A könyvek, a kultúra és az irodalom szerves része életének, de nem akárhogy. Ez a munkája. Bázisa a nagy múltú budapesti Hadik Kávéház, ahol többek között Karinthy és Kosztolányi számított állandó vendégnek.
Ott Annát, a Hadik Kávéház művészeti vezetőjét és számos kulturális program szervezőjét kérdeztem, aki az irodalmat nem egy pátoszos, elérhetetlen dolognak tartja. Azon dolgozik, hogy az olvasó, könyv és szerző közeli viszonyba kerüljön.
Követve téged és a munkásságod nagyon megtetszett, ahogy lépcsőzetesen a hobbid, vagy ahogy te nevezted a TEDx-es előadásodban, az erőforrásod lett a munkád. Van különbség akkor, ha csupán magadnak és nem egy általad moderált beszélgetésre olvasol egy könyvet? Mióta a munkád az olvasáshoz kapcsolódik másképp olvasol, másképp fogsz neki egy könyvnek?
Persze, van különbség olvasás és olvasás között, de mindenek előtt le szeretném szögezni, hogy elképesztően szerencsésnek tartom magam, hogy az lett a munkám, amit a világon a legjobban szeretek. Nehézséget talán csak az okoz, hogy ha az ember ennyire szereti, amit csinál, akkor nagyon nehéz szabadságra menni. Például nagyon nehéz meghatározni, hogy meddig tart a munkaidőm, addig, amíg haza nem érek a Hadikból vagy addig amíg el nem alszom egy könyv olvasása közben? Az is nagyon nehéz, hogy beépítsem a munkanapjaimba az olvasást, hiszen minden munkám alapja az, hogy olvasok. Mondhatom a főnökömnek, hogy hétfőn és pénteken nem tudok bemenni, mert itthon olvasok? Hét év után, már merek ilyet mondani, de rögös volt az út, amíg tisztázni tudtam ezt magamban, majd képviselni mások előtt. Ha egy beszélgetésre készülök egy könyv olvasásával, akkor folyamatosan szamárfülezek, aláhúzok, jegyzetelek mellé. Természetesen az élmény akkor sem kevesebb, csak más típusú, mert nagyon ébernek kell lenni, folyamatosan figyelni kell, még ha teljesen bele is engedem magam a történetbe. Általában ezek a könyvek kortárs magyar könyvek, hiszen ezeket a szerzőket tudom utána meghívni egy-egy beszélgetésre, könyvbemutatóra. Így a kikapcsolódás a világirodalom és a klasszikusok olvasása. Próbálok figyelni arra, hogy egy beszélgetés vagy cikk írás miatt olvasandó könyv után mindig legyen időm egy olyanra, amit „csak úgy”, magam és a hangulatom miatt olvasok el.
Többnyire művészeti vezetőként neveznek meg a szerteágazó tevékenységeid kapcsán. Mit is takar ez a megnevezés?
Minden egyéb munkám kapcsán a Hadik művészeti vezetőjeként említenek, aminek két oka van. Az egyik, hogy bár az elmúlt hét évben sok más helyen dolgoztam és dolgozom most is a Hadikkal párhuzamosan, de a Hadik sosem szűnt meg ezek közül a legfontosabbnak lenni, ez a bázisom, egyfajta második otthon, ahonnan elindulok, és ahova visszatérek. A másik oka, hogy nagyon nehéz egy frappáns titulusban megfogalmazni, hogy pontosan mi is az, amivel foglalkozom. A Hadikban a feladataim közé tartozik a művészeti programok szervezése, a Hadik Brunch szerkesztése és moderálása, a hely kommunikációja és az arculat kialakítása. A Margó Irodalmi Fesztivál social kommunikációját csinálom évek óta, ezen kívül a Margó Extra sorozat moderátora vagyok és a Margó Olvasókörben is láthatnak az olvasók. A karantén gyermeke egy irodalmi séta, amit a Hosszúlépéssel közösen álmodtunk meg, és szeptembertől a Metropolitan Egyetemen fogok órát adni. A legjobban azt szeretem, hogy mindez a sokféle munka erősíti és kiegészíti egymást.
A közösségi felületeken aktívan jelen vagy. Folyamatosan tartod a kapcsolatot a követőiddel, és mutatod meg az aktuális kedvenc könyveidet. Szerinted mennyire lehet ebben a digitalizálódott társadalomban teret nyitni az olvasásnak? Az Instagram mennyire lehet ebben segítségedre?
Az Instagram profilomon szinte kizárólag csak könyvekről posztolok és az a tény, hogy organikusan egyre többen követnek számomra azt bizonyítja, hogy az emberek szeretik ezt. Kamaszkoromban az volt a megállapodásunk anyukámmal, hogy havi egy könyvet vásárol nekem. Erre azért volt szükség, mert a világ pénze sem lett volna elég, ha minden könyvet megvett volna nekem, ami után vágyakoztam. Emlékszem, amikor az egyetem alatt már volt önálló keresetem nagyon élveztem, hogy bármikor vásárolhatok könyvet. Azonban nem egyszer fordult elő velem, hogy a megtakarított pénzemmel a zsebemben a könyvesboltban ácsorogva fogalmam sem volt, merre induljak, mit keressek, melyik könyv fog tetszeni, melyik az igazán nekem való. Ha bárkinek, aki egy könyvesboltban a rengeteg kötet láttán elbizonytalanodik, nem tudja melyiket vásárolja meg és eszébe jut ránézni az Instagram oldalamra, akkor már megérte.
Leendő irodalomtanárként sokszor elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetne megszerettetni a gyerekekkel az olvasást. Hogy lehet nyitottá tenni őket, vagy épp az idősebb korosztályt rávenni több műfajra? Egyáltalán lehet tenni valamit az előítéletesség ellen?
Úgy gondolom, hogy előbb az olvasás aktusát kell megszeretni, megszokni, szinte mindegy, hogy egy gyerek mit olvas, csak olvasson. Ha már megvan ez az élmény, akkor utána jöhetnek a kötelező olvasmányok. Ha ez a sorrend nem is tartható, de mindenképp törekednék rá, hogy a kettő kiegészítse egymást. Mivel korán elkezdtem olvasni, ezért a filmek soha nem kötöttek annyira le, mint egy olvasott történet. Talán mert egy filmet nézve nem kell annyit dolgoznom, nem kell megteremtenem az atmoszférát, elképzelni a szereplők arcát és mimikáját, mint amikor egy egész világot építek fel az olvasás közben. A karanténban azonban engem is elértek a sorozatok, szinte függőjükké váltam, és pár rész után nagyon nehéz volt visszatalálnom az olvasáshoz. Azt éreztem, hogy nem köt le, hogy lassú, nem tudok kellőképp koncentrálni. Szóval, a könyvek legnagyobb vetélytársa a sorozat lett, már nem is arról van szó, hogy melyik irodalmi műfajt válasszuk, hanem hogy egyáltalán megtanuljunk újra olvasni, ami a digitalizáció, a social media korában nem is olyan egyszerű feladat.
Neked az olvasás szeretete honnan jön?
Gyerekkoromban megtapasztaltam, hogy egy könyv elolvasása mennyi világot nyit meg előttem, egy olyan kaland volt, ami semmi mással nem ért fel. Válaszokat kaptam az engem foglalkoztató kérdésekre, jobban megismertem a világot és az emberek működését, és nem utolsó sorban a könyvek által teljesen ki tudtam zárni a külvilágot. Teljesen elvarázsolt a könyvek világa, habzsoltam őket. Magyar szakra nem szerettem volna járni, féltem, hogy a kötelező jellege miatt nem szívesen fogok majd könyvekhez nyúlni, ezért kommunikáció szakon, azon belül pedig újságírás szakirányon végeztem a Pázmányon. Amikor megkaptam a diplomámat még akkor sem tudtam, hogy mivel szeretnék a jövőben foglalkozni, egyetlen dolgot tudtam, hogy mindennél jobban szeretek olvasni. Egy hatalmas véletlennek köszönhetem, hogy a Hadik Kávéház akkor keresett művészeti programszervezőt, jelentkeztem és felvettek. Ennek már hét éve, azóta pedig a Hadik által sok másik világ és ajtó nyílt meg előttem, és mindenhol a könyvek és az irodalom van a középpontban.
Nagyon sok cím futhat be hozzád a munkád kapcsán, és biztos vagyok benne, hogy mindenre nem juthat időd. Mi alapján válogatod meg, hogy mit olvasol és később mit ajánlasz a követőidnek?
Ez kizárólag a hangulatomtól függ. Vannak kedvenc szerzőim, akiknek az új köteteit már jóval a megjelenés előtt nagyon várom. Van, amikor csak rövid történetek férnek bele a napjaimban, akkor általában novellákat keresek vagy versesköteteket lapozgatok. És persze vannak a regények, amik olvasásához meg kell teremteni az időt és a hangulatot. Ilyen egy hosszú hétvége vagy pár nap szünet a munkából. Kizárólag olyat ajánlok az Instagram oldalamon, amit elolvastam és ha nem fogott meg annyira a könyv, akkor arról is őszintén írok. Egyre több olyan megkeresés, kérdés érkezik kiadóktól, szerzőktől, hogy mik a lehetséges együttműködés részletei. Soha nem vállaltam még olyat, hogy kötelezve legyek arra, hogy egy könyvet reklámozzak és a jövőben sem lesz ilyen az oldalamon. Több kiadótól kapok friss megjelenéseket, de soha nem kérnek cserébe semmit, nem kötelező erről kommunikálnom és határidőt sem kapok az olvasásra.
A kortárs irodalom nagyjaival beszélgetsz és próbálod a közönséghez közelebb vinni őket. De nemcsak az irodalom világából ismert szerzők fordulnak meg a Hadikban, hanem színészek és zenészek is. Mitől tud jól működni egy ilyen találkozás? Közvetítőként miben látod a kihívást ezeken az alkalmakon?
Szuper szó a közvetítő, mert valóban ennyi az én feladatom: közvetíteni, teret és lehetőséget adni arra, hogy egy alkotó találkozzon a közönségével. Én nagyon szeretem, hogy megmaradtam olvasónak lenni, nem végeztem magyar szakot, nem ismerem olyan mélységében az irodalomtörténetet, hogy messzemenő következtetéseket vagy elméleti vitákat kezdeményezzek egy beszélgetés alkalmával. Olvasó, művészetszerető- és fogyasztó ember vagyok, aki egyrészt nagyon boldog, ha találkozhat kedvenceivel és beszélgethet velük egy órán keresztül, másrészt pedig talán képviselni tudom a közönségben felmerülő kérdéseket, gondolatokat. Attól tud egy ilyen alkalom jól működni, hogy őszinte kíváncsisággal és végtelen alázattal állok a művész elé, ő pedig ugyanezzel az őszinteséggel avat be minket, hallgatókat a saját világába. Szeretem az olyan helyzeteket, amikor egy adott téma mentén teljesen különböző művészeket ültetek egy asztalhoz, akik előtte talán nem is ismerték egymást, mégis nagyon hasonló, vagy épp nagyon ellentétes, amit képviselnek. Ezek a helyzetek igazán érdekes beszélgetéseket eredményeznek.
Lenne egy olyan beszélgetés, amit ki tudnál emelni, akár a meghívottak személyéből fakadóan vagy az érintett téma miatt?
Nem tudok egyet kiemelni, egyik sem fontosabb a másiknál, az összes ilyen beszélgetésre nagyon büszke vagyok. Mindig az a legfontosabb, ami épp előttem áll, amire épp készülök. Ami most minden energiámat és gondolatomat lefoglalja, és amiről biztosan még az unokáimnak is mesélni fogok, az az #olvassnádast. A karantén okozta kényszerszabadság tökéletes volt arra, hogy elővegyek olyan könyveket, amiket vagy a terjedelmük vagy a történetek súlya miatt a hétköznapokban nem olvastam el. Nádas Péter az a szerző, akiről mindig úgy gondoltam, hogy meg kell érjek a szövegeihez, úgysem érteném azokat, vagy egészen egyszerűen nem lehet a hétköznapok rohanásában úgy belemerülni, ahogy azt a szöveg megkívánja. Elkezdtem olvasni az idén tizenöt éves Párhuzamos történeteket hetente száz oldalanként haladva, a Jelenkor Kiadó (Nádas kiadója) pedig a legelső pillanattól támogatta ezt az ötletemet és segített, minden hétre szervezett mellém egy szakértőt, aki segít nekem és a többi olvasónak értelmezni a kötetet. Hét hete tart, júniustól október közepéig olvasunk együtt és mára sok olyan fiatal csatlakozott hozzánk, aki még soha ezelőtt nem olvasott Nádas Pétert.
Ha egy „könyvcsomagot” kellene összeállítani kezdő olvasó számára, miket találhatnánk benne?
Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye biztosan benne lenne, kamaszoknak is ezt szoktam ajánlani, ha arról érdeklődnek, mivel kezdjék az olvasást. Szerintem ez a mű szinte azonnal beszippantja az olvasót, és olyan témákat érint, ami mindannyiunknak sajátja. Ajánlanám még Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét, én nagyon szerettem és amellett, hogy egy fiatal tud vele azonosulni fontos történelmi korszakokról és témákról beszél. A Nápolyi regények Elena Ferrantetól is elvarázsolják az olvasót, nehéz utána nem folytatni az olvasást.
Patakfalvi Anita
Képek forrása: Instagram - @ottanna
0 Megjegyzések