Kötő Boglárka: „Föláldozhatók" estéje

Tél, hideg, hó, fenyőfák, nyomok.

Csak az utcalámpák fénye töri meg

ezt a harmonikus karácsonyi hangulatot.

Vagy mégsem.

Hirtelen a sarokban felbukkan egy sötét,

ismeretlennek tűnő szempár.

Halványan kirajzolódik testszerkezete is,

bár a köd miatt nem látszik tisztán:

csontos, merev, zömök, félénk.

Közelebb akarok menni hozzá,

pár métert előre lépek.

Sírni kezd én pedig nem értem, miért.

Ekkor egy másik szempár is előbújik.

Ketten vannak, de én egyedül.

Lassan a lámpa rájuk világít,

és már tisztán látom a vörös bundájukat,

lompos farkukat és éles fülüket.

Anya nélküli, elhagyatottak voltak.

Ráeszméltem:

számomra szenteste van,

de nekik ez a mészárlás napja.

Mi szép szőrme-kiegészítőket

veszünk ajándékba szeretteinknek,

ők pedig elárvulnak.