Így zenélek én - motivációs beszéd egy vonat unatkozó utasától

Mindenkinek vannak hobbijai, sokaknak több is. Ennél is több olyan dolog lehet, ami érdekli az embert, de nem veszi rá magát, hogy tényleg foglalkozzon vele. Ilyen volt nekem a gitározás és úgy általában a zene. 

Ez a cikk sem arról fog szólni, hogyan váltam a csíki Jimmy Hendrix-szé, mert az talán soha nem jön el. Itt most csak arról olvashatsz, mi az én kis privát gitáros, zenés sztorim, és talán a végére kedvet kapsz belevágni te is valami újba, ami már rég érdekelt. Ha ez lesz, így ismeretlenül is sok sikert hozzá! Kezdjük is el!

Mint a képen is látható, már egész kiskoromban foglalkoztatott a zene. Szüleim és mindenféle távoli rokonok órákig tudnának mesélni arról, hogyan sírtam fel éjjel és altattak vissza egy Zámbó Jimmy kazetta mellett vagy hogyan játszottam el komplett Fásy Mulató adásokat, naponta akár többször is (nyugi, azóta jobb az ízlésem). Mások  mindenféle autós, barkácsolós, rajzfilmekhez kapcsolódó játékokat kértek az angyalkától, nekem viszont a legnagyobb boldogság egy azóta darabokban lévő mikrofonállvány képében állt a karácsonyfa alatt. Ilyen előzményekkel nem csoda, hogy a kilencedik szülinapomra egy gitár volt az ajándék.

Az augusztusi ajándékozás után sulikezdéskor be is irattak zeneiskolába, hogy megtanuljam használni, ha már megvan. Na, ez nem történt meg. Másfél évig mentem hetente kétszer a gitártanárhoz, plusz elméleti órákra, de akkor nem kötött le annyira, hogy rendszeresen gyakoroljak vagy megtanuljam a zeneelméleti...izéket amiket azóta sem tudok igazán. Egy idő után abba is hagytam. A gitár a sarokba került, aztán a húgom kezdte használni, aminek nyoma is maradt néhány Micimackó matrica formájában.

A bevezetőben említett fordulat, ami talán neked is eljön nemsokára, közel nyolc év múlva következett be. Ekkor kezdtem visszavenni az uralmat eltulajdonított hangszerem fölött. Csak apránként: először csak elkértem, hogy unalmamban pengetgessem kicsit a régi tanulmányok alapján, aztán egyre több időt töltött megint az én szobámban. Lassan lekerültek a zavaróbb Micimackók, előkerestem a pengetőt és elkezdtem Youtube videókat nézni, amikből visszaszerezhettem az évek alatt megkopott tudásomat. Ez nem pont úgy sült el, ahogy kellett volna, mert az alapokat untam végigcsinálni, így átugrottam egyből az akkordokra, hogy tudjak már játszani valami jót is... Nem mondom, hogy a Kis kece lányom egy rossz dal, de a hivatalos gitárórákon túl sokat játszottam ahhoz, hogy onnan akarjam folytatni.

Rögtön az első akkordos videó után elkezdtem keresni egy dalt, amit ismerek is és nem is kell hozzá többb, mint a videóban bemutatott E, A, és D akkord. Hamar rájöttem, hogy a Ne vágj ki minden fát megfelel ezeknek az elvárásoknak, így a környezetemnek volt egy nehéz, favágással teli hétvégéje 2018 tavaszán. Három akkordos videó után bővult az elérhető repertoár egy kis Tankcsapdával, az Országút vigyél haza című örökzölddel, de nem álltam meg. Kitaláltam, hogy márpedig én a Bagossy Brothers Company, meg a Republic dalait akarom játszani, ami lassan de meg is történt. És azóta az Úr irgalmazzon mindenkinek. Amikor csak lehetőségem van, a gitárral zavarom a ház csendjét, igyekszem fejleszteni is a tudásomat, de inkább csak unaloműzésből próbálom magam profinak érezni arra a pár percre. Beszereztem egy a réginél jobb minőségű, profibb gitárt és felváltva pengetgetem őket, nem törődve azzal, hogy esetleg zavarok másokat. „Szólj rám, ha hangosan énekelek” mondta az LGT és én is igazuk volt, amúgy is fontos a kommunikáció, egy „kuss”-ot üvöltsön már akit zavar.

Ami még nem zavar, és titeket se tartson vissza ha valami új dologba kezdenétek: nem tudok túl jól játszani. Tisztában vagyok vele, hogy becsúsznak olyan hangok, amik nem tartoznak az adott akkordhoz; nem tudom (egyelőre) külön pengetni a hangokat, hogy legendás szólókkal menőzhessek, csak egyben az akkord 4-5-6 hangját; még a Boci boci tarka is csak akadozva, épphogy felismerhetően megy. Ezzel azonban nem törődök, mert egyrészt tudom, hogy ezen lehet javítani, másrészt nem feltétlenül célom profi gitárossá válni. Ezt tudom ajánlani nektek is: az, hogy nem lesztek egyből világbajnok teniszezők vagy a legnagyobbakat is megszégyenítő festők, még nyugodtan kezdjetek bele. Ha érdekel a téma és jól érzed magad közben, láss hozzá és, idézve a világhírű sportmárkát, JUST DO IT!

Mihálykó Tihamér