Mégis milyen látvány a temető bejáratánál lévő virágárusok mellett az édességes stand? Milyen lenne, ha egy szent helyen nem úgy viselkedne sok ember, mint turista, és nem zavarná ezzel a megemlékezőket? Van-e még egyáltalán emelkedettsége a halottainkra való emlékezésnek?
(Fotó: Újvári Anna)
Tegnap este úgy gondoltam, benézek a Házsongárdi temetőbe, szemembe veszem a gyertyák fényét. Már ahogy közeledtem, megdöbbentett a tömeg látványa, de még jobban a rendőrök jelenléte ‒ miért van erre szükség? Ez halottak napja, megemlékezés a szeretteinkről vagy nem? Beléptemkor nemcsak a szokásos virág- és gyertyás standok fogadtak, hanem édességes pultok, odébb egy színpad, majd filmező és fényképező emberek a tömegben. Úgy éreztem, mintha fesztiválon lennék. A halottak napjának nem visszafogottnak és meghittnek kellene lennie? Ahogy sétálgattam, hallottam a mellettem elhaladók beszélgetésfoszlányait: marketing, suli, a másnapi ebéd… botrányos ‒ ez volt az első gondolatom. Nem kiábrándító, hogy a megemlékezés rutinszerű tevékenységgé válik? Pár megkopott fénykép, beszakadt sír, lekapart sírfeliratok, rátemetkezések, a feledés homálya.
Vajon méltóképpen meg tudjuk-e őrizni szeretteink emlékét, ahogyan azt elődeink tették, függetlenül az örökségtől, a szomszéd véleményétől vagy az épp aktuális trendtől?
Az Istenben való hit sok kérdésre válasz lehet, ám sajnos a halottainkról való megemlékezés veszített a szakralitásából, s egyre inkább a profán világ értékrendjét igyekszik átvenni. Meg tudjuk állítani, meg kell állítanunk ezt a folyamatot?
Szökőcs Zsófia
0 Megjegyzések