A könyv főszereplője Bori, aki két beszélő macskájában, Karinthyban és Kosztolányiban lel támaszra zűrzavaros családja és az iskolai problémák között.
Az est egy iskolai szituációs játékkal indult, amely egy, a könyvben szereplő jelentre utalt. Az írónőt feleltették saját életéből, a hangulat pedig oldották a többé-kevésbé sikeres válaszok.
Ezt követően könnyed beszélgetés alakult ki a résztvevők és a könyv szerzője között. Többek között elhangzott, hogy ha nem az írással foglalkozna, akkor biztosan iskolában tanítana, mivel jól kijön a gyerekekkel, sőt sokkal jobban, mint a felnőttekkel. Sokat mesélt a drámaírásról és arról, hogy számára mennyire más regényt írni, mint drámát. Ezt azzal indokolta, hogy a regény olvasóit nem látja olvasás közben, így nem tudja a reakciójuk szerint javítani vagy alakítani a regényt, szemben a dráma nézőivel, akik hatására gyakran javít művein.
Ezután felolvastak egy részletet a könyvből, amelyben a főszereplő hangján az írónő szólalt meg. A továbbiakban a jelenlévők egy játékban vehettek részt: mindenki egy önmagára igaz állítást kellett leírjon egy cetlire, majd megosztania a többiekkel. Jóleső volt látni, milyen őszinték tudnak lenni a kamasz diákok, akár a tanárnőjük jelenlétében is.
Az est egy iskolai szituációs játékkal indult, amely egy, a könyvben szereplő jelentre utalt. Az írónőt feleltették saját életéből, a hangulat pedig oldották a többé-kevésbé sikeres válaszok.
Ezt követően könnyed beszélgetés alakult ki a résztvevők és a könyv szerzője között. Többek között elhangzott, hogy ha nem az írással foglalkozna, akkor biztosan iskolában tanítana, mivel jól kijön a gyerekekkel, sőt sokkal jobban, mint a felnőttekkel. Sokat mesélt a drámaírásról és arról, hogy számára mennyire más regényt írni, mint drámát. Ezt azzal indokolta, hogy a regény olvasóit nem látja olvasás közben, így nem tudja a reakciójuk szerint javítani vagy alakítani a regényt, szemben a dráma nézőivel, akik hatására gyakran javít művein.
Ezután felolvastak egy részletet a könyvből, amelyben a főszereplő hangján az írónő szólalt meg. A továbbiakban a jelenlévők egy játékban vehettek részt: mindenki egy önmagára igaz állítást kellett leírjon egy cetlire, majd megosztania a többiekkel. Jóleső volt látni, milyen őszinték tudnak lenni a kamasz diákok, akár a tanárnőjük jelenlétében is.
Az estre mindvégig a bensőséges hangulat volt jellemző. Szabó Borbála közvetlen volt és még a magánéletével kapcsolatban is szívesen beszélt. Egyetlen kérdés alól sem keresett kibúvót, ez pedig a jelenlévő diákokat még több kérdés feltevésére buzdította. Egy kérdésre adott válaszában a szerző többek között azt is elmondta, a könyv megírásakor gyakran saját gyerekkorából inspirálódott. Elmondása szerint voltak olyan részletek, ahol szóról szóra eszébe jutott az adott mondat úgy, ahogyan azt apja vagy anyja mondta neki egykor. Véleménye szerint ez a könyv nem csupán ifjúsági irodalom, hanem mindenkihez szólhat.
A találkozó alkalmával jó volt látni a fiatalokat felszabadultan, őszintén beszélgetni és kérdezni az irodalomról. A könyv kapcsán egy résztvevő, Ambarus Egyed Ágnes így vélekedett: „Be kell vallanom, kritikusan kezdtem neki a könyvnek, azonban egyre jobban belemélyedve az olvasásba rá kellett döbbennem, hogy ez nem egy megszokott ifjúsági regény. Ráadásul minden egyes gondolat, minden egyes történetszál, minden egyes mozzanat elrepít egy gondolkodással és felismerésekkel teli útra. Örülök, hogy egy mindennapi történet nem mindennapi bemutatásán keresztül tekinthettem meg a fájó, de annál aktuálisabb problémákat, amelyekkel bár nem tudjuk, de sokunk küzd. Egy élmény volt!”
Tornai Orsi
0 Megjegyzések