Megérkezés – valahonnan valahová.
Találkozás – valaki valakikkel.
Szenvedés – valaki valakikért.
Feltámadás – valaki valahonnan.
Élet – valakiknek örökké.
Ha a húsvétra gondolok, először ezek a szavak jutnak eszembe.
Amikor felnézek az égre, látom, ahogy az óriás felhők mögül kiszűrődik a fény, és életre keltő világosságot bocsájt a földre. Amikor lenézek, látom, ahogy a telet türelemmel elviselő talajon újra virágok nyílnak, jelezve, hogy bár hosszú volt a tél, és sokszor bele is fáradtunk, ma valami új kezdődik mégis, amiért megérte várni.
Amikor magamba tekintek és az ünnep lényegét akarom megfogni, akkor egyszerűen a természetbe kapaszkodom, így gondolok a húsvétra. Valaki, valamikor tett valamit, ami miatt hihetek a tavasszal járó újrakezdésben. Valamit, ami által értelme lett a bocsánat szónak. Valamit, ami miatt természetemmé vált az, hogy reménykedem és újrakezdek.
Valamit, ami által időről időre a tavasszal együtt én is feltámadok.
Vass Réka Barbara
0 Megjegyzések