkel befeküdni az ágyba, és elaludni, hogy következő nap ismét a számítógép előtt boldogítsuk jelenlétünkkel a többieket. A fáradtság, bezártság és szigorú életvitel sokakat rettegéssel töltött el, és a média sem kímélte az embereket: tények és grafikonok sorozata mutatta, hogy a véget nem érő vírusnak tényleg, soha nem lesz vége.
Ellenben, mint minden mást, megszoktuk ezt is. Öt hónap után már kevés meghökkentő tény történik, nem reagáljuk se túl, se nem becsüljük alá a helyzet súlyosságát, megállapodtunk egy biztos ponton. Innen merítve bátorságot és bizalmat, újra feltaláltuk a fesztiválok és beltéri bulik örököseit: a sátorozásokat és kirándulásokat!
Azonban jobb félni, mint megijedni! A nyaralás 2.0 varázsába az is beletartozik, hogy otthoni környezetben próbálunk a kikapcsolódáshoz szükséges energiákat megteremteni: eddig az otthon csak egy mentőövként szolgált a mindennapok zűrös zajai ellen, azonban a járvány sokkal többet is megtanított nekünk, mint nemzetközi figyelmet és elővigyázatosságot: békét és türelmet keresni ott, ahol eddig nem volt. A beltéri tornák, jógaórák, vagy az önfeledt filmestek is kiváló forrásai a pihenésnek, esetleg inspirálódásnak. Utolsó éves egyetemistaként szeretném minél jobban kiélni azokat a pillanatokat, amit a nap teremt meg nekem, vagy amit a barátaimmal élhetek meg, személyesen vagy online.
Augusztus hősége senkit nem kímél, azonban tenger és fagylalt mindig akad bőven: olvasóinknak és sorstársainknak szép nyarat kívánok és kitartást a továbbiakban!
Cziprián-Kovács László
Nyitókép: Poka Kriszta
0 Megjegyzések