Zaveczki Tibor: Tudtam, hogy segíteni akarok, reményt adni a reményt vesztetteknek és erőt az erőtleneknek.

Sokak számára már ismerős lehet A kívánság csapata, akik Magyarországon, egy non-profit szervezetként tevékenykedve váltják valóra rászoruló gyermekek álmait. 

Az eddigiekben már olyan szívszorító, nekünk magától értetődő, de mások számára csodának számító kívánságokat is teljesítettek, mint egy ebéd elfogyasztása egy vendéglőben vagy nyaralás a Balatonon. A sor folytatódik. Ezek az emberek havonta igyekeznek egy gyermek álmának megvalósítására, mindezt önerőből, juttatások nélkül.

De miért, mióta és kik teszik mindezt? Megkerestük Zaveczki Tibort, A kívánság megálmodóját, és feltettünk neki néhány kérdést. A következőkben ő mesél nekünk tapasztalatairól.

   Mint A kívánság megálmodója, kezdeményezője, kérlek, mondj néhány szót magadról. Hol élsz? Mivel foglalkozol, amikor épp nem kívánságokat teljesítesz? Mi motivál téged abban, hogy jót tegyél másokkal? Miért csinálod?

35 éves vagyok, Miskolcon élek, vendéglátásban dolgozom, mint ebédfutár. Azért csinálom (és most már csináljuk), mert hisszük, hogy ezek az élmények átsegítik a gyerekeket a nehéz időszakon vagy elősegítik a gyógyulásukat. Volt is erre példa és visszaigazolás hál’ Istennek.

    Jelenleg hány tagú a csapat? Kinek mi a feladata?

Jelenleg három fő tevékenykedik aktívan a kívánságokon. Rajtam kívül még a párom, Vivi segít és Nikó. Vivi többnyire online feladatokban jeleskedik, pl. üzeneteket kezel, olvassa a beérkező rengeteg levelet, megválaszolja azokat, és segít a Facebook oldal kezelésében. Nikó, a kapcsolatai révén a kívánságok megszervezésében segít nekem, de ő is és én is ugyanúgy olvassuk és reagálunk a megkeresésekre, hiszen ilyen számú követői táborral már lehetetlen lenne mindezt egyedül, munka mellett végrehajtani.
A csapatot kiegészíti Gábor és Tamás, akik a videókat készítik. Ők nem teljesen csapattagok, hiszen nekik alapvetően is ez a munkájuk, de meg szoktuk említeni, hogy a videókat ők készítik el a mi kérésünkre.

  Honnan jött az ötlet, hogy rászoruló gyermekek kívánságait váltsátok valóra?

Korábban egy helyi rádiónál voltam hobby szintű műsorvezető. Mindig gyűjtöttünk a karácsonyi időszakban rászoruló gyerekeknek játékokat, ahogy ilyenkor egy egész ország megmozdul, ám én nemcsak az ünnep alkalmával akartam jót cselekedni. Azt is fontosnak tartottam, hogy ne játékot és tartós élelmiszert gyűjtsünk és adományozzunk, hiszen erre vannak alapítványok, szeretetszolgálatok. Sokkal inkább hittem abban, hogy egy-egy élmény nagyobb örömöt fog okozni, amire évekkel később is szívesen emlékszik vissza mindenki, ráadásul a videók segítségével bármikor újra láthatjuk. Így jött a kívánság ötlete.

    Mióta létezik A kívánság csapata? Mióta tevékenykedtek?

Kb 1,5 évvel ezelőtt hoztam létre. A kívánságot, mint projektet és vele együtt A kívánság Facebook oldalát is. Azóta hét kívánság videó került fel a netre, a nyolcadik január 1-15 körül lesz elérhető, de már a kilencediket is teljesítettük, ami februárban lesz látható. Egy-egy kívánság megszervezése rengeteg időbe telik, nagyon sok mindentől függ a siker. Pl. az adott sztár, vagy élmény elérhető-e a közeljövőben, milyen gyorsan tudjuk meggyőzni azt az ismert embert vagy egy partnert, hogy támogasson egy élményt (pl. belépőjegyek a Forma1 versenyre, repülőjegy stb...) időjárás, saját munkánk melletti szabadidőnk, az adott gyermek esetleges orvosi kezelése miatti elhúzódás...stb. Egyébként legalább havonta szeretnénk egy kívánságot valóra váltani.

   A videók alapján feltételezem, hogy egyre inkább népszerűvé válik A kívánság csapata és mindaz, amit tesztek. Gyanítom, hogy egyre több a támogatás, egyre nagyobb a segítség, amelyet nyújtani tudtok. A legelején mennyire volt könnyű támogatókat keresni egy – egy kívánsághoz? Gondolok itt szolgáltatókra, áruházakra. Általában egyből jött a segítség? Volt, hogy visszautasítottak?

Ez szinte egyáltalán nem így van. Valóban népszerűbb, ha a követők táborát nézzük, hiszen 1-2 ezerről hetvenezer fölé nőtt azoknak a száma, akik az oldalt követik, emellett több millióan nézik a videókat, de támogatót szerezni mindig az egyik legnehezebb feladat egy kívánság megvalósításakor.  Az első videó előtt csak egy ötletről tudtam beszélni, semmi kézzel foghatót nem tudtunk felmutatni, ma annyiból könnyebb a dolgunk, hogy azt mondják az emberek : „Jaaaa...tudom...Ti vittétek el a nagymamát a Balatonra nyaralni és közben felújítottátok a házukat.”. Vagy a napokban felismert egy kis srác, amikor a mobiltelefon számlámat fizettem be az üzletben, és egy üzenetet küldött, hogy „Láttalak a boltban, nálad csipogott be az egyik telefon.”  (valóban így volt, véletlenül elejtettem egy mobilt a boltban és megszólalt a lopásjelző. ) Szóval nem is gondoltuk volna, de úgy tűnik, többen tudják mi is az A kívánság, mint hetvenezer ember, csak a támogatások nem hullanak az ölünkbe. Minden egyes alkalommal megküzdöttünk azért, hogy valóra váljon egy álom, és volt olyan is, hogy azt mondtuk: ez nem fog menni, de aztán mégis sikerült. És ebben nagy szerepe van annak, hogy ma már nemcsak egyedül csinálok mindent, hanem Vivi és Nikó is segít. Magyarországon nem tudjuk, hogy hány nagyáruház van, de a hetedik videóhoz tizennégy nagyáruházat kerestünk meg, ebből mind elutasította a kérésünket, kivéve a Tesco-t! Mindenki azt hiszi, hogy mi valami csodatévő angyalok vagyunk, akik csak kinyitják a szájukat és máris ömlik a támogatás, de ez nem így van. Ennek ellenére, ahogy mondani szokták, ha kidobnak az ajtón, visszamegyünk az ablakon.

   Mint magánszemély folytatod és folytatjátok ezt a tevékenységet. Nem kaptok érte semmilyen juttatást. Ért már bármilyen negatív megjegyzés azzal kapcsolatban, amit tesztek? Esetleg volt, hogy valaki kétségbe vonta az értelmét ennek az egész tevékenységnek? Ha igen, hogyan reagáltatok rá?

Számítottunk sok negatív visszajelzésre, de a másfél év alatt, a sok milliós megtekintés és sok ezer üzenet és komment után mindössze egy volt. (később elnézést kért és belátta: tévedett és csak rossz napja volt).  Igazán meglepődtünk, hiszen sajnos mi is látjuk a negatív visszajelzések megjelenését egy -egy online cikk alatt vagy Facebook posztnál, de úgy tűnik, talán elég részletesen be tudjuk mutatni a gyerekeket és családi körülményeiket ahhoz, hogy elérjük, hogy ne bántsák őket a nézők. Örülök, hogy ez így van.

   Mit üzensz azoknak, akik hozzátok hasonlóan érzik a belső indíttatást, hogy segítsenek másokon, de esetleg félnek elkezdeni konkrét lépéseket tenni efelé?

Elég sok ilyen megkeresést kapunk azzal kapcsolatban, hogy valaki csatlakozna a csapatunkhoz vagy hasonló videóblogot vagy "műsort" indítana, de nem tudja, hogy hogyan. Hidd el, én sem tudtam az első forgatás előtt vagy az első kívánság napján mindent. Nem tudtuk, hogy érdekli-e majd az embereket, de nem is ezért kezdtük el csinálni. Tudtam, hogy segíteni akarok, reményt adni a reményt vesztetteknek és erőt az erőtleneknek. Csak azt tudom javasolni, hogy ha valaki tényleg támogatni szeretne rászorulókat, akkor mérlegelje, hogy mire van lehetősége, vannak-e kapcsolatai, és milyen formában tudna segíteni másoknak, majd egyszerűen vágjon bele és minden kialakul közben.

    Innen Erdélyből hogyan tudnánk támogatni a munkátokat?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Sokszor kapjuk üzenetben: "ha tudok segíteni valamiben, akkor szóljatok".  Talán nem is tudják az emberek, de ez egy kukába dobott üzenet ebben a formában. Természetesen nem azért, mert nem olvassuk el. Mi mindig mindenki üzenetét elolvassuk és megválaszoljuk. Ám ezzel a mondattal nehéz mit kezdeni, hiszen nem ismerjük az üzenet küldőjét. Fogalmunk sincs mi a foglalkozása, vannak-e esetleg olyan kapcsolatai, amik éppen hasznosak lennének a következő kívánsághoz. Kérhetem, hogy süssön egy szép tortát a következő gyermeknek, de lehet, hogy nem jártas a konyhában vagy előfordul, hogy szükségünk lenne aznapra valakire, aki vezetné az autónkat a forgatáskor, csak éppen lehet, hogy nincs jogosítványa. Szóval ezért mondtam, hogy ez ebben a formában csak kukába dobott üzenet. Mi inkább azt kérjük, ha valaki tényleg támogatni szeretné, amit csinálunk, akkor írja meg néhány szóban, hogy mire van lehetősége. Ha pedig nem tárgyi vagy szolgáltatás béli segítséggel, hanem anyagilag járulna hozzá bárki önkéntes feladatainkhoz, azért is nagyon hálásak vagyunk.  Szóval a válaszom neked is pontosan ugyanaz: inkább kérlek, Ti írjátok meg, hogy onnan, Erdélyből hogyan tudnátok támogatni. Köszönjük!

Köszönjük szépen Zaveczki Tibornak, hogy időt szánt ránk, és válaszolt a kérdéseinkre. Kívánjuk, hogy még sok gyermek álmát tudjátok valóra váltani!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet, vagy csak az újévi fogadalmaid között szerepel a másokon való segítségnyújtás,  itt a lehetőség, hogy anyagilag vagy akár más módon is támogasd a Kívánság csapatát. Minden apró tettel hozzájárulhatsz egy gyermekálom megvalósulásához. 

Nemzetközi számlaszám: HU0311734004-25973305-00000000

swift (bic) kód: OTPVHUHB

Vass Réka