Kinyitom a szemem. Ahogy felkelek, érzem, szörnyű éhség gyötör. Szívem szerint elindulnék a konyhába reggelizni, hogy csillapítsam ezt a kellemetlen érzést. Az agyam viszont ezt nem engedi, a kezem ösztönösen az éjjeliszekrényen fekvő telefonhoz nyúl, és ez ellen semmit nem tudok tenni. A következő percben már az ismerőseim Insta-sztorijait nézegetem, s addig nem nyugszom, amíg a végükre nem érek. Egy idő után már unom nézni őket, mégse teszem le kezemből a telefont. Hirtelen azon kapom magam, hogy fél óra eltelt a napból, s még ki se keltem az ágyból. Miután magamhoz térek a készülékem rabságából, elintézem minden reggeli teendőmet. A nap egy darabig eseménytelenül telik, unom is magam, nem tudom, mihez kezdjek az időmmel. Nemsokára eszembe jut, hogy fontos dolgom lenne a belvárosban. Kimegyek tehát a megállóba, felszállok egy 25-ösre. Pár perc utazás után ismét előveszem a telefonomat, újra felmegyek az Instára. Semmi keresnivalóm nem lenne ott, hisz korábban már mindent megnéztem, mégsem lépek ki onnan, nehogy lemaradjak valami fontos dologról. Annyira belefeledkezem ebbe a tevékenységbe, hogy azt sem tudom, hol vagyok. Ekkor felemelem a fejem, s kinézek a troli ablakán. Hoppá! Hát nem többet mentem két megállóval a kelleténél? Nem is értem, hogy történhetett ez meg. Így kicsit sem meglepő, hogy késésben vagyok, egyre rosszabb lesz ez a nap.
Nagy nehezen túl vagyok mindenen, amit ma meg kellett csinálnom, úgyhogy megkönnyebbülten sétálok hazafele. A telefonon természetesen ismét a kezemben van. Mondanom sem kell, hogy megint az Instát nézem, már inkább csak megszokásból, hisz nem igazán találok rajta semmit, ami lekötné az érdeklődésemet. Pár másodperccel később azon kapom magam, hogy a telefonom a földön hever, én pedig fogom a fejem. Szükségem van egy kis időre, hogy rájöjjek, mi történt: nekimentem egy közlekedési táblának. Gyorsan felveszem a telefonom, s szétnézek, körülöttem senki nincs, megkönnyebbülök, hogy nem látta senki az esetet. Hazaérek, innentől kezdve lefekvésig egy pillanatra sem nézek rá az eszközre, aminek az egész nap folyamán a befolyása alatt voltam.
Próbálom pozitívan felfogni a helyzetet: a mai nap gazdagabb lettem pár Insta-követővel, meg egy piros folttal a homlokomon. Változtatnom kell, ez így nem mehet tovább…
0 Megjegyzések