Épp költözöm. Egyetemista vagyok, az öntudatomat költöztetem. A vonaton többedmagammal utazom és egy kézzel készített minikarácsonyfával. Szezonja van az ilyesminek. A karácsonynak és az egyetemistának is. A felsőbb korosztály panasza száll az állomásokon. Panaszuk is velünk utazik: a sok potyautazó egyetemista miatt van tele az összes vonat hétvégén. Ezen az úton a vonatok ugyan nem, de a vélemények annál inkább ütköztek.
Karácsony közeledtével az idejekorán elkészült DIY karácsonyfát utaztattam csomagomban, ahonnan enyhén kikandikált. Ez szemet szúrt a mellettem helyet bitorló idősebb útitársamnak. Feltűnően tanulmányozta, amíg hirtelen kétszer annyian lettünk.
A karácsonyi hangulat mindenhol kezd teret, még inkább figyelmet hódítani magának. Az én figyelmemet épp csak felkeltenie sikerült. Útitársam összeszűkült pupilláit látva arra gondoltam, feléjük valamikori élő fenyőn kívül más nem szokott díszbe borulni a lakásban. Elhamarkodott ideámat hamar szertefoszlatta mondandójával, miszerint jó sok sört meg kellett innom egy ilyen elkészítése miatt.
Közöltem a faszakértőmmel, hogy jó a megállapítás: sörös palackok felcsíkozásából és azok darabkáinak összeillesztéséből lett faformájú csomagom tartalma.
Képes voltam egy tucat sört venni a műanyagjáért? Aztán a tartalmát meg biztos kiöntöttem, mondta felháborodottan. Még azt sem tudom, milyen márkájú volt, bezzeg az ő korában minden egyetemista tudta, mikor, mit kell inni, elmentek kirándulni, nem gubbasztottak bent a telefonjuk mellett, kimentek, ittak. Karácsonykor a begyűjtött ajándéksörökkel közösen ünnepeltek – mondta sörszagot lehelve felém. Itt engedtem el a történetet, s csak mosolyogva bólogattam neki.
Ha pedig te is szívesen elkészítenéd saját palackfenyődet, akkor ezen a linken megtekintheted az elkészítési útmutatót.
Schmidt Anita
0 Megjegyzések