Fiatalok, tehetségesek, természetkedvelők és tele vannak tervekkel. Ez a kolozsvári bázissal rendelkező Szintaxis zenekar, akik még két éve sincs, hogy hivatalosan megalakultak, de már szép eredményekkel büszkélkedhetnek, és a java még hátra van. A banda két tagját, Fábián Lehelt és Székely Norbertet kérdeztem motivációjukról, célokról és fesztiválokról.
Balról jobbra: Horvát Attila, Székely Norbert, Bíró Hunor, Marton Zoltán, Fábián Lehel
A 30Y egyik dalszövegét idézve “hogyha az életben boldog akarsz lenni, csinálj zenekart”. Ez meg is történt. Mi volt számotokra ezen kívül a motiváció? Megvan az a pillanat, amikor tudatosult az, hogy útjára kell indítani ezt az ügyet?
Fábián Lehel: Számomra az egyik legizgalmasabb tény a zenekarunkról éppenséggel az, hogy nem egy teljesen tudatos elgondolásból született. Három zenésztársam, Zoli, Huni és Atti, már korábban ismerték egymást, és zenéltek már együtt egy zenekarban ugyanúgy, ahogy Norbi és én ismertük egymást elsőosztályos korunk óta, és szintén volt közös zenekari kísérletünk. Időközben közös ismerősök révén megismertük egymást. Zoli ötlete volt, hogy a Hunival közösen indított projektjüket megpróbálhatnánk zenekarral megszólaltani. Kis idő elteltével, néhány telefonhívás és hosszas beszélgetés után, Zoli konyhájában voltunk első alkalommal együtt zenélni. Emlékezetes pillanat volt, és azóta mindannyian azt érezzük, hogy ez valamiért nem véletlen.
Egy dalszöveg megírásakor az üzenet fontosságán kívül mi az, amit törekedtek megfogalmazni?
F. L.: Talán a zenekar nevében mondhatom, hogy a dalszövegek mellett a természetközeliség, amire törekedünk. Célunk olyan zenét játszani, amiben mindannyian érezzük az önkifejezést, és úgy tudjuk megélni a zene örömét, hogy azt a hallgató is átérezze.
Még két év,e sincs, hogy megalakult a zenekar, de máris sikerült besöpörni a Legszebb Erdélyi Magyar Dal 25 év alatti kategóriájának győzelmét a Közeleg feléd című dalotokkal, felléptetek már a Blahalouisiana, Elefánt, Esti Kornél és a Bagossy Brothers Company előzenekaraiként, az A38 hajón is megfordultatok. Milyen célokat fogalmaztatok meg a jövőre nézve?
Székely Norbert: A zenekar egyik kedvenc foglalkozása a zenehallgatás, dalok, zenekarok felfedezése. Folyamatosan mutogatjuk, egymás képébe nyomjuk legújabb felfedezéseinket. Dalokat akarunk írni, minél jobbakat önmagunkhoz képest, alkotni, örvendeni, lebzselni, tornácokra kiülni, emberekkel akarunk találkozni, beszélgetni nagyokat, no meg nagy célunk a jövőre nézve rengeteget nevetni. Az eddig elértek mind hatalmas áldások sorozata, erre vágyunk a jövőben is.
Gyakran megkérdezik a magyarországi zenekarokat, hogy milyen itt nálunk koncertezni, és miben más a két közönség. Ti hogy látjátok?
F. L.: Csekély tapasztalatunk arra enged következtetni, hogy a magyarországi fiatalok számára egy megszokottabb tevékenység koncertre járni. Ez véleményem szerint nem feltétlenül nyitottság kérdése, hanem inkább az, hogy itthon ritkábban van alkalma a zenekedvelőnek klub koncertekre látogatni.
Nagyon aktívak vagytok a közösségi médiában. Karantén alatt volt élő bejelentkezésetek is. Terveztek még hasonlót?
Sz. N.: Alkalmazkodunk a médiához, mutogatjuk magunkat és szerzeményeinket, fotóinkat, izgalmas tud ez lenni főként, hogy magunkat rakjuk ki. Karantén alatt egypárszor beszélgettünk egymással elő közvetítésben, és túlságosan izgultunk. Ha marad a jelenlegi korlátolt helyzet, valószínű el-elhintünk egy ilyen bejelentkezést.
Követve titeket, azt vehetjük észre, hogy erős koncepcióval rendelkeztek úgy dalszöveg, mint videoklip esetén. Mennyire tudatos ez a munka?
Sz. N.: Tudatos is meg nem is. Sokszor egy próba utolsó hat perce, mikor már csomagolnunk kellene és összeszednünk magunkat és a felszerelést, hozza meg a legkiválóbbnak tűnő ötleteket. Elég változó még ez a zenekari koncepciónak nevezett akármi. Folyamatosan változunk, fülelünk, időre van még szükség, hogy egy jól átsült dalt, összképet, hangulatot adjunk át.
Jó néhány fesztiválon sikerült már fellépnetek. Mit szerettek a fesztiválos koncertekben?
Sz. N.: Számunkra a fesztivál egy igencsak jó lehetőség találkozni emberekkel, bárkivel, jó lehetőség élményeket halmozni, na meg persze fellépni. Valahol például egy fesztiválon lezenélt alkalom adja vissza azt a sok felkészülést és időbefektetést. Mi a színpadon nem csak dobolunk, pengetünk és énekelünk, hanem árgus szemekkel figyeljük az embereket, hol és melyik ritmusra mozdulnak meg. Kellő szabadságot érzünk fesztiválon, ami igencsak elkel nekünk.
Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre! Reméljük, hogy mihamarabb hallgathatunk majd élőben is zenélni. Addig is hallgassátok meg Lépcsőház című dalukat, amely ma egy éves!
Patakfalvi Anita
Képek forrása: Szintaxis hivatalos Facebook oldala
0 Megjegyzések