A Grund. Egyetlen szó, ami mindenkit arra késztet, hogy emlékezzen. Legyen szó arról a bizonyos Pál utcai fiúk c. könyvről, ami senki számára sem ismeretlen, vagy akár a saját Grundunk felidézéséről, de valamilyen módon mindannyiunk életében jelen volt, jelen van.
Az évek során rengeteg előadásmódban találkozhattunk ezzel a már szimbólumnak nevezhető fogalommal. Első sorban Molnár Ferenc könyvében, aztán színházi előadásokban, melyek közé nem csak beletartozik hanem ki is emelkedik a Vígszínház változata is, amit több, mint három éve teltház előtt adnak elő, és mai napig nagyon nehéz jegyet szerezni rá. A színdarab ékeit képezik a dalok is, amelyeket Dés László, Grecsó Krisztián és Geszti Péter szereztek. Hatalmas népszerűségnek örvendenek, amiben közrejátszik A GRUND - vígszínházi fiúzenekar is, akik 2017-ben alakultak. A zenekar öt tagja, akik egyben a társulat tagjai is, Fesztbaum Béla, Wunderlich József, Ember Márk, Zoltán Áron és Medveczky Balázs, hamar ismert lett nem csak hazai területen, hanem külföldön is. Rengeteg emberhez eljutottak a tehetségük, a mondanivalójuk és a nyitottságuk miatt egyaránt.
Balról jobbra: Wunderlich József, Zoltán Áron, Ember Márk, Medveczky Balázs, Fesztbaum Béla (Készítette: Gál Bereniké)
Mivel sok embert foglalkoztat a zenekar és az üzenetük, amit közölni szeretnének a dalokon keresztül, ezért megkerestem őket. Kérdéseimre Fesztbaum Béla, A GRUND - vígszínházi fiúzenekar vezetője válaszolt.
Mi ösztönözte azt, hogy megalakitsatok a A GRUND – vígszínházi fiúzenekart? Ki volt az ötletgazda?
A tényleges ötlet tőlem származott, de nagyon benne volt a levegőben, hogy a Vígszínház A Pál utcai fiúk című előadása valahogy nem érhet véget a tapsrendnél. Kellett még egy találkozási pont a közönséggel, ahol egy kötetlenebb, lazább formában újra át lehetett élni az együttjátszás örömét. Felvetettem a fiúknak egy rock zenekar ötletét, és azonnal, lelkesen igent mondtak. Három évvel ezelőtt vágtunk bele ebbe a kalandba, ami rendkívül sok örömet adott nekünk és azt hiszem a közönségnek is.
A színészkedés mellett mennyire van időtök próbálni és koncertekre járni? Nehéz összeegyeztetni az időpontokat?
Ez bizony nehéz kérdés. A zenekar mindegyik tagjának rengeteg színházi feladata van, de pontos szervezéssel és hatékony próbákkal - általában A Pál utcai fiúk előadások előtt – mára kialakult egy gazdag és közel 2 órás repertoár. Sajnos az idei nyár, mint oly sok más zenekarnak, nekünk is fájó pont…Bízom benne, hogy tudjuk valamikor pótolni az elmaradt koncerteket. Színházi évad közben a sok elfoglaltság miatt szinte egyáltalán nem tudunk koncertezni, ezért is várjuk mindig a nyarakat. Tavaly nyolc meghívásnak tudtunk eleget tenni.
Hogy viselitek azt, hogy rengetegen ismernek és rajonganak értetek? Melyek ennek az előnyei? Hát a hátrányai?
Szerencsések vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk és ez sokaknak örömet és pozitív élményt ad. Nagyon sok erőt ad az a szeretet, ami egy-egy koncert alatt és után felénk árad, hál’ Istennek hátrányait ennek még nem tapasztaltuk!
Mit jelent számodra a Grund? Kiskorodban részese voltál ennek az élménynek?
Én kevésbé voltam a térre lejáró, focizó, bandázó kissrác, inkább vonultam külön, könyvekkel, játékokkal, később az első gitárommal…A Grund, sok egyéb mellett azt a szabadságot is jelenti, amit akkor érzünk, mikor számunkra kedves és feltöltő dologgal foglalkozunk. Amibe nem szól bele senki, ami csak a miénk.
Ugye tavaly nyáron jártatok már Erdélyben a zenekarral, és egy emlékezetes koncerteben volt részünk. Milyen az az érzés, hogy nem csak Magyarország keretein belül, hanem a határon túl is ismernek és szeretnek titeket?
Csodálatos élmény volt a Kolozsvári Magyar Napokon több száz néző előtt játszani, feledhetetlen érzés! Nagyon elevenen él bennünk, már csak azért is, mert azóta a nap óta nem játszottunk együtt. A Vígszínházzal az elmúlt években nagyon gyakran járunk Kolozsváron, úgyhogy emiatt is számunkra a kolozsvári koncert nem a „határon túl” volt; szinte hazajöttünk. Őszintén remélem, hogy nyílik még erdélyi koncertre alkalom!
Melyik az a dal amelyet a legszívesebben játszotok a koncerteken?
Ez egy igazi örömzenekar, amelyik feldolgozásokat játszik A Pál utcai fiúk néhány remek betétdala mellett. Öten vagyunk, új dalt csak akkor tanulunk meg, ha mindenki rábólint, ha az mindenkinek kedves valamiért. Tehát a teljes repertoár nagy kedvenc, legyen az a Johnny B. Goode vagy az Embertelen dal vagy akár a Nagy utazás. De persze egy kicsit mindenkinek erősebben dobog a szíve, amikor a koncertek végén együtt énekli velünk a közönség: Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!
Köszönöm szépen Fesztbaum Bélának, hogy időt szakított rám, és a válaszai által a Perspi olvasói is jobban megismerhették őket. További sok sikert kívánunk nekik, és reméljük mihamarabb tudjuk őket ismét hallani. Várunk vissza Kolozsvárra!
Poka Kriszta
Nyitókép: Rátonyi Gábor
0 Megjegyzések